Aranykéz utca: tények és talányok

A kilencvenes évek olajügyeinek mára átalakult érdekközösségei mozgathatják még mindig a szálakat a merénylet vizsgálatában

Csibra Tibor – 2015.03.05. 10:25 –

Az egyre inkább egy irányba mutató tanúvallomások ellenére nehezen körvonalazódik az 1998. július 2-án elkövetett, négy halálos áldozatot követelő, Aranykéz utcai robbantás háttere. Kérdés egyelőre, hogy a Cserni János vezette büntetőtanács megkérdőjelezhetetlen bizonyítéknak tekinti-e azokat a beszámolókat, amelyek alátámaszthatják az ügyészség vádiratát, amely szerint a merényletet Portik Tamás rendelte meg és Jozef Rohác követte el.

rohac-portikJozef Rohác (balra) és Portik Tamás épségének védelme komoly kihívás a hatóságok számára (Fotó: Horváth Péter Gyula)
Abban látszólag teljes a nyomozóhatóságok és az ügy iránt érdeklődők egyetértése, hogy az Aranykéz utcai támadás célpontja az olajügyekben egykor ugyancsak érdekelt Boros Tamásként ismert Boros József Károly volt. A vád szerint az alvilággal és a hatóságokkal egyaránt jó kapcsolatokat ápoló Borosnak azért kellett meghalnia, mert részletes vallomást tett a rendőrségen az olajoskörökről, közöttük az energolosok viselt dolgairól. Bár Portik Tamás következetesen tagadja, hogy köze lenne a történtekhez, a tárgyalásokon rendre elárulja magát, és fitogtatja egykori remek kapcsolatait, jólértesültségét. Ténynek tekinthető, hogy Boros videón rögzített, az olajosokat terhelő vallomása szinte azonnal Portiknál landolt, aki azt megtekintve elhatározta, hogy a „vamzernek” meg kell halnia.

A korábban látszólag háttéremberként tevékenykedő Portik Tamás a közkeletű vélekedés szerint kínosan kerülte a nyilvánosságot, ám az alacsony sorból érkezett vádlott a perben nem tudta, és nem is tudja megállni, hogy ne kérkedjen egykori kapcsolataival. Amennyiben Boros vallomása valóban hozzá került, az annak tudható be, hogy a tanúvallomásokkal egyezően voltak fizetett emberei a rendőrségen.

Az Aranykéz utcai robbantás helyszínelésének egyik vezetője az egykori sztárnyomozó, a később politikusként is tevékenykedő D. P. volt, aki a vallomások szerint szabálytalanul szereltette le és vitette el a merényletet, illetve annak körülményeit rögzítő térfigyelő kamerákat, azok felvételeit. A vád szerint a képkockákon látszik Jozef Rohác is, ám a dokumentumok döntő része nem áll a hatóságok rendelkezésére. Fennmaradtak viszont olyan felvételek, amelyeken a helyszínre érkező D. P. feltűnően jókedvű, amikor közlik vele, hogy másokkal együtt Boros is életét veszítette a támadásban.

Nyílt titkok

A merénylet terve nem lehetett teljesen titkos. Néhány esztendeje a diósdi maffiaperben hangzott el, hogy az olajosok egy másik köréhez tartozó T. István a robbantás előtt percekkel értesítette az Aranykéz utca környékén tartózkodó családtagjait, hogy azonnal hagyják el a helyszínt. T. hamarosan szintén merénylet áldozata lett, és külön érdekesség az ügyben, hogy az ő meggyilkolásánál és az Aranykéz utcában használt robbanóanyag ugyanabból a szállítmányból származott.

Ha az egyébként inkább kispályásnak tartott T. István előre tudott a tervezett Aranykéz utcai merényletről, akkor arról információval rendelkezhettek magasabb alvilági körök, valamint az általuk megvesztegetett hatósági dolgozók is. A Portik Tamáséhoz hasonló, magyarországi alvilági társaságok soha nem voltak annyira kifinomultak, hogy szándékaikról ne adtak volna jelzéseket környezetüknek, és az Aranykéz utcai robbantáshoz hasonló leszámolások súlya többek között üzenetértékükben volt. Kérdés ugyanakkor, hogy a történet ilyen egyszerű, vagy inkább egy nagyobb konspiráció része: a legalább kettős játékot űző Boros gátlástalan volt ugyan, de nem volt ostoba, tisztában lehetett a rá leselkedő veszéllyel. Ismerősei szerint meg is rendezhette saját halálát, többen úgy tudják, hogy Amerikában él inkognitóban. Az Aranykéz utcában megtalált, neki tulajdonított torzó genetikai vizsgálata nem bizonyította be, hogy az Boros holtteste, a vizsgálatban következtetés alapján jutottak arra a nyomozók, hogy másé nem lehet. Ténynek tekinthető ma azonban az is, hogy az olajosokra tett terhelő vallomásaival a hatóságok nem kezdtek semmit. Ha kezdtek volna, Portik Tamás jelenleg folyamatban lévő pere ma már történelem lenne. Beszédes tény, hogy Boros videovallomását korábban bemutatta a Magyar Televízió, ma pedig már államtitok a dokumentum. Hasonlóan államtitkot képeznek azok az információk is, amelyek a Papa néven ismert egykori olajos főnyomozó, Sándor István birtokában vannak. Papa tanúként jelent meg a bíróságon, de mivel az általa összeállított akták továbbra is titkosak, ezért semmit nem mondhatott. Sándor István beszélne, de nem teheti. Ha a döntéshozók szándéka egyenes lenne az olajosügyek felderítésére, akkor nem állhatna fönn az az abszurd helyzet, hogy tizennyolc évvel a történtek után elindult ugyan az Aranykéz utcában történtek büntetőpere, de annak alapját, a lehetséges indítékokat még a bíróság és az ügyészség sem ismerheti meg.

A kilencvenes években nem volt nagyobb haszonnal kecsegtető üzlet az olajozásnál, csak hozzávetőleges becslések vannak a sok ezermilliárdos haszonról. A bődületes összegek láthatóan lehetővé tették, hogy az olajoskörök beszivárogjanak a hatóságokhoz és a politikába is. Portik kiváló kapcsolatait jellemzi, hogy ki tudott bújni az Energol vezetőinek felelősségre vonása alól, és mint az kiderült, állítólagos amerikai bujkálása idején is rendszeresen járt Magyarországon, és intézte üzleti ügyeit.

Megkopott érdekközösségek

Portikot az ellene és Rohác ellen folytatott perben egyre több tanú hozza összefüggésbe az Aranykéz utcai robbantással, Prisztás József nagyvállalkozó 1996-os megölésével, a Cinóberként ismert futtató, Domák József agyonlövésével, és egy, a fővárosi ügetőpályánál elkövetett merényletkísérlettel. Úgy tudjuk, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori, a rendőrségi korrupciós botrányban érintett volt főtisztjei Rohácot igyekeztek rávenni arra a börtönben, hogy Fenyő János médiamágnás halála ügyében valljon Portikra mint felbujtóra, de a szlovák férfi nem állt kötélnek.

Kérdés, hogy Jozef Rohác valójában mennyit tud az említett ügyekről, illetve mennyi köze van azokhoz. Valóban lekötelezettje Portiknak, vagy az igazat vallja, amikor következetesen tagad? Ez egyelőre nem világos, az viszont igen, hogy Portik Tamás egykori bizalmasai sorra fordulnak ellene. Konkrét esetekkel rukkolt elő már többször a kecskeméti maffiaper egykori fővádlottja, Radnai László, akinek tizenkét éves fegyházbüntetését egészségügyi okokra hivatkozva félbeszakították, mielőtt megoldóemberként vallani kezdett volna a különféle, eddig megoldatlan leszámolásos ügyekben. Néhol szürreális beszámolói esetenként megmosolyogtatók, ám egy sor kérdést felvetnek. Ezek egyike, hogy ha Portik valóban olyan teátrális eszközökkel eskette hűségre korábbi bizalmasait, tervezte kivégeztetni ellenfeleit, akkor azok korábban miért nem váltak beszédtémává legalább alvilági körökben.

Ha a most Portikra valló tanúk ma már konkrétan emlékeznek, hogy ki kinek a megbízásából, kinek a közvetítésével mennyi pénzt vitt a bérgyilkosnak és milyen célból, azt korábbi meghallgatásaikon miért nem említették, illetve akkor miért állították, hogy semmit nem tudnak ezekről az ügyekről? A tanúk erre azt mondják, hogy korábban féltek. Egyikük, Zs. I. – Portik volt bizalmasa – még tavaly is retteghetett, amikor a Prisztás-ügyben nyilatkozva szinte semmilyen információval nem szolgált, majd az Aranykéz utcában történtek miatt indított büntetőperben a napokban már azt állította, hogy személyesen vitte el Rohácnak a robbantásért járó ötvenmillió forintot.

Ha Jozef Rohácnak valóban köze volt a terhére rótt merényletekhez, akkor jó oka lehetett bízni egykori magyarországi hatósági kapcsolataiban is. A szlovák férfit 2010-ben a Fővárosi Bíróság bizonyítottság hiányában felmentette egy robbantási kísérlet vádja alól, amelyet a később meggyilkolt vállalkozó, Seres Zoltán ellen követtek el 1997-ben. Rohácot több mint tíz év bujkálás után fogták el Prágában, mielőtt hazánkba szállították, de az említett felmentő ítélet után nem vonult újra illegalitásba, hanem hazament a családjához a felvidéki Lévára. Nyugodt lehetett, mivel kedvenc kávézójának teraszán vették őrizetbe újra, mielőtt Magyarországon meggyanúsították a Fenyő-gyilkossággal.

Rohác már nem lehet nyugodt, ugyanakkor hátradőlhetnek azok, akik bérgyilkost fogadtak a médiamágnás kiiktatására, sokat elmond ugyanis, hogy a vizsgálatban a döntéshozók elkülönítették a felbujtók körének ügyét, majd meg is szüntették abban a nyomozást. Lehetséges teória az is, amit Papa lapunknak vázolt föl a bíróságon: Portik csak végrehajtó katona volt a gépezetben, és ugyan köze van nem egy merénylethez, de most éppen azok fordultak ellene – közöttük Radnai –, akiknek korábban a megrendeléseit teljesítette.
Portik Tamás olajosügyei évekkel ezelőtt elévültek, így már legálisan élhetett Magyarországon. Az olajüzletből felhalmozott mesés vagyonok sorsa ismeretlen, a vállalkozó azonban a balliberális kormányok végső vergődésének idején már érezhette, hogy kezd fogyni körülötte a levegő. Erről tanúskodnak az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal volt vezetőjével, Laborc Sándorral folytatott egyeztetései, amelyek jegyzőkönyvei később nyilvánosságra kerültek. Portik hűséget esküdött Laborcnak a baloldali politikai erők mellett, és maga ajánlotta fel, hogy lejárató adatokat gyűjt, kampányokat kezdeményez fideszes politikusok ellen. Portik érezhette, hogy a 2010-es választás után felálló polgári kormánnyal nem tud üzletelni, és előbb-utóbb előveszik korábbi ügyeiért. Laborc meghallgatásain nem tisztázódott igazán, hogy az egykori titkosszolga menyire vette komolyan Portik ajánlatait, de a jegyzőkönyvek tanúsága szerint nem tűnt elutasítónak. A folyamat be is indult egy bizonyos szinten, de aztán a volt debreceni polgármester, Kósa Lajos lejáratására indított hecckampányról hamarosan kiderült, hogy megrendelt akció.

Támadva védekezik

Nem tudni ma még bizonyosan, hogy korábban milyen hatósági erők álltak Portik Tamás mögött, amelyekben bízva érinthetetlennek érezhette magát. Valakik kényszerből vagy éppen jól felfogott érdekből elengedték a kezét, talán ennek is tudható be az említett, őt terhelő tanúvallomások sora is. Erre utal az is, hogy az egykor legendás jó kapcsolatok, mindenhova elérő információs csatornák megszűntek számára, nincs senki, aki akár csak részben igazolná elmondásait. Az egykor a karizmatikus megjelenéséről híres férfi varázsereje megkopni látszik, védekezési taktikája pedig jelenleg az egész pályás letámadáson alapul. Portik szerint a legtöbb fel nem derített leszámolás mögött Pintér Sándor belügyminiszter áll, ám állításait eddig semmivel nem támasztotta alá. A vádlott azt mondja, hogy politikai játszmák áldozata, ami igaz is lehet, viszont a jelek szerint saját maga sétált bele az általa állított csapdába.

A tárgyalásokon több esetben csak sejtelmes utalásokat tett a szerinte még mindig létező remek kapcsolataira, de ezeket eddig nem részletezte. A „ha én egyszer kinyitom a számat” jellegű védekezése ebben a formában azért nem vezethet eredményre, mert a bíróság nem fogja elhinni neki, hogy a lehető legsúlyosabb büntetéssel fenyegetve még mindig üzleti, politikai köröket véd akkor, amikor már láthatóan, jól kivehetően az összes korábbi harcostársa, illetve lefizetett embere cserbenhagyta.
Ha a hatóságoknak egyszer sikerül kibogozniuk Portik Tamás szövevényes ügyeit, akkor azok tanulságos korrajzot adhatnak majd a jövő generációinak a kilencvenes évek politikai-üzleti-alvilági összefonódásairól, amelyek titkait ma is sokan féltve őrzik, és még mindig számos ember remekül megél belőlük.