Sikerek csak együttműködés révén

Láng Zsolt: pragmatikusabb lett a közgyűlési munka

Jobbágyi Zsófia – 2015.04.03. 07:08 –

Egy kétmilliós főváros problémáit hatékonyan csak egységében lehet kezelni, ami nem mond ellent az egészséges lokálpatriotizmusnak, hisz minden városrésznek egyéni, szerethető sajátosságai vannak – mondta lapunknak Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere. Kijelentette, a városvezetés és a kormány között, a folyamatos ellenzéki provokáció ellenére, bizalmi viszony alakult ki.

lang„A választók nem parttalan szócsatákat, hanem racionálisan alátámasztott lépéseket várnak” (Fotó: MH)
– Immár harmadik ciklusát tölti a II. kerület polgármestereként. Honnan hová jutottak?

– Úgy érzem, 2006-os megválasztásom óta mindig el tudtam számolni a választóimnak arról, amire a kampányidőszakokban ígéretet tettem. Egyrészt mert reális, megvalósítható céljaink voltak, másrészt mert folyamatosan és következetesen dolgoztunk. Így pedig az ígért és tervezett fejlesztések, programok az elmúlt két ciklusban majdnem száz százalékban megvalósultak. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a választók több mint ötvenkét százaléka 2014-ben is úgy ítélte meg, hogy nyugodt, kiszámítható, építkező kerületben él, ezért a folytatás mellett szavazott. Tovább dolgozhatok tehát a városrészért megbízható, felkészült vezetőtársaimmal és önkormányzati képviselőinkkel. Büszke vagyok rá, hogy a korábbi ciklusokban hitelfelvétel nélkül sikerült forrást teremteni több jelentős fejlesztésre. Bízom abban, hogy az újabb ötéves időszak végén kormányzati segítséggel az elért eredmények közé kerül a volt Ipari Minisztérium területének átalakítása, a pesthidegkúti Klebelsberg-kastély felújítása, a Széll Kálmán tér átépítése, a budai fonódó villamoshálózat kialakítása vagy Gül Baba türbéjének rekonstrukciója is. Ha a felsorolt, részben már megkezdett fejlesztések megvalósulnak, elmondható, hogy polgármesteri feladatköröm tizenhárom éve alatt a II. kerület korszakos fejlődést tudhat magáénak.

– Az önkormányzatok adósságrendezése nem érintette a II. kerületet?

– Csak minimálisan. Még az elődöm vett fel a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium felújítására kölcsönt, amelyből, bár folyamatosan törlesztettünk, maradt fenn tartozás. Az állam ezt a mintegy egymilliárd forintot vállalta át.

– Rátérve a Fővárosi Közgyűlés munkájára, tavaly szeptember óta megváltozott az ülések rendje és összetétele: nincsenek frakciók, a napirendekről a kerületi polgármesterek vitáznak és szavaznak. A cél többek között az volt, hogy jobban érvényesüljenek a kerületi érdekek. Teljesült az elképzelés?

– Igen. Korábban előfordult, hogy a kétszintű önkormányzati rendszer miatt átláthatatlan felelősségi viszonyok alakultak ki. Erre sokan, saját alkalmatlanságukat leplezendő, szándékosan rá is játszottak. Tavaly ősz óta pragmatikusabb szemlélet jellemzi a munkát, mert a sokrétű, összetett budapesti gondokra a testületben együtt keresünk megoldást. Az ülések abban a szellemben zajlanak, hogy a kétmilliós főváros problémáit hatékonyan csak egységében lehet kezelni. Mindez nem mond ellent az egészséges lokálpatriotizmusnak, hiszen minden városrésznek egyéni, szerethető sajátosságai vannak. Arculatukat generációk alakították ki, és a ma ott élők is magukénak érzik. Ám, ha valaki reggel munkába indul, egyszerre válik kerületi és fővárosi lakossá. Nem mérlegeli, melyik önkormányzat hibájából rossz minőségű az út, vagy miért zsúfolt a busz. Jó szolgáltatásokat, rendezett környezetet vár az egész városban. Ezért egy polgármester egyszerre felel a saját kerületéért, és szívügye kell, hogy legyen Budapest állapota is. Tehát mindannyiunknak ennek tükrében kell felelős módon gondolkodnunk. Ez a szemlélet kapott helyet az új közgyűlésben, amely, ma már elmondható: beváltotta a jogalkotó szándékát.

– Mit gondol, kevésbé szorítja majd így háttérbe az országos politika a budapesti ügyeket?

– Megítélésem szerint fővárosi és kerületi ügyekben nem pártpolitikai döntéseket kell hozni. A budapestiek azt várják, hogy a közgyűlés önállóan keressen megoldást a gondokra, és ne az egyes frakciók vitázzanak. A regnáló városvezetésnek tükröznie kell egyfajta értékrendet, amelynek szellemében képes a mindennapi racionális döntéseket tisztán, szakpolitikai elvek mentén meghozni. Az országos politika ezért most kisebb arányban jelenik meg a munkánkban. De szinte minden napirendi pont vitájánál előhozakodnak nem szakmai felvetésekkel azok a képviselők, akik pártlistáról jutottak a testületbe. Nekik ez jelenti a megszólalási lehetőséget, a beleszólást a „politikába”. Az, hogy nagy többségben kormánypárti polgármesterek ülnek a fővárosi „patkóban”, talán azt is jelzi, hogy a választók nem parttalan szócsatákat, hanem racionálisan alátámasztott megoldásokat várnak képviselőiktől.

– Nyilván nem lehet teljesen elvonatkoztatni az országos helyzettől. Milyen arányban lehet és kell beengedni a pártpolitikát a Fővárosi Közgyűlésbe – ha ezt a mértéket egyáltalán meg lehet szabni?

– Természetes, hogy a főváros is sok tekintetben függ az országos politikától. A kormány határozatainak meghatározó anyagi következményük van. De a hatáskörünkbe tartozó döntéseket mégsem ideológiai, hanem alapvetően szakmai alapon kell meghozni. Budapestnek a kormány a napokban háromszáznegyvenmilliárd forint támogatást biztosított a következő időszak uniós forrásaiból. Ez azért alakulhatott így, mert a Fővárosi Közgyűlésnek most olyan potens többsége van, amely Budapest fejlesztésén felelősséggel és ésszerűen munkálkodik.

– Minek köszönhető, hogy a főváros elnyerte ezt a támogatást: a kormánynak vagy inkább annak, hogy részletes, kidolgozott és konkrét fejlesztési tervvel állt elő a főváros?

– A kettő nem választható el egymástól. Kiváló tervek készültek, de az is igaz, hogy a városvezetés és a kormány között, a folyamatos ellenzéki provokáció ellenére, bizalmi viszony alakult ki. Mivel az ország döntéshozói Budapestnek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, így annak támogatása is előnyt élvez.

– Épp a legutóbbi közgyűlésen hosszas vita alakult ki a dugódíj bevezetését illetően. Nyilván nem cél, hogy újabb díjfizetéssel terheljék a fővárosiakat, ám vannak jó példák is erre vonatkozóan: több európai országban kifejezetten jól működik az a rendszer, hogy az autókat kitiltották a város egyes körülhatárolt részeiről. Budapesten ez működne?

– Ma már tudjuk, a korábbi állításokkal ellentétben a szocialista-szabaddemokrata városvezetés, illetve maga Demszky Gábor főpolgármester ajánlotta fel a dugódíj bevezetését Brüsszelnek a 4-es metró beruházásának támogatásáért. Jelenleg tárgyalások folynak arról, miképp kerülhető el ez a kötelezettség. Amennyiben sikertelen lesz az erre irányuló törekvés, kell kialakítani a megvalósítás szempontjait. Sajnos annak idején megfelelő átgondolás és előkészítés nélkül vállalták ezt a megoldást. Akinek volt már szerencséje Londonban vagy Párizsban e téren tapasztalatokat szerezni, az tudja: mielőtt átszervezték a közlekedést, előbb felfejlesztették az elővárosi vasutakat. A nagyvárosok körzetében lévő kisebb településeken őrzött parkolók vannak, és a vonatok öt-tíz percenként indulnak a város központja felé. Vagyis megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy az emberek kényelmesebben és olcsóbban jussanak el a belvárosba, mint gépkocsival. Budapesten nem ez történt, amikor a dugódíjról döntöttek, a hátteret, az infrastruktúrát nem alakították ki.

– Szóba kerültek a fejlesztések, így kikerülhetetlen a kérdés: véletlen vagy szándékos, hogy egyszerre alakítják át a Margit körúti sínpályákat és a Széll Kálmán teret?

– Aligha vitatható, hogy a nagyszabású beruházások mostanában próbára teszik a lakosság türelmét. A határidőket azonban nem lehetett nyárra csúsztatni. El kellett dönteni, hogy egyszerre, koordináltan bonyolítsák le a felújítást, vagy külön-külön kezeljenek egy-egy szakaszt. A döntéshozók úgy látták: szerencsésebb, ha két hónapig koncentrált tevékenység folyik, mintha egy teljes éven át folyamatos felújításokkal, lezárásokkal nehezítik a közlekedők életét. Május végéig befejeződnek a munkák.

– Említette az Ipari Minisztérium helyére tervezett parkot is, ahol már zajlik a bontás. Mikor zárul a program?

– Nemcsak a volt minisztériumot, hanem már a mögötte álló M csarnokot és az egykori Melegpörgetőt is elbontották. A kerület vezetése éveken át sürgette a kormánynál a Margit körúton álló csúf építmények eltávolítását, hiszen az esztétikai szempontokon kívül a terület légszennyezettségének enyhítése is fontos kívánalom volt. Mivel az épület szélcsatornában állt, bízhatunk benne, hogy lebontásával jelentősen tisztult a bel-budai és a vízivárosi levegő. A tervek szerint 2017-re a területen mélygarázs, fölötte pedig – a Millenáris folytatásaként – közösségi park épül. A kialakítandó felület igazi zöld szigete lesz kerületünknek.

– A városrész a lakosságot tekintve nem egységes. Mennyire lehet így kielégítően teljesíteni az itt élők igényeit?

– Kilencévi polgármesterségem alatt sem sikerült eloszlatnom azt a tévhitet, hogy ez egy gazdag önkormányzat. Kerületünkhöz tartozik ugyanis a Rózsadomb városrész, és sokak szemében ez a jómód szimbólumává vált. S bár az itt élők vagyoni helyzete kétségkívül az átlag fölött van, ez nem jelenti az önkormányzati finanszírozás átlagon felüli mértékét. Városrészeinket tekintve Budapest egyik legszínesebb, legösszetettebb tájéka a miénk. Kevesen tudják, de a nyolcvannyolcezer lakosnak nagyjából hat százaléka szorul valamilyen szociális ellátásra, és erre évente több mint egymilliárd forintot fordítunk. Munkánk nehézsége s egyben szépsége is, hogy sokféle igényt kell összehangolni. A kerület fejlesztését mindig egységben tudtam csak elképzelni, és úgy igyekszem a beruházásokat irányítani, hogy valamennyi szegmense fejlődjön. Egyformán fontos tehát figyelni az egyes körzetekre, valamint a kisgyerekesek, a nyugdíjasok, a vállalkozók vagy az éppen a rászorulók igényeire.

– A kerület honlapján azt írja magáról, hogy gyermekkora óta itt él. Máshogy áll a munkájához az a polgármester, akinek személyes érintettsége is van?

– Itt születtem, és soha nem éltem máshol. Húsz éve dolgozom a kerületi közéletben, és kilenc éve vagyok polgármester. Mindebből az következik, hogy sikerült megismernem a helyi sajátosságokat, az embereket, az intézményeket. Vagyis minden ehhez a városrészhez köt, és ez meghatározza a szemléletemet. Vidéken természetes, hogy a kisebb települések polgármesterei általában a helyi közösségek ismert és becsült embereiből lesznek. Ez lassan a nagyobb városokban is követelménnyé válik. Meggyőződésem, hogy Budapest kerületeiben is tovább fog erősödni a lokálpatriotizmus, a kötődés környezetünkhöz és közösségi tereinkhez. Ezzel pedig szebbé, élhetőbbé válnak a hétköznapok.