Godot-ra várva?

Miközben hosszú időn keresztül Magyarország arról volt hírhedt, hogy magas az államháztartás és a folyó fizetési mérleg hiánya, jelentős az infláció mértéke, valamint a háztartások devizakockázati kitettsége – ma ennek pont az ellenkezője a helyzet. Az oly sokat emlegetett – ebből a szempontból jogosan – „elmúlt nyolc évhez” képest a folyó fizetési mérleg immár évek óta masszív többletet mutat, az államháztartási hiány ugyancsak évek óta három százalék alatt van, a növekedésben pozitív változás következett be, és a foglalkoztatás is folyamatosan bővül.

És igazán rászolgáltunk már, hogy ezek az eredmények tükröződjenek a befektetők véleményében is, megérett a helyzet arra, hogy a hitelminősítők Magyarországot a befektetésre ajánlott kategóriába sorolják. Ma a Fitch Ratings nyilatkozik meg a témában, azonban pia­ci elemzők szerint sokkal inkább az év végén, esetleg a jövő év elején mutatkozhat remény arra, hogy kitörjünk a bóvlikategóriából.

Egy kívülálló szemszögéből nézve olyan ez, mint Godot-ra várni. Hónapok, de akár egy-két év óta uralja a hazai pénzügyi és gazdasági közbeszédet a téma, hogy mikor következik be a felminősítésünk.
Nézzük a lapokat!

A makrogazdasági egyensúlytalanságok terén tapasztalható javulás fenntarthatónak tűnik. Amennyiben pedig nem bukkannak fel kedvezőtlen gazdaságpolitikai tényezők, Magyarország rászolgálhat a kockázati felár további csökkenésére. Eközben az összes mértékadó elemzés azt mutatja, hogy a magyar befektetési eszközök (állampapír, forint) már jóval kevésbé sérülékenyek a külső sokkokkal szemben, így a befektetőknek megéri növelni magyarországi kitettségüket. Hazánk az elmúlt fél évtized leforgása alatt nem akármilyen mérlegalkalmazkodáson esett át, ami kihatott a növekedési teljesítményre. Immár senki sem kérdőjelezi meg a beruházási hajlandóságot, valamint a fogyasztás utóbbi időben tapasztalható élénkülését. Ráadásul úgy, hogy az államháztartási hiány és a külső mérleg stabil maradt, ami megalapozza az államadósság és a külső adósság rátájának további csökkenését.

A Magyarországgal szembeni uniós túlzottdeficit-eljárás 2013-as megszüntetése óta a költségvetés helyzete stabil, az állami újraelosztás mértéke is csökkenhet. Ami pedig a „nagypolitikai nyomást” illeti, mivel a kormány erős parlamenti többséggel rendelkezik, csekély annak a kockázata, hogy jelentősen változtatna a gazdaságpolitikáján. És választás is csak 2018-ban lesz. Bár kétségtelen, hogy a radikális jobboldal, a Jobbik komoly kockázati tényezőt jelent a magyar gazdaság további sorsának alakulásában.

Térjünk vissza az alapkérdésre: meddig kell még Godot-ra várni? Nos, a kormány jogosan szeretne a hitelminősítés terén is sikereket elkönyvelni, ugyanis Magyarország külső sérülékenységének csökkenésében a devizahitelek forintosítása pozitív változást hozhat. Ugyanakkor két másik mutató, a GDP-arányos adósság és a külső adósság sokkal nagyobb súllyal esik latba a besorolásoknál, ezek pedig a kelleténél lassabban javulnak. Viszont a külső adósság terén a legfontosabb lépés éppen a devizahitelek forintosítása, a másik pedig, hogy az adósságkezelő folyamatosan igyekszik a devizalejáratokat forintkibocsátásokból fedezni.

Úgy tűnhet, a hitelminősítők immár csak kifogásokat keresnek, hogy „szabotálják” Magyarország besorolásának javítását. Azonban nem árt fejben tartani, hogy egy leminősítést sokkal könnyebb elnyerni, mint visszatérni a befektetésre ajánlott szintre – a javuló teljesítmény ellenére.

Nem kell azonban feladni!

A hitelminősítők a magas adósságráta mellett más mutatókat (növekedés, költségvetési hiány) is figyelembe vesznek, és a magyar pénzügyi helyzet fegyelmezettnek tűnik. Egyébként a piac értékítélete alapján már ma sem bóvli a magyar adósság. Például a kockázatunkat mutató felárunk alig tér el a nálunk magasabban jegyzett országokétól: akár az öt fokozattal felettünk álló Lengyelországot vagy az éppen csak befektetésre ajánlott Romániát vesszük alapul.
Godot hamarosan megérkezik, de alig győzzük kivárni!