Kultúra
Kriza János következetes, szép élete
A székelyföldi fiatalember Gottfried von Herder és a Grimm testvérek hatására kezdte el gyűjteni a magyar népköltészet értékeit
Kriza János a székelyföldi Nagyajtán született 1811-ben. Édesapja unitárius pap volt, anyját korán elvesztette, ám nevelőanyja kedves teremtés volt, és már egészen kicsi korában közel hozta hozzá a népdalok világát. Kriza János Torockón és Székelykeresztúron járt elemi iskolába, aztán a kolozsvári unitárius főiskolán tanult tovább. Ebben a közegben találkozott először az erdélyi ellenzéki politikai nézetekkel, nagy hatással volt rá Wesselényi Miklós tevékenysége. Külföldön képezte tovább magát 1835 és 1837 között, a berlini egyetemen is tanult. Az újonnan alakult Friedrich-Wilhelms-Universitat a protestáns világ pezsgő életű felsőoktatási intézménye volt. Ott tanítottak a Humboldt testvérek és a Grimm testvérek, utóbbiak német grammatikát, akiknek mese- és mondagyűjteménye gyorsan világhírűvé vált.
Kriza János Berlinben ismerte meg Johann Gottfried von Herder műveit és a Grimm testvérek Német mitológiáját. Ezek irányították aztán a korábbiaknál is erősebben figyelmét a népköltészetre. A sokat idézett herderi jóslat: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok múltán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.”
Ez a 18. század végi vészjóslat rendkívüli módon hatott a magyar szellemi életre. Részint politikai feszültségeket gerjesztett, s ezzel akadályozta a magyarság megmaradásért folytatott küzdelmét, másrészt dacra és ellenállásra serkentett. Ennek köszönhető például a magyar nyelv megújítása, mert Kazinczy Ferenc a herderi jóslat beteljesülését akarta munkájával megakadályozni. Kriza János lelkében is feltehetően nagy vihar támadhatott a herderi tanokat megismervén, és a magyar nyelv népköltészetben, annak minden műformájában rejlő hatalmas gazdagságának megmutatására ösztönözte.
Kriza János 1838-ban hazatért, a kolozsvári unitárius egyházközség lelkésze és egykori főiskolája tanára lett. Haláláig gyakorolta papi hivatását – 1861-től Kolozsvár unitárius püspökeként. A szabadságharc utáni bénultságból Kriza János levelezése, személyes látogatásai rázták fel a falusi papokat, tanítókat, a városok unitárius közösségeit. Egyszerű stílusban megírta vallásának alaptételeit, a teológusoknak pedig a dogmatikát, egyháztörténetet. Összeállította az unitáriusok új halotti énekeskönyvét, melyet mindmáig használnak.
Ő szervezte meg és szerkesztette az első és napjainkig megjelenő unitárius tudományos folyóiratot, a Keresztény Magvetőt. Népköltészeti gyűjtése közben találta meg az 1532-ből származó, Szent Brigittához fohászkodó imákat tartalmazó könyvet, amelyet róla neveztek el Kriza-kódexnek. Felfedezte a szombatosok ismeretlen énekeskönyvét, és igen sok elfelejtettnek hitt erdélyi kéziratot juttatott el a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába.
Mindezek közben, mint minden egészséges fiatalember, Kriza János is írt verseket. Méghozzá elég jelentős irodalmi értékű alkotásokkal jelentkezett, melyek az Atheneum és a Remény című kiadványokban jelentek meg 1839-től. A kor nagyhatalmú irodalomkritikusa, Toldy Ferenc dicsérően írt Kriza János költeményeiről, benne látta Erdély Kisfaludy Károlyát. Kriza költészetét a természetesség jellemzi, azokban az időkben, amikor szentimentális és borzas fiatalemberek égre emelt tekintettel sopánkodtak a világ során, Kriza elkerült mindenféle ilyen modorosságot. Verseit Csokonai-szerű lágyság, finomság jellemzi, még a bánatos szerelem témáit is kedves, mértéktartó humorral verseli meg. A dal mellett az epigramma volt a kedvenc műfaja.
Ahogy a szaktudósok írják, igazán maradandót a népdalaiban hozott létre Kriza János. Csipkebokor, galagonya című versének építkezése mutatja meg ezt legjobban, maga is részt vesz a népdal évődő, játékosan hányaveti, naiv hangulatában, alakjait úgy formálja meg, hogy nem különíti el a költő személyiségétől. Ennek a költészetnek a legjobb darabjait adják a katonadalok. Székely határőr katonák szájára adja az Erdővidék az én hazám és a Szegény székely nótája című dalokat.
Híres irodalomtudósunk, Horváth János szerint Kriza János Kisfaludy Károly és Czuczor Gergely népiességének folytatója: a népdalt ő is népi alak ajkára költi, s nem a maga érzelmei kifejezése végett folyamodik naiv formákhoz. Ő teremtette meg az irodalmi népdalokat. Napjaink irodalomtörténészei kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy Kriza János volt Petőfi plebejusi népiességének legjelentősebb előfutára, hiszen Petőfi elődök nélkül nem juthatott volna olyan magaslatra, ahova elért.
Kriza János gyerekkorától kezdve gyűjtötte a székely népköltészet darabjait és már egy kötetre való anyag volt a kezében, amikor kortársa, Erdélyi János megkezdte a maga gyűjtését. A korabeli, főleg a pesti irodalmárok azonban nem méltányolták Kriza munkásságát, egyfajta belterjesség jellemezte ezeket a köröket, így nem csoda, hogy Kriza János gyűjtésének kiadására nem volt vállalkozó. Aztán mégis egy pesti irodalmi fővezér, Gyulai Pál biztatta az 1850-es évek végén arra Kriza Jánost, hogy fejezze be gyűjteménye sajtó alá rendezését. Így jelenhetett meg 1863. január 14-én, Stein János nyomdájában, gróf Mikó Imre támogatásával a Vadrózsák, az első modern népköltési kiadványunk. A mű az eredeti kiejtéshez híven közli a népi alkotások szövegét, megőrizve a tájszólást. A folklór egészét átöleli, a dalok mellett balladák, gúnyversek, házasító dalok, regös énekek, mondókák, közmondások, népmesék állnak, és Kriza hozzárakott egy tájszótárt és egy értekezést a tájszólásról.
Ősi titkokat rejt újra felfedezett balladakincsünk
A Vadrózsák megjelenése előtt nem tudták, hogy a sorsokat bemutató, tragédiákat érzékeltető balladáknak miért van nagyobb hatásuk a nagyközönségre, mint a daloknak. Kriza János fedezte fel, hogy a zárt szerkezetű, rövid, epikus énekek emberi tragédiákat megszólaltatva katarzist váltanak ki. A balladák stílusa, gondolatvezetése, eseményközlése teljesen eltér a dalokétól. A balladát Kriza János a népköltészet csúcsának tartotta.
Arany János a Vadrózsák megjelenését közvetlenül megelőzően többször írt bánatosan arról, hogy vajon miért tűnt el a magyar költészetből a naiv eposz, miért felejtettük el a történelmi énekhagyományt, és miért nincs nálunk ének, például a honfoglalásról. Arany kezébe került egy bizonyos Nagy Lajos nevű pap gyűjtötte Barcsai-ballada. A megégetett hűtlen asszonyról, a szerelmi háromszögről szóló ismeretlen alkotás az elveszettnek hitt epikus költészet darabjaként csillogott a nagy költő előtt. Ennek nyomán vált világossá, hogy még mindig él a szájhagyományban, az íratlan költészetben olyan emlék, amely a nagy sorsfordulókat, emberi tragédiákat, történelmünk adalékait mutatja meg. Kriza János meggyőződéssel hirdette, hogy a történelmi alakok neve nem véletlenül került a balladákba. Hónapról hónapra gazdagodott gyűjteménye és tudása, ő olvashatta először Kádár Kata balladáját, ő fedezte fel a gyermekeit elhagyó anya tragédiáját Budai Ilona balladájában, majd láthatta betűvel leírva is Kőműves Kelemen történetét – ehhez különös szál kötötte, ugyanis Déva vára az első unitárius püspök raboskodásának és halálának színhelye volt.
A gyűjtemény második kötete csak töredékes
SCH
Kriza János a Vadrózsák hatalmas sikere ellenére sem tudta folytatni gyűjtése publikálását, bár már harminc-negyven ívnyi anyag, leginkább mese volt a kezében. Az igen népszerű első kötet nyomdai adósságaival nem tud mit kezdeni Kriza János, és azt sem érti, hogy ha ilyen nagy az érdeklődés, miért van annyi eladatlan példány a szobájában, és az Akadémia miért csak húsz példány megvásárlására tett ajánlást. Gyűjtők hada ostromolja, ingyen szeretnék megkapni a drága könyvet. A püspök nem talált megoldást. Miután 1875-ben, 64 éves korában tüdőgyulladásban meghalt, a Vadrózsák második kötetének kéziratát özvegye elküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. Ebből az anyagból szerkesztette Gyulai Pál a Magyar Népköltési Gyűjtemény III. kötetét, és azt állította: itt a Vadrózsák második kötete. A későbbiekben Kriza János hagyatékával senki sem törődött. Egy tudós véletlenül vette észre 1948-ban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vizes pincéjéből penészes papírokat visznek a Duna partjára és dobálják a folyóba. Ezek között találták meg az Arany László-féle gyűjtemény részeként, a penészes papírok között a Kriza-hagyaték egy töredékét. Kiadott mesék kéziratait, kiadatlan meséket, szokásleírásokat, tájszógyűjteményt, zsoltárfordítást, leveleket és sok más mindenféle anyagot. A megmenthető népköltészeti darabok nagy része a Székely Népköltési Gyűjtemény 1956-os kiadásában és a Kovács Ágnes szerkesztette Az álomlátó fiú 1961-es meseválogatásban jelent meg. Később több, addig ismeretlen Kriza-kéziratot is közzétettek. Ám valószínű, hogy még sok darab lappang a Kriza-hagyatékból.
Az unitárius vallás tanításának lényege
Az unitáriusok Szentháromság-tagadó, XVI. századi eredetű protestáns felekezet. Különösen a korabeli Erdélyben volt sok hívük. A református egyház eretneknek tekintette és kíméletlenül üldözte őket. Nevük latin eredetű szó (unitas – egység), tanaik szerint ugyanis Istenben nem három, hanem csak egy személy van. Köszöntésük: Egy az isten! Az unitárius ember mindenekelőtt az isteni jóságban hisz. Azon van a hangsúly, hogy hiszünk az egy Istenben, a jóságnak és szeretetnek Atyjában! Az unitárius elme fontosnak tartotta az egység teljes kihangsúlyozását. A vallásban való őszinteség azt követeli tőlünk, hogy ne állítsunk fel zavarba hozó tételeket ott, ahol a szív őszinte tisztaságára és egyszerűségére van szükség.
Az ember a menyei Atyának gyermeke. Jóra, nagyra hivatott. Az ember világa nem siralomvölgy, nem az elveszett paradicsom, hanem Isten országa, amely itt van a földön. Isten gyermekének, az embernek nincs szüksége bonyolult kitalálással készített megváltásra, helyettes elégtételre, hanem példaadásra, útmutatásra. A legnagyobb és legbölcsebb útmutató, tanító és példaadó a názáreti Jézus.
Jézus a legnagyobb vallásos szellem. Ő ismerte fel leghatározottabban Istennek atyai jóságát… Az ember Jézus nemcsak vallást hirdetett, hanem vallásosságát át is élte a maga teljességében. Amit tanított, azt meg is valósította. Hite és cselekedete, vallása és erkölcse összhangban voltak egymással.
Az unitárius ember meggyőződésből hisz az egyház hivatásában. Isten országa ebben a szervezetben valósítható meg… Semmi sem veszhet el, ami érték. Az emberi lélek is ilyen, Istentől származó örök érték.
(Forrás: Unitarius.hu)