Vélemény és vita
Számla lezárva
Álláspont. Magyarország a Bokros-csomag után több mint tíz évvel újra kénytelen volt a Nemzetközi Valutaalaptól segítséget kérni
Aki esetleg nem emlékezne rá, Magyarország a Bokros-csomag után több mint tíz évvel - 2008 őszén - újra kénytelen volt a Nemzetközi Valutaalaptól segítséget kérni, hogy megőrizhesse fizetőképességét.
Pénzügyi mentőövet dobott hazánknak az Európai Unió is, hogy az izlandihoz hasonló financiális összeomlás elkerüljön bennünket. Nyílt titok, hogy az akkori, második Gyurcsány-kormány és a Simor András vezette Magyar Nemzeti Bank 2008. október első felében komolyan attól tartott, hogy bekövetkezik az államcsőd. Itt jegyezzük meg, hogy valószínűleg azóta sem tudtunk volna talpra állni!
A kvázi államcsőd viszont az ablakban volt: a világgazdasági krízis begyűrűzésekor hárommilliárd euró egy éven belül lejáró adósságunk volt, amit azért nem tudtunk megújítani, mert lefagyott az állampapírpiac. Ennek oka az volt, hogy a befektetők nem bíztak a magyar államban, mármint abban, hogy vissza is fizetjük majd azokat a kölcsönöket, hiteleket, amelyek kötvény formájában testesültek meg. Persze első pillantásra a hárommilliárd eurós fizetési kötelezettség - cirka ezermilliárd forintos tétel - nem tűnik nagy összegnek, azonban a nálunk működő bankok tartozása további harmincmilliárd eurót tett ki. Utóbbi finanszírozhatósága pedig ugyancsak ellehetetlenült, miután a bankközi piac „detto” lefagyott.
A következmények is véresnek tűntek: fogadni lehetett volna rá, hogy a globálissá terebélyesedő válság és a spekulációk következtében a külföldi befektetők tömegesen vonják ki devizájukat, adják el a birtokukban lévő magyar befektetési eszközeiket, s ez a forint bedőléséhez vezetett volna. Ráadásul a Magyarországra „kódolt” pánik nem pusztán a kelet-közép-európai államokat rengette volna meg, hanem Ausztriában is sokktól tartottak a magyarországi és más térségbeli kitettségek, bankok, befektetések miatt. Hogy a pénzügyi összeomlás nem következett be, az csak annak volt köszönhető: Magyarország rendkívüli nemzetközi hitelmegállapodást kötött. A mintegy húszmilliárd eurónak megfelelő értékű finanszírozási csomagot az IMF és az EU bocsátotta rendelkezésre.
Nos, ennek a pénzügyi csomagnak a javát már visszafizettük. Brüsszeli illetékesek azért jártak Magyarországon, hogy befejezzék a program utókövetéses vizsgálatát. Miután az Európai Bizottság szakértői azt javasolják, hogy Brüsszelben is zárják le a „magyar tételt”, ettől kezdve gyakorlatilag megszűntünk programország lenni. Vagyis a következőkben a szokásosnak mondott kontrollokra kell számítanunk. Önmagában a puszta ténynek is örülhet Magyarország, miután gazdaságpolitikáját maga határozza meg.
Azonban hasonlóan fontos tétel, hogy a magyar gazdaság az EU szakértői szerint is „jobban teljesít”: lényegében nincs olyan makrogazdasági terület, ahol számaink nem alakulnának pozitívabban a korábbiaknál. Hibát persze lehet találni a rendszerben: gazdasági növekedésünk üteme jelentős, ugyanakkor korántsem biztos, hogy tartósan fennmaradhat az EU-átlag feletti bővülés. Kétségtelen, hogy egyedi tényezők (extrém fokozatba kapcsoltunk az uniós források lehívása terén) és gazdaságpolitikai élénkülés is szolgáltatta a múlt évben a lendületet a növekedésnek, ám ezeknek is megvan a jó oldaluk. A tendencia viszont jó: az Európai Bizottság meglátása szerint a potenciális gazdasági növekedés felgyorsulhat, ezzel a térségben legfejlettebb cseh gazdasághoz hasonló mértékű lehet majd a kibocsátási képességünk. Eközben a brüsszeli szakértők arra is intenek, hogy a magyar kormány részéről további erőfeszítések szükségesek az adósságcsökkentési előírások betartása érdekében, de közben azt is elismerik, hogy Magyarország 2015-ben már megfelel az átmeneti adósságcsökkentési szabályoknak. Ez újdonságnak számít a korábbi brüsszeli figyelmeztetések után. Ugyanakkor az EU közgazdászai pozitív képet festettek a reálgazdasági folyamatokról, a visszaszoruló munkanélküliségről és a stabilan alacsony államháztartási hiánycélról is.
A lényeg most két dologban rejlik: egyfelől hazánk nem programországként produkált valós, értékelhető gazdasági-pénzügyi teljesítményt, másfelől a brüsszeli szakértők még az őszi prognózis számait használták fel, aminél a jelenlegi helyzet még jobb.
Senki sem menthet meg bennünket a felminősítéstől!