A gyerekirodalom és Zalán Tibor áradó reneszánsz sorai

Ezután Gézci János Képversek Zalán Tibornak 1–4. címmel közöl gyűrt, kisilabizálhatatlan, töredékes szövegeket – vajon ki ne próbálná meg megfejteni őket? –, majd Kiss Ottó versel Gomulka házmester panaszai a hatvanéves Zalán Tiborhoz címmel, de a viccesnek szánt sorokon sem nevetni, sem sírni nem tudunk. Utóbbi pedig jobban esne.

A lapszám meglepetése Deák Pau­la Blanka: a tizenhét éves marosvásárhelyi lány tökéletesen hozza a mai napig népszerű svéd gyerekversek – Siv Widerberg és társai – hangulatát, speciális közép-európai ízekkel gazdagítva. Zseniálisnak ugyan nem zseniális, de az olyan sorok, mint
„A szomszéd néni egyszer azt mondta, / hogy a szeretet hazahozza az apukákat. / Leültem az ágyamra és 200-szor megszerettem” egyszerre „svéd”, pimasz, elesett, szép, béna és mégiscsak jó, a verszárás pedig ilyen fiatal szerzőtől váratlanul kifinomult.

A következőkben Grendel Lajos szívszorít – kevesebb mint két oldal instant fájdalom és rettenet, elsőrangú iróniába csomagolva. Erős a történelem helyi angyalával viaskodó Sopotnik Zoltán lírája, aki a versbeli Sárcsótányról (Salgótarján) vázol fel bizarr víziót; „Twin Peaks ehhez / képest kutyafasza, itt még szól / a kommunista rata-tata. A szívedig / ér, ha nem vigyázol, halott leszel, / akit senki se gyászol, ringat-ringat / a régi bútordarab, a Kádár-jászol”. A történelemmel küzd Oláh András is.

Benő Attila „taoista” versei elgondolkodtatnak: vajon a beszédmód, a képiség, vagy a tartalom idézi ilyenkor a Keletet? Aztán hirtelen mindegynek tűnik, hiszen az (Október, estefelé) című háromsoros olyan szép, hogy kit érdekel, hogy miért az.

(„A tücsökzengés / hiánya. Mintha minden / védtelen állna”.) Tarr Béla-i víziókat idéz Kovács Dominik és Kovács Viktor közösen jegyzett novellaszerűsége, a Birodalom (mindkét szerző tizennyolc éves, szemmel láthatóan egy ikerpárról van szó), Lakatos István fantasyrészletével meg az egyetlen baj, hogy túl rövid, olvastuk volna tovább.

A gyerekirodalmi részben olvashatunk kritikát Böszörményi Gyulától, Ayhan Gökhantól, de a blokk legérdekesebb dolgozata alighanem Révész Emeséé, aki Budapest képi reprezentációja a gyerekkönyvekben címmel írt érdekes dolgozatot. Szekeres Nikolettával térünk vissza Zalán Tiborhoz: a szerző Zalánnak a Rettentő görög vitéz című könyvéről és az annak alapjául szolgáló színházi előadásról értekezik, a többi Zalán-mű kritikái között pedig helyet kapott Ménesi Gábor beszélgetése is az ünnepelttel. Erős lapszám.