A világ országútjain

Személy szerint azon bevándorlás-ellenesek közé tartozom, akik nemcsak a koszovói nincstelenek, de a svéd egyetemi tanárok tömeges magyarországi letelepítését is ellenzi. Rasszizmus, idegengyűlölet? Ezek csupán a megszokott balliberális vádak. A migráció bonyolult probléma, bizonyos értelemben megszenvedik azok is, akik útnak indulnak, és azok is, akik fogadják őket. A hét végén Lampedusától alig több mint kétszáz kilométerre felborult egy migránsokat szállító hajó a Földközi-tengeren.  Az olasz hatóságok szerint csaknem ezer az áldozatok száma.

Alapjában véve a halál kísér minden, menekülteket szállító hajót, illetve bárkát ezeken a vizeken, és be is szedi a vámot. Így vagy úgy, mert nemcsak a hullámok okoznak tragédiát. Nemrég például fekete keresztényeket dobtak a vízbe muzulmán sorstársaik egy menekülteket szállító hajóról. Legalább tizenkét embert nyelt el a tenger akkor… Idehaza pedig a viszonylagos nyugalom után a hét végén megint kétszázhatvan menedékkérő lépte át a zöldhatárt Magyarország déli részén. Szíriaiak, afgánok, pakisztániak. Megmozdult a világ?

Igen a harmadik világ mindenképpen megmozdult. Bár a nagy migrációs hullámokat manapság a világban dúló fegyveres konfliktusokkal magyarázza a hazai balliberális oldal, valójában a migráció egy régóta ismert mágneselv alapján működik. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést a világ fejletlenebb és szegényebb részeiből igyekeznek a fejlett és gazdag országok felé az emberek. Valamikor a hatvanas évek második felében már felismerték ezt a problémát a harmadik világ felvilágosultabb vezetői, és több nemzetközi fórumon is kérték, követelték a világ gazdasági átrendezését. Az ötlet lényege a helyi erőforrások alapján kiépített nemzeti gazdaságok felfejlesztése volt, ezeket kellett volna aztán beilleszteni a nagy, a földtekét átfogó munkamegosztásba.

Az már az említett vezetők „magánügye” lett volna, hogy miként változtatják meg azoknak a kultúráknak a profilját, amelyeknek nem része a rendszeres munka.

Nem az ott élők „születési” hibája ez, évezredes szokásrendszerük és a társadalmi viszonyaik miatt van így. Az elképzelt gazdasági átrendezésből nem lett semmi, helyette jött a nagy hatalmi központok, az Orwell-féle pénzosztály által megtervezett globalizáció, amely alapvetően kizsákmányoló, és nem gazdaság- és társadalomépítő uralmi szisztéma. Ha már hatalmi központokról van szó, azt is látni kell, hogy ezek mennyire sok kárt okoznak. Mindent megtettek például Koszovó függetlenségéért, aztán magára hagyták.
Ott ma semmilyen érdemleges gazdasági tevékenység nem folyik. Aztán beindították az „arab tavasznak” nevezett nagy világpolitikai manővert, amelynek következtében látványosan visszaesett, helyenként meg is szűnt a térség amúgy korábban sem viruló gazdasági élete, legyen erre példa Szíria és Líbia, ezekből az államokból – ha egyáltalán még államoknak lehet nevezni őket – nemcsak a jobb élet reményében menekülnek el az emberek, hanem azért, hogy életben maradhassanak.

Már 2010-ben 214 millió a világban a migránsok száma, több szakember is modern népvándorlásnak nevezi a felerősödő folyamatot, az összeesküvés-elméletek barátai pedig már kultúrák, mindenek előtt az európai kultúra megsemmisülését jósolják. Szerintük meglepő, hogy néhány felületes, odavetett mondaton kívül semmilyen formában sem avatkoznak bele mindebbe az olyan nem hivatalos, de annál nagyobb tekintélyű szervezetek, mint a Bilderberg-csoport. Kénytelenek ébredni viszont a fejlett országok, és ma már sokszor saját, liberális szellemiségükkel is szembefordulnak, ha bevándorlásról van szó. Legyen rá példa Angela Merkel német kancellár, aki úgy nyilatkozott, hogy elbukott a multikulturalizmus. De ébred Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia is. A britekről tudni kell, hogy különösen gyorsan képesek levetni
filantróp álarcukat, ha az érdekeikről van szó.

Nemrég készítettek egy felmérést, amelynek eredményei azt mutatták, hogy az országba érkező harmadik világbeli bevándorlóknak csak tizenöt százaléka akar munkába állni új otthonában. Ijesztő? Talán még ijesztőbb lehet, hogy bizonyos tapasztalatok szerint a hagyományos brit társadalom egyes rétegeiben is kialakult a segélyből élés stratégiája a bevándorlók példája nyomán. Tinédzserek házasodnak össze, tizenhat évesen már szülnek a fiatal anyukák, és az így kapott segélyekből éldegél a párocska. Minden nevén nevezhető cél és elképzelés nélkül. Valahol éppen ezeknek a rétegeknek a munkáját, gazdasági szerepét vették át a lengyel és magyar bevándorlók Nagy-Britan­niában, hozzájárulva a bőkezű brit szociális rendszer fenntartásához. Kérdés, hogy a célországok meddig bírják a migrációs nyomást és az annak nyomán keletkező kulturális karambolokat. Legyen példa erre pont az a London, amely lángra kapott néhány éve az etnikai természetű zavargások nyomán.

Liberális értelmezés szerint, aki ellenzi a bevándorlást az törvénysze­rűen nemzetiszocialista és rasszista. Éljen bárhol. A liberálisok felfogásában a migráció mindig etnikai színezetet kap – ott is, ahol erről szó sincs. Pedig Dél-Afrikában, amelyet több politikai elemző szerint épp a korlátok nélküli bevándorlás tett tönkre, a fekete vezetők igyekeznek most megállítani a fekete migránsok beözönlését. Európában hasonló a helyzet a koszovóiakkal. Magyarország egyelőre nem célországa a migrációnak. Ehhez túlságosan szegény. A miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy hazánk megtelt, nem kérünk a gazdasági migránsokból. A balliberális média azzal vádolja, hogy a társadalom állítólagos idegengyűlöletére játszik az effajta nyilatkozatokkal, hátha így képes lesz megőrizni népszerűségét és hatalmát.

A valóságban azonban látni kell, hogy az Európai Unió csak hangzatos szlogenek szintjén foglalkozik a migrációval, tényleges programja nincs ezen a téren. Azaz dehogy nincs! A magyaroknak is olyan üzeneteket küldözget, amelyek szerint nagyobb szerepet kell vállalniuk a bevándorlás kezelésében. Ami ténylegesen azt jelentené, hogy a perifé­rián levő uniós tagországok fogják fel, és tartsák maguknál a migránsokat, ne engedjék őket a centrum országai felé. Sokat elárul korunkról, hogy a bevándorlás tekintetében is csak az anyagiak kérdéséről esik szó általában, de arról, hogy a migráció milyen kulturális hatásokkal jár, nem mond senki semmit. Márpedig igazolt törvényszerűség, ha egy migráns kultúra képviselői elérik valahol a tízszázalékos arányt, már semmiképpen sem gravitálnak a befogadó ország szokásrendszere felé, igyekeznek fenntartani a saját kultúrájukat. Ha kell, erővel is. (Ekkor kerül elő az asszimiláció dilemmája is, amire egyébként nincs értelmes válasz, csak olyan válaszok vannak, amilyeneket az utópikus szocialisták adtak annak idején a kapitalizmus ellentmondásaira.) Itt tartunk ma.

A világpolitika legfelsőbb döntéshozói szintjein nem történik semmi, a tabukkal vert, a szókimondás puszta lehetőségétől is megfosztott, manipulált népek pedig nem tehetnek semmit. Közben emberek halnak meg vándorlásuk viharos útjain, illetve olyan régi kulturális központok veszítik el egykori arcélüket, mint Köln, London vagy Amszterdam. „Csak nyugalom, így alakul át a világ” – hangzik az unalomig koptatott liberális mant­ra. Lehet. A baj csak az, hogy a magyarok világát már sokszor átalakították a történelem folyamán, és erre általában súlyosan ráfizettünk.