Egy velencei palota a Terézvárosban

Rejtett értékek. A historizmus különleges példája a budapesti Nagykörútnál – Fellner Sándor és a neogótika találkozása

Zsiray-Rummer Zoltán – 2015.05.07. 11:22 –

Míg Budapest tágabb belvárosában nagyrészt a 19. században, a neoreneszánsz jegyében épült házak állnak, a historizmus egy különleges stílusirányzatának már jóval kevesebb képviselője akad. A ritka neogótika egyik bájos, velencei hatású példája a zajos Teréz körútról nyíló apró Szobi utcában áll – igazi rejtett értékként.

szobi-utcaA remek arányú utcai részt gótikus ívek és faragványok díszítik (Fotó: Horváth Péter Gyula)
A kiegyezés utáni időszak, a 19. század utolsó harmadának máig látható emléke az akkor rohamléptekkel kiépülő Budapest tágabb belvárosa. A historizáló – egyébként változatos színvonalú – épületek összefüggő hálózatában leginkább a neoreneszánsz jegyek dominálnak, van köztük stílusában tisztább és eklektikus egyaránt. A hazánkba viszonylag későn, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után érkező építészeti revival-mozgalmak nyomában a romantika volt az első, de az is sajátos ízekkel. Nem sokkal később azonban a neoreneszánsz, majd a neobarokk került túlsúlyba. A neogótika előbb a romantikába rejtve jelent meg, később, a 19. utolsó harmadában tisztább formájában bár, ám csak kis számban nyert teret Magyarországon, Európánál jóval később. Ismert példája az amúgy eklektikus Országház, amelyben barokk és reneszánsz források éppúgy jelen vannak, mint a gótikus díszek, emellett néhány bérház és egy-két középület készült ilyen stílusban.

Egy viszonylag tisztán neogótikus palota áll például a Terézvárosban, a Nagykörúttól pár lépésre, az apró Szobi utca 3. szám alatt. Mint a Budapesti Városvédő Egyesület tanulmányában is olvasható, Fellner Sándor tervei szerint, velencei gótikus stílusban készült el 1894-re, Keppich Emil földbirtokos részére. A kétemeletes, U alaprajzú palota homlokzatán kőburkolat van, a remek arányú utcai részt vérbő gótikus ívek és faragványok díszítik, izgalmasak a kőrácsokkal osztott ablakok, belsejében pedig állítólag további részletek őrzik ezt a különleges neostílust. Évtizedekig egyébként a Mentőkórház működött itt, amelyet 2001-ben összevontak az Országos Traumatológiai Intézettel, néhány évvel később pedig az állami Hajléktalanokért Közalapítvány kapta meg, ennek székhelye és irodái mellett ellátóhely is üzemel itt jelenleg.
Az 1857-ben Budapesten született és 1944-ben elhunyt Fellner Sándor előbb a Műegyetem és a bécsi képzőművészeti akadémia, majd a párizsi École des Beaux-Arts növendéke volt. Itt három évig a párizsi operaház építésze, Charles Garnier irodájában dolgozott, ez után, 1879-ben költözött haza. Tervezett neobarokk stílusban is – talán pont Garnier hatására –, ezek közül jobban „szem előtt” van a mai Március 15. téren álló, 1900 körül elkészült egykori Gerbeaud-bérház. Rozsnyai József művészettörténész tanulmánya szerint XVI. Lajos korabelinek mondható a stílusa, a kései barokk légiesebb újrafogalmazásával. Hasonló ízzel tervezte a Vörösmarty téri Gerbeaud-ház átalakítását, díszekkel való felruházását néhány évvel később. Talán a legimpozánsabb műve az egykori Ritz szálló volt, a Dunakorzó Lánchíd felőli végén: az 1910-re elkészült, szintén XVI. Lajos-stílusban fogant luxushotel a második világháború végi ostromban szenvedett súlyos sérüléseket, több szomszédjával együtt elbontották, helyén ma a hetvenes években épült szálloda áll.

Fellner másik fontos műve – amelyért nemességet és főrendiházi tagságot is kapott – az 1904-re elkészült egykori Pénzügyminisztérium, ma Magyarság Háza a budai Várban, a Szentháromság téren. Ez szintén neogótikus épület, ám több korabeli vélemény szerint kissé túldíszítette a tervező, így a szomszédos Mátyás-templommal konkurált. Az 1945-ös ostromban megsérült főhomlokzatot jelentősen leegyszerűsítették a helyreállításkor. Szintén az ő tervei szerint épült föl az első világháború alatt a Markó utcában az Igazságügyi Minisztériumnak épült székház, ma a Kúria, a Legfőbb Ügyészség és a Fővárosi Ítélőtábla működik itt. Monumentális hatást kelt, leginkább Alpár Ignác Szabadság téri, neobarokk jegyű épületei, így a Tőzsdepalota, majd tévészékház vagy a Magyar Nemzeti Bank juthat eszünkbe róla. Hogy az első világháború után a haláláig mit dolgozott, nem tudni – a forrásokban nincs nyoma. De kétségtelen, hogy remek arányérzékkel tervezett, akár kisebb, akár nagyobb palotát, középületet rajzolt.