„A forradalmat kérdőjelezték meg”

Mondvacsinált indokokkal küldte vissza első fokra a Biszku-ügy tárgyalását az ítélőtábla – mondta Ibolya Tibor fővárosi főügyész

Baranya Róbert – 2015.06.17. 05:45 –

Arcpirítónak nevezte a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-ügyben hozott döntését Ibolya Tibor fővárosi főügyész, aki szerint a védelem „csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból. Úgy véli, a tábla mindent megkérdőjelezett, amit az 1956-os forradalomról tudunk és elfogadunk. Kijelentette, nem hagyja, hogy az ügyészségen kérjék számon az eljárás elhúzódását.

Ibolya-TiborIbolya Tibor: Szomorú és felháborító megállapításokat tett a másodfokú bíróság (Fotó: Varga Imre)
– Mi a véleménye a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-perben hozott döntéséről, amelyben hatályon kívül helyezte az elsőfokú, elmarasztaló ítéletet, illetve új eljárást írt elő?

– Fontosnak tartom előzetesen leszögezni, hogy az ügyészség és a főügyész nem szokott bírósági ítéleteket, döntéseket kommentálni. Magam sem vagyok ennek híve, és ha a táblabíróság ebben az ügyben felmentő ítéletet hoz, meg sem szólalnék, mert akkor mentünk volna a Kúriára. Most mégis meg kell ezt tennem, mert a bíróság döntése megítélésem szerint arcpirító, a tábla mondvacsinált indokokkal küldte vissza az ügyet első fokra. A bírói munka lényege a döntésről szól, a bírónak döntenie kell, ha az elé vitt a bizonyítékok alapján ez lehetséges. A Biszku-ügyben viszont a bíróság azt kérdőjelezte meg – lényegében a védő álláspontját felhasználva –, hogy az ügyészség által elé tárt bizonyítékok elégségesek ehhez. A védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból, amely ahelyett, hogy ezt kikérte volna magának, még asszisztált is hozzá. A közvélemény eközben az ügyészségen kéri számon az eljárás elhúzódását. Ezt nem hagyom, mert itt nem arról van szó, hogy az ügyészség nem végezte el a dolgát, hanem arról, hogy a bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének, és ezt történelmietlen, iratellenes és végrehajthatatlan bizonyítási iránymutatásokkal leplezte.

– A táblabíróság iránymutatásként több dolgot is előírt az új eljárást lefolytató bírói tanácsnak. Ezt hogyan értékelné?

– Az első pont többek között arról szólt, hogy az MSZMP korabeli iratai nem használhatók fel önmagukban okirati bizonyítékként, mert nem hatóság állította ki azokat, így nem számítanak közokiratnak. Ezért az abban foglaltakra a bíróság szerint bizonyítást kellett volna felvenni, például, hogy egy jegyzőkönyv szövegszerű leirat vagy összefoglalás-e. Ez teljesen elfogadhatatlan. Soha senki nem kérdőjelezte meg a jelenleg levéltárakban őrzött, korabeli MSZMP-jegyzőkönyvek és -okiratok hitelességét, ahogy azt sem, hogy ezek az állampárt akaratát, véleményét tartalmazták. Ezért ebben a körben szakértőt kirendeltetni egész egyszerűen felesleges. A legszomorúbb és egyben legfelháborítóbb kijelentés a bíróság részéről azonban az, hogy azért kell történész szakértőt kirendelni a karhatalom működésével kapcsolatban, mert az nem történelmi tény, hogy a karhatalom a Kádárral szemben ellenséges lakosság megfélemlítésére és terrorizálására jött létre. Ezt a bíróság szerint az is bizonyítja, hogy a karhatalomnak volt fegyverhasználati szabályzata. Nos, fegyverhasználati szabályzata a második világháborúban a német és szovjet csapatoknak is volt, mégis háborús bűncselekmények tucatjait követték el.

– A bíróság megkérdőjelezte Kahler Frigyes tevékenységét, tulajdonképpen elfogultnak nevezve a történészt.

– A bíróság logikája szerint olyan embert kellene kirendelni, aki a korszak szakértője, és Biszkuval, 1956-tal kapcsolatban legalábbis semleges véleményt fogalmaz meg. Olyan történész azonban, aki tekintélyesnek és a kor szakértőjének nevezhető, és Biszkuról semleges vagy pozitív véleménnyel lenne, nincs. A sortüzek egyetlen vitathatatlanul hiteles szakértője pedig Kahler Frigyes. Megmosolyogtató lenne, ha valaki azt mondaná mondjuk Budapest világháborús ostromával kapcsolatban, hogy nem rendelhetem ki szakértőként Ungváry Krisztiánt.

– A martonvásári esettel kapcsolatban (ahol az MTA kutatóit bántalmazták a karhatalmisták – a szerk.) igazságügyi orvos szakértő kirendelését írták elő a sértett sérüléseinek megállapítására. Hogyan lehet ezt megvalósítani?

– Ez elképesztően szakszerűtlen iránymutatás. Igazságügyi orvos szakértőt bántalmazással kapcsolatban akkor lehet kirendelni egy büntetőeljárásban, ha van orvosi látlelet a sérülésekről, vagy személyes vizsgálatot lehet elvégezni a sértetten. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. A nyomozati iratban benne van, hogy a karhatalom által megvert sértettnek megtiltották, hogy orvoshoz menjen, ráadásul a férfi már sok évvel ezelőtt meghalt. Az ügyészség érzékelte a bizonyítási problémát, és azt úgy oldotta meg, hogy kihallgatta a túlélő tanúkat, a családtagokat, akik elmondták: a sértett két hétig nyomta az ágyat, miután három órán át testszerte és a fején is gumibottal verték. Ez bőségesen elegendő ahhoz, hogy a bíróság okszerű következtetést vonjon le arra nézve, hogy súlyos testi sértés, annak kísérlete történt-e vagy sem, ráadásul az ügy még az akkori viszonyok között is „kiverte a biztosítékot”, ezért is indult meg az eljárás. A bíróság szerint egyébként arra is bizonyítást kellene felvenni, hogy az eset miatt indult eljárást irattárba utaló – „Miniszter elvtárs látta, intézkedést nem igényel. Irattár” – rendelkezés biztos, hogy Biszku akaratát tükrözte-e. Nonszensz.

 – A bíróság azt is kimondta, fel kellene kutatni a védői indítványban megjelölt tanúkat, név szerint például a salgótarjáni sortűzben szerepet játszó Ladvánszky Károly későbbi altábornagyot. Minden tanút felkutattak?

– A védelem ezt az indítványt már első fokon is előterjesztette, bár már akkor jelezte, hogy védencén kívül senki nincs az élők sorában. Ezek után ezt az indítványt másodfokon is megismételte és kiegészítette, további – egy kivételével már nem élő – tanúk felsorolásával. Ladvánszky sem él már, és ezt a bíróság is két perc alatt kideríthette volna, ahelyett, hogy rendkívül dehonesztáló módon előírja a védelem lehetetlen bizonyítási indítványának végrehajtását. Egy angolszász eljárásban egy ilyen védői indítványt a bíróság megsértésének tekintenek. Az ügyészség természetesen már az alapeljárásban becsatolta Ladvánszky 1994-es salgótarjáni sortűzperben tett, tizenhárom oldalas tanúvallomását, amelyet okirati bizonyítékként kértünk értékelni. Minden további nélkül felhasználható az eljárásban. A vallomásából egyébként egyértelműen arra lehet következtetni, hogy Biszku tudott a sortűzről, de az ügyet a párt – ígéretével ellentétben – nem vizsgálta ki.

 

„A forradalmat kérdőjelezték meg”Mondvacsinált indokokkal küldte vissza első fokra a Biszku-ügy tárgyalását az ítélőtá...

Posted by Magyar Hírlap on 2015. június 16.