Bayer ZsoltJogállam

Álláspont. A jogállam, az fontos dolog. És tényleg. Fontos, mert csak. Mert csak jogállamban vagy biztonságban.

Bayer Zsolt – 2014.08.09. 05:19 –

Csak jogállamban érezheted úgy, hogy mindenki által ismert és elfogadott játékszabályok szerint élheted az életed. Csak jogállamban van értelme annak, hogy törvény előtti egyenlőség. Csak jogállamban értelmezhető a szabadság. Ami ugyan a liberálisok szerint sohasem igazán teljes, de azért a jog nélkül meg semmilyen. Ezzel nagyjából azt akartam mondani, hogy a liberalizmus – pláne a neoliberalizmus! – meghaladható, sőt meghaladandó, ám a jogállam soha.

Erről szólt többek között a tusványosi beszéd. Hogy a világ maga, a való élet, az emberek személyes és közösségi tapasztalatai fogják kikényszeríteni a neoliberális dogmák meghaladását és elvetését. Természetesen nem a szabadságjogok, az alapjogok területén. Azok mind-mind benne vannak az Alaptörvényben, azokhoz nem nyúl senki, és nem is akar nyúlni. Senki és semmi nem fenyegeti a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, a tulajdonjogot, a törvény előtti egyenlőséget, a parlamentarizmust, a hatalmi ágak szétválasztását, a titkos és általános választójogot. Senki és semmi nem fenyegeti ezeket, bármit is hazudjanak a neoliberálisok. Viszont nyilván „veszély fenyegeti” a piac mindenhatóságát, a káoszt és embertelen igazságtalanságot okozó szabad versenyt, egyszóval a globális szabad versenyes kapitalizmus dogmáját, már csak azért is, mert a hétmilliárdos emberiség ezen az alapon egyszerűen halálra ítéli önmagát. (Tőzsdecápák 1. és 2. Abban benne van minden.)

S amit leginkább meg kell haladni, az a neoliberális kultúrafelfogás, ugyanis az a végzet maga. Nos, ilyesmikről volt szó Tusványoson, egy SZABADEGYETEMI ELŐADÁS keretében, és azóta őrjöngenek a seggfejek szerte a nagyvilágban és idehaza, és temetik a demokrá­ciát. És hazudoznak össze-vissza, és fenyegetőznek, és olyan undorí­tóak megint, mint mindig. Ugyanis a liberális szólásszabadság addig terjed, ameddig ők, a liberálisok elfogadhatónak tartják. Ők pedig addig tartják elfogadhatónak, ameddig a vélemény nagyjából egybeesik az ő véleményükkel.

De ettől a jogállam jogállam marad Magyarországon, az őrjöngők meg le vannak szarva.
Ellenben van egy érdekes kérdésem: milyen jogállam az, ahol pénzért meg lehet vásárolni a büntetlen előéletet, a szabadságot, az ítélkezés elmaradását? Fall Sándor is ezt a kérdést feszegeti a Főtér.ro portálon, és nagyon-nagyon igaza van. Merthogy Németországban bizony egy Bernie Ecclestone nevű multimilliárdos alak éppen most vette meg pénzért magának a szabadságot, és ezzel az aktussal megvette egyszers­mind a német igazságszolgáltatást is, amely most Bernie Ecclestone seggéből pislog kifelé. Mi is történt? Az történt, hogy Bernie Ecclestone negyvennégymillió dollárt fizetett egy bajor bank igazgatótanácsi tagjának, hogy a bank adja át a Forma–1-ben lévő üzletrészét egy brit üzletembernek. Ezért a német ügyészség korrupció és vesztegetés miatt eljárást indított Bernie Ecclestone ellen. Majd a német ügyészség közölte vele, hogy szerény hatvanmillió fontért (mintegy huszonnégymil­liárd forint) el tudnak tekinteni az eljárás lefolytatásától.

Vagyis a német jogállami felfogás szerint, ha van elég pénzed, nagyjából bármilyen disznóságot elkövethetsz, nem számít, majd kifizeted, és kisétálsz az igazságszolgáltatás kapuján. Tisztán, üdén, mintha semmi sem történt volna. Mert esetünkben még csak nem is arról van szó, hogy lefolytatnak egy eljárást, megszületik az ítélet, majd ezt követően a bűnös mintegy váltságdíjként megváltja büntetését egy hatalmas összeggel. Nem. Itt az eljárás elmaradásának megvásárlásáról van szó. Vagyis a jogállam leköpéséről. És ezen a ponton felmerül az a kérdés is, hogy mi fog történni a negyvennégymilliós kenőpénzt elfogadó banki főemberrel. Mert gondolom, ellene is eljárás folyik. Ám ha Ecclestone kivásárolta magát az eljárásból, akkor milyen alapon folytatják azt a bűntárs ellen?
És egyáltalán: mennyire ocsmány ez az egész?

És hol van a vége? Hol a határ? Mennyi lesz egy gyilkosság ára a rohadtul liberális Németországban? Vagy ahogy Fall kolléga fogalmaz:
„Hol vannak a liberális demokrácia és a jogállam harcos védelmezői, miért nem írnak apokaliptikus vezércikkeket a nagy nyugati lapok, miért nem ég az internet a felvilágosult progresszista értelmiség tiltakozásától? Miért nem temeti senki a jogállamiságot?”
Na erről van szó.