Felminősítésre várva

Pénzpiaci előrejelzések alapján komoly esélyünk van arra, hogy mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő visszahelyezze Magyarországot a befektetésre ajánlott kategóriába, igaz, csak az esztendő vége felé! Addig is pozitív kilátásokat fogalmazhatnak meg velünk kapcsolatban.

Hazánk lassan négy éve tartózkodik az úgynevezett bóvli besorolásban. Pedig azóta Brüsszel megszüntette ellenünk a túlzottdeficit-eljárást, a költségvetési hiánycél az éves gazdasági teljesítmény három százaléka alatt van, a gazdaság pedig tavaly már dinamikusan bővült. Vagyis Magyarország bebizonyította, hogy nem költ sokkal többet annál, mint amennyit beszed, most pedig azt próbálja „megerősíteni”: úgy képes növekedni a gazdaság, hogy fenntartható pályán marad. Utóbbihoz sem kell varázspálca: idén is összejöhet a 2,5-3 százalékos gyarapodás.

Jó hír az is, hogy a piac, amelynek úgy általában mindig igaza van, alapvetően bízik a magyar gazdaságpolitikában. Sőt, pozitív fordulatról is beszélnek, miután a kormány újrafazonírozza a bankokkal való viszonyát. Ez pedig azért fontos, hogy végre beinduljon a hitelezés – elsősorban vállalati oldalon. Banki kölcsönökből teremtődnek ugyanis új beruházások, munkahelyek, és ez az egyik fő komponense a gazdaság gyarapodásának is.

Jelenleg ugyan az uniós tőketranszferek biztosítanak – ráadásul devizában, euróban – likviditást, valamint a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramja átmenetileg pénzügyi forrásokat teremt a magyarországi cégeknek, az lenne az ideális tehát, ha minden „normálisan” működne. Például a bankszektor ellátná klasszikus funkcióit. Ettől az évtől kezdve rengeteg pénzügyi szabályozás módosult (fair banking, eszközkezelő felállítása), forintosítják a devizahiteleket, bővül a háztartások fogyasztása, vagyis opciónk van arra, hogy jövőre egy „megtisztult” bankrendszerünk legyen – mármint a korábbi időszakhoz viszonyítva, hiszen eközben zajlik a bankpiac konszolidációja is.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy miért nagyon fontos a hitelminősítői feljavítás, érdemes néhány idevonatkozó tételt definiálni: egyfelől a hitelminősítők egyszerre szerepelnek úgy, mint a piaci megítélés romlásának utólagos lekövetői, illetve mint vészjelzők, amelyeknek a lépéseire további megítélésromlás következik. Az elmúlt években – a leminősítések hatására – a magyar befektetéseket kockázatosabbnak ítélték meg a piac „mindenható” szereplői, ami a kamatfelárak emelkedésével, valamint a forint gyengülésével járt.
Összességében azonban bármilyen sok rosszat mondanak időnként – jogosan – a hitelminősítőkre, ezek az intézmények „csak” tükrök.

A problémákat nem ők okozzák, hanem mi magunk, ők csak reagálnak rá, mert ez a dolguk. Azaz látni kell, hogy nem összeesküvésről, „a háttérben mozgó ördögről” van szó esetükben. A pénzpiaci világ ugyanis borzasztóan sokszereplős, még akkor is, ha bizonyos hatalmi koncentrációk megfigyelhetők benne. A külső hitelminősítési rendszerre, még ha megváltoztatott formában is, de szükség van, a belső kockázatértékelés ugyanis sokkal több rosszat hozhatna, mint amennyi hibát el lehetne vele kerülni. Túl azon, hogy a „bóvlis eljárás” megszüntetésének van pozitív politikai üzenete is, egy esetleges felminősítés javíthatja a magyar kötvénypiaci hangulatot, vagy akár a forint árfolyamára is hatást gyakorolhat.

A magyar „ügy” azért különleges a hitelminősítőknél, amelyek az ország adósságot rangsorolják, mert nálunk ez az állomány az ország egy évben megtermelt jövedelmének nyolcvan százaléka körül alakul. Kompenzálni a helyzetet csak szigorú költségvetéssel és tartós gazdasági növekedéssel lehet: utóbbiak képesek javítani a kamaton és az árfolyamon is, így közvetetten is hozzájárulhatnak az adósság csökkentéséhez.

Nagy csodák nincsenek: meg kell tartani a minket finanszírozó befektetők bizalmát. A fenntartható, vagyis csökkenő adósságpályához szükséges gazdasági környezethez kiszámítható és fegyelmezett költségvetési politika, viszonylag alacsony kamat, illetve érdemi gazdasági növekedés szükséges. Ezt egy ilyen helyzetben – az eurózóna alig növekszik, mellettünk az orosz–ukrán krízis – nem könnyű kialakítani, de nem is lehetetlen.

Pár éve várunk Godot-ra: idén tényleg eljöhet.