Szegregáció

Kezdjük azzal, hogy a saját oldalukhoz tartozó politikusok felmentése miatt a bírói függetlenséget pezsgővel ünneplők szemében egy pillanat alatt rasszistává és a politikai akarat kiszolgálójává vált a legfőbb bírói fórum, amely szerintük szabad utat engedett a szegregációnak, hiszen ezentúl minden hasonló esetben ilyen ítélet születik. Hogy a hazai igazságszolgáltatásban deklaráltan nincs precedensjog, így minden esetet egyedileg kell elbírálni, arra most ki sem térnék.

Inkább nézzük a lényeget: a görög katolikus egyház létrehozott egy iskolát, ahol hátrányos helyzetű gyerekeket oktatnak. Mindezt egy többségében romák lakta helyen, ahol más nem tart fenn intézményt. A helyi roma önkormányzat egyetértett az iskola működtetésével. Az egyházat a jó szándék vezérelte, senkinek nem tiltotta meg, hogy hozzájuk írassa a gyermekét, nem tett különbséget roma és nem roma gyermek között. Ráadásul aki ebbe az iskolába járatta a gyerekét, bármikor dönthetett és dönthet úgy, hogy más intézményt választ. Nem sérült tehát sem a szabad iskolaválasztás, sem az egyenlő bánásmód elve.

Arról persze a nagyokosok nem írnak, hogy ha ez az intézmény nem lenne, akkor az itt élő gyerekek közül sokan egyáltalán nem járnának iskolába. Pláne nem olyanba, ahol az ő tanulási igényeik szerint folyik az oktatás. A balliberális véleményformálók egyike sem tette fel a kérdést egy gyereknek sem, hogy vajon szeret-e ebbe az iskolába járni, de nem látom a tiltakozó szülők tömegeit sem. Mert talán az érintetteket kellene megkérdezni, nem megint budai lakásokból osztani az észt, ahogy azt teszik immár huszonöt éve. Egyikük odáig is eljut, hogy számon kéri a nyíregyháziakat: ha bárki beírathatja ebbe az iskolába a gyermekét, akkor miért nem tolonganak a szülők a kapujában? Hát persze, szégyelljék magukat, de arról már ő sem beszél, hogy ha ő is nyíregyházi szülő lenne, ő sem itt taníttatná a gyerekét. Na itt van a kutya elásva.