Vállvonogatás

Mindazok, akik abban reménykedtek, hogy a közeljövőben végre megoldódik a közel-keleti helyzet, és a palesztin-izraeli konfliktust feloldhatja a legtöbb nyugati ország által felkarolt kétállami megoldás, vagy a Hatok ellenőrizhető keretek közé szoríthatják Irán nukleáris tevékenységét, nos, azok most nem szusszanhatnak fel megkönnyebbülten. Izrael választott, és kedden a szavazók többsége a gyűlöletkeltésre és a békétlenségre voksolt.

A 2009 óta kormányzó Benjamin Netanjahu miniszterelnök vezette jobbközép Likud párt meglepetésszerű győzelmet aratott az előre hozott parlamenti választáson a balközép Cionista Táborral szemben.
A szerdán közzétett legújabb adatok szerint a Likud a szavazatok 23,56 százalékát nyerte el, a Cionista Tábor csak 18,73 százalékot szerzett.

Izraelben arra számítanak, hogy Netanjahu negyedik kormányát a jobboldali és a vallásos pártok fogják alkotni, kiegészülve a Likudból Netanjahuval történt összetűzése miatt kivált Móse Kahlón Kulánu (Mindannyian) nevű centrista pártjával. A harminc mandátumot szerző Likud a telepeseket támogató jobboldali Bájt Hajehudi (Zsidó Haza) nyolc, a Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) hat helyével, a vallásos Egységes Tóra párt hat képviselőjével, a keleti ultraortodoxok pártja, a Sasz hét képviselőjével és a Kulánu tíz mandátumával összesen hatvanhét honatyát, és ezzel biztos többséget tudhatna magáénak a százhúsz tagú Kneszetben.

Az amerikai külügyminiszter sokáig csak vállvonogatva reagált a választási eredményre. John Kerryt azonban nem a faragatlansága vezérelte. Oka van a csalódottságra a washingtoni adminisztrációnak, és az amerikai diplomácia irányítójának, hiszen az izraeli kormányfő a hónap elején a washingtoni kongresszus előtt, az amerikai elnököt és a demokratákat megkerülve szólalt fel, s azt a véleményét hangoztatta, hogy rossz megállapodás készül Iránnal a perzsa állam atomprogramjának ellenőrzéséről folyó tárgyalásokon. A külügyminiszter minden bizonnyal ezért gratulált Netanjahunak csak több mint fél nap elteltével.

Brüsszel valamivel diplomatikusabb, de szigorú üdvözlő üzenetet küldött a győztesnek. „Az Európai Unió vállalja, hogy a kölcsönösen előnyös kapcsolat létrehozásán és a békefolyamat újraindításán dolgozik az új izraeli kormánnyal” – írja közleményében Federica Mogherini. Az unió külügyi főképviselője nem ok nélkül fogalmazott így. Netanjahu temetni látszott ezt a folyamatot, amikor a voksolás előtt egy nappal a jobboldali szavazók megnyerése érdekében azt ígérte, újraválasztása esetén nem jöhet létre palesztin állam, s több ezer lakást építtet Kelet-Jeruzsálemben.

Beszédes a többi reakció is.

Jászer Abed Rabbo, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) főtitkára szerint Izrael a tárgyalások helyett „a rasszizmus, a megszállás és a gyarmatosítás útját választotta”. Száeb Erekat, a Washington közvetítésével lezajlott, majd tavaly áprilisban megfeneklett palesztin–izraeli béketárgyalások palesztin főtárgyalója úgy vélte, nincs esély arra, hogy folytatódjanak az egyezkedések Netanjahu új kabinetjével.
Izrael ellenfelei ugyanakkor nem látnak különbséget a zsidó államban tevékenykedő jobb- és baloldali politikai erők között. Így nyilatkozott Mesir al-Maszri, a Hamász szélsőséges palesztin csoport egyik Gázai övezetbeli vezetője, vagy az iráni külügyminisztérium, amely szerint valamennyi zsidó politikai alakulatot agresszornak tekint az iráni kormány.

Jövőre az Egyesült Államokban is választás lesz. Jelenleg az amerikai törvényhozás mindkét házát a Netanjahu-barát republikánusok uralják. Sem oda, sem vissza nem jó a jelenlegi állás.

Ezért vonogatta a vállát Kerry, s valószínűleg Obama elnök sem fordult a másik oldalára a hírek hallatán, s akinek a nevében Kerry végül azt ígérte, majd fel fogja hívni Netanjahut.

Ugyancsak beszédes gesztus. Nem rögtön, hanem majd…

A régi-új izraeli kormányfő rendkívül jóban van a Fehér Ház jelenlegi urának ellenfeleivel, s uszító retorikáját könnyen amerikai szintre emelheti, ami akár a kétállami megoldást szorgalmazó demokraták bukását is okozhatja.

A közel-keleti konfliktus véresen unalmas története ilyen módon önmagát írja tovább.