Máté T. GyulaLövések és köd

Álláspont. Borisz Nyemcov igazi világfi volt, a szó bulvár és politikai értelmében is.

Máté T. Gyula – 2015.03.02. 01:14 –

Borisz Jefimovics Nyemcov. Tisztelt Olvasó, kérem, ne vegye tiszteletlenségnek s főleg ne kegyeletsértésnek: ismerte Ön ezt a nevet Nyemcov péntek éjszakai meggyilkolásáig? Ne érezze kínosnak, ha nem. Ő az orosz belpolitika figurája volt, akinek befolyása az ezredfordulóra leáldozott, Nyugaton a kremlinológusokon kívül legfeljebb azok a megfáradt berlini értelmiségiek ismerték, akik véletlenül betévedtek egy Putyin-ellenes felolvasóestre az Alexanderplatz környékének valamelyik füstös kocsmájába. Még az amerikaiak sem támogatták különösebben, túlzottan öntörvényű volt.

Személyesen ismertem, így talán megengedhető ezt leírni: Borisz Nyemcov sem várná ezt el, ennél lényegesen pragmatikusabb és jó értelemben gátlástalanabb volt. Nem készített politikai végrendeletet sem, habár a nem létező „örökség” képviseletére már elkezdődött a licit Moszkvában. S mellesleg Budapesten is: enyhén szólva szánalmas volt nézni, ahogy a magyar „demokraták” képviselői egymást félrelökve gyújtottak emlékgyertyát az orosz nagykövetségnél. Mert önigazolásukhoz immár egy Nyugat-párti orosz meggyilkolását is hozzácsaphatják. Aktuálisan a halott demokrata a jó demokrata…

Borisz Nyemcov igazi világfi volt, a szó bulvár és politikai értelmében is. Négy gyerek három anyától, az „öregecskedő feleségek” gyors lecserélése, félvilági és azon is túl található ifjú barátnők. Soha sem tagadta ezt, sőt büszke volt férfiúi sármjára. Most is, amikor lelőtték, egy huszonhárom éves ukrán modell kísérte az ötvenöt éves Nyemcovot. A legfrissebb hölgyismerős egyébként a kihallgatása után eltűnt, a nyomozók azóta sem találják. Köze lehetett ennek Nyemcov halálához? Féltékenységi indokot itt kapásból találni egy tucatnyit. S talán azt is érdemes felírniuk az összeesküvés-elméletek készítőinek, hogy Nyemcovra orvlövész várt egy olyan találka útvonalán, amelyet elméletileg csak ketten ismerhettek előre. Csak ketten?

Nyemcov politikai értelemben is bonviván volt, a Szovjetunió szétesése után, a semmiből előtűnt kincskeresők egyik legsikeresebbje. Mondjuk, mint Mihail Hodorkovszkij, aki leértékelt kopejkákért tett szert dollármilliárdokat érő olajcégre. Nyemcov a politikát választotta, előbb helyi kormányzó, majd Borisz Jelcin egyik utolsó miniszterelnök-helyettese, potenciális utódja. Az 1998-as államcsőd – ennek nemzetközi hatását Magyarországon aligha kell bővebben fejtegetni – őt is elsöpörte. Felelős volt érte? Ott volt, ahol döntöttek. Az oroszok többsége ezt tudta, és azóta sem felejti, és nem is bocsátja meg neki. Aligha véletlen, hogy az addig politikai üstökösnek számító Nyemcov azóta egyetlen számottevő eredményt sem ért el a politikában. Könnyű azt leírni, hogy miután szembekerült Putyinnal, esélye sem volt semmire. Lehet felülről irányított választási rendszerről is írni, az ottani egymást maró Nyugat-barát ellenzéknek azonban eddig pártszinten még a „legszebb és legdemokratikusabb jelcini időkben” sem sikerült érdemi eredményt elérnie. Az oroszoknál huszonöt év alatt a demokrata és a liberális szitokszó lett. Tegnap Nyemcov emlékmenetén több tízezer ember vett részt. Egy bő tízmilliós városban.

A fentiek után azt hiszem, nem érdemes különösebben fejtegetni, hogy miért nem lehet Vlagyimir Putyin felelős a gyilkosságért. Amikor éppen a szankciók eltörlésére törekszik, a „jó fiú” szerepében tündöklik Nyugaton, majd fogja és éppen „saját háza”, a Kreml előtt löveti le a rá semmilyen érdemi veszélyt nem jelentő riválisát?

Vagy félnie kellett volna valamitől?

Az említett barátnő, Anna Durickaja ukrán volt, s Nyemcov mostanában beleszállt az ukrán ügyekbe. A kijevi kormánytévék lelkes szereplője volt, állítólag tele volt bizonyítékokkal az oroszok délkelet-ukrajnai beavatkozásáról. Ezeket készült publikálni, a Kreml meg lépett. A kezében, télikabátja belső zsebében lettek volna ezek az akták? Ön, Kedves Olvasó, ott tartaná őket, ha éppen ezek jelenthetnek egyfajta életbiztosítást? Nyilván nem, s ha már megszerezték az állítólagos papírokat, akkor meg minek lelőni?

De térjünk vissza Kijevbe. Petro Porosenko elnök hónapok óta beszél orosz tankokról készült felvételekről, a NATO vezetői is Moszkva-ellenes bizonyítékok létezésével kezdik heti sajtótájékoztatóikat. Ezekből eddig egyet sem mutattak be, illetve elnézést, néhányat igen: ezek közül az egyik egy számítógépes játék képeit ábrázolta, a másikon meg a grúziai konfliktus képei voltak. Nyemcovnak lettek volna jobb adatai, avagy csak beleállt ebbe a sorba, ezért volt ukrajnai médiasztár? Vagy csak ígért és nem teljesített, s akkor a „nyugati titkosszolgálatoknak” már többet ért politikai halottként, egyfajta mozgósító orosz ál-Kennedyként? Vagy csak egy magányos idióta áll a merénylet mögött? Felsorolhatjuk az említett amerikaielnök-gyilkosság összes teóriáját, kiderülni, félő, nem fog semmi.

Odafentről Borisz Jefimovics már alighanem csak röhög az egészen, nem volt filozofikus alkat. Élvezetes figurája volt az orosz politikának, a halál meg sohasem szép, nem szerette Nyemcov sem emlegetni. Azt sem, ha kihasználják. Sem az életét, sem a halálát.