A családi hagyományt az unoka folytathatja

Öttusa. Sárfalvi Béla szerint a legendás csepeli szakosztályban Balczó András volt a fáklya – az idős mester sportágat váltott

Salánki Miklós – 2015.03.13. 10:38 –

Huszonöt éve azt mondták a székesfehérvári junior-világbajnokságon a feltörekvő tehetségről, hogy a sikeres edző, Sárfalvi Béla fia. A tehetségből, Sárfalvi Péterből aztán világbajnok lett, majd pályafutása befejezése után a Hír Tv műsorvezetője. Napjainkban pedig a veteránversenyeken már azt mondják a nyugdíjas mesterről: Sárfalvi Péter édesapja. Mindketten tagjai voltak a kiváló csepeli öttusaszakosztálynak, amelynek kevésbé sikeres a jelene. Életéről és a legendás korszakról Sárfalvi Bélával beszélgettünk.

De mi van a reflektorfény után? (237.)
Arcok. Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak. Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük.
SárfalviSárfalvi Béla naponta hatvan-hetven kilométert kerékpározik, készül a veterán-világbajnokságra (Fotó: Csudai Sándor)
- A hatvanas években több magyar bajnokságon végezett úgy az élmezőnyben, hogy csak világ- vagy olimpiai bajnok előzte meg. Jó vagy rossz korban öttusázott?

- Is, is. Abból a szempontból szerencsés voltam, hogy olyan kiváló versenyzők klubtársa lehettem, mint az olimpiai bajnok Balczó András, Németh Ferenc. Viszont ha előbb vagy később születek, több lehetőséget kaphattam volna a világversenyeken, mert a hatvanas években nagyon erős volt a hazai élmezőny. Nem véletlen, hogy Balczóék sorra nyerték a világbajnokságokat.

- Hatvankilencben viszont sikerült megelőznie az öttusakirály Balczót a magyar bajnokságon.

- Igen, de ha jól emlékszem, Bandi lovaglása akkor nem sikerült. Sokkal büszkébb vagyok az 1971-es bajnokságra, amelyen három csepeli, Villányi, Balczó és jómagam állhatott a dobogóra, s természetes a csapatversenyt is nagy fölénnyel nyertük az Újpest és a Honvéd előtt.

- Mi volt a világhírű csepeli szakosztály eredményeinek titka?

- Nem mi, hanem ki. Hát Benedek Ferenc, akit mi csak Főnöknek hívunk. Hála Istennek még él, nemrég ünnepeltük nyolcvankilencedik születésnapját. Fanatikus volt, és fanatizmusa, lelkesedése a tanítványaira is átragadt. Nagy húzása volt, hogy leigazolta Balczót, minden idők legjobb öttusázóját. Ő volt a fáklyánk, a zászlónk, s mi követtünk öt.

- Hogyan maradt meg évtizedeken át a barátsága Balczóval, aki nagyon öntörvényű ember?

- Én inkább azt mondanám, következetes. Versenyzőként csak magában és a munkában hitt, civilként pedig a Jósistenben. A csepeli szakosztály pedig egy összetartó, nagy család volt. Emlékszem, amikor Bandi építkezett Budakeszin, elmentünk segíteni. Ha találkozunk, mindig ugyanazok a történetek jönnek elő, de mi mindig jókat derülünk rajtuk, mert a fiatalságunkat idézi fel.

- Mennyire voltak amatőrök?

- Félamatőrök voltunk. A Csepeli Fémművekben volt sportállásunk. Reggel hatkor úszóedzésünk volt a Csasziban, után nyolctól kettőig dolgoztunk, majd következett a többi edzés. Elektroműszerész lettem, Bandi pedig irodagép-műszerész. Ezerötszáz forint volt hatvanegyben a fizetésem.

- Miért választotta ezt nehéz, összetett sportágat, amikor az ötvenes években minden gyerek focista, Puskás akart lenni?

- Én is imádtam a focit, s ez a szerelem azóta is tart. De aztán kiderült, hogy nem vagyok kimondottan labdazsonglőr. Budán, a Logodi utcában laktunk, a barátaim hívtak háromtusázni a Marczibányi térre. Ott kezdtem az MHS-nél, Schmitt Pállal.

- Jó szakmája volt, miért lett mégis inkább edző?

- Hosszú sportpályafutásom alatt elvégeztem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát is. És tanítottam is szakközépiskolában, de a szívem visszahúzott. Ezért boldog voltam, amikor a Főnök azt mondta, hogy csináljak egy utánpótláscsoportot Csepelen. Ebből a csoportból lett később válogatott, majd világbajnok Hanzély Ákos és a fiam.

- Előnyt vagy hátrányt jelentett, hogy a fia volt az egyik tanítványa?

- Jó volt látni, hogy a közös munkánk eredményeképpen Péter hogyan fejlődik, hogy lett junior-, majd felnőttválogatott. A központi felkészülés miatt a válogatottban már szakági edzők irányították az edzéseit.

- Péter bekerült a nemzetközi élmezőnybe, olimpián viszont nem sikerült érmet nyernie.

- Pedig 1996-ban Atlantában esélye volt erre, de a lovaglása nem sikerült. Olyan lovat húzott a sorsolásnál, amellyel nem értették meg egymást. Öttusában sokszor ilyenen is múlhat és múlik a helyezés.

- Miért lett hűtlen a Csepelhez?

- Mert a rendszerváltozással megszűnt a klub anyagi bázisa, a Csepel Művek. Egyre rosszabbak lettek a feltételek. Ekkor hívtak a Honvédhoz vezetőedzőnek. Tizenöt évet dolgoztam ott. Sőt, az utánpótlás-nevelésbe még mindig besegítek.


- Hogyan telnek a nyugdíjas évei?

- Aktívan. Kipróbáltam a triatlont, és nagyon megszerettem a kerékpározást. Így amikor csak tehetem, bringázom, méghozzá nagyon jó társaságban. Legtöbbször Dobogókő vagy Etyek az útirány. Készülök a veterán-világbajnokságra. A cél, hogy jövőre a hetvenöt év felettiek korcsoportjában érmes legyek.

- A sportos családjában van, aki átveszi a váltóbotot?

- Azért, hogy mi sportban sikereket érhettünk el, nagyon sokat köszönhetünk a feleségemnek, Juditnak. Egy házban nőttünk fel, a gyerekkori szerelemből lett házasság, amely már negyvennyolc éve tart. Amikor befejeztem a versenyzést, azt hitte, többet lehetek a családdal. De edzőként is szinte minden hétvégén menni kellett, főként nyáron a tanítványaimmal a versenyekre. Krisztina lányomnak és Péter fiamnak is két-két gyermeke van. Unokáim közül a nyolcéves Áron elkezdett háromtusázni. Így van remény, hogy folyatódik a családi hagyomány. Nagyon boldog lennék, ha láthatnám az unokámat a dobogón.


Pályakép

Sárfalvi Béla
Született: 1941. június 5., Budapest
1960-tól 1974-ig a Csepel öttusázója, válogatott kerettag. A BEK-győztes csapat tagja (1974). Edzői oklevelet szerzett a TF-en (1980), a Csepel edzője (1977-1989), a Honvéd vezetőedzője (1990-2001). Fia és tanítványa Sárfalvi Péter csapatban négyszeres világbajnok, hatszoros Európa-bajnok.