Magyarország, a „jó sztori”

Szó sincs azonban kormánypárti médiumról: a német nyelvű politikai-gazdasági hetilap alapvetően kritikus magazin, elsősorban a Magyarországon működő német cégeket informálja, továbbá kikéri a vállalatvezetők véleményét különböző ágazati témakörökben. Friss számában azonban az újság a magyar gazdasági-pénzügyi mutatókat méltatja. De legyen elég ennyi reklám e helyről – a lényeg ugyanis az, hogy Magyarország kezd „jó sztori” lenni a befektetők körében. S maga a tény izgalmassá tesz bennünket. Mondhatni: elképzelhetők extrém esetek is a közeljövőben. Például közismert piaci szereplők brutális forinterősödést jósolnak, és a prófécia nem is marad el: tegnap másfél havi csúcspontjára erősödött a forint árfolyama az euróval szemben.

Bár Angela Merkel német kancellár hétfői látogatása „mindent vitt”, aligha lehetett elhallgatni, hogy eközben nyolc európai vezető jegyban­kár Budapesten tette tiszteletét. Európa monetáris irányítói a magyar fővárosban elemezték a pénzügyi, reálgazdasági helyzetet – kis túlzással, mintha egy Euromoney konferenciát rendeztünk volna. De őszintén – túl azon, hogy gratulálunk a jegybank szervezőkészségének –, ha Magyarország negatív gazdasági-pénzügyi „sztori” lenne, eljönne hozzánk nyolc jegybankelnök, szakmai kísérettel együtt? Itt ecsetelné az Európai Központi Bank égisze alatt – ráadásul egy nem eurózónatag uniós államban – az európai kilátásokat?

Persze a történethez tartozik, hogy lassan két esztendeje megindult a gazdasági kibontakozás Magyarországon. Makrogazdasági muta­tóink közül alig találni olyat, amelyben ne következett volna be éles, pozitív fordulat. A jelek szerint – legalább néhány éves távlatban – sikerült tartós növekedési pályára állnunk úgy, hogy nem kellenek a költségvetési megszorítások. Stabilak a pénzügyeink – történelmi mélyponton a jegybanki alapkamat, nincs infláció, csődkockázati mutatónk alacsony szinten, finanszírozási helyzetünk folyamatosan javul –, államháztartási hiá­nyunk tartósan az uniós kulcsszint alatt tartózkodik.
Ki emlékszik már arra, hogy Magyarország európai uniós tagságától kezdve kilenc éven át – a leghosszabb ideig (!) az EU-ban – szégyenpadon ült, mert egyfolytában elszállt a költségvetési deficitje.

Magyarország most azért jó sztori, és ennek örülni kellene az ellenzéki padsorokban is, mert valódi pénzügyi katasztrófát került el azzal, hogy a kormány, a Magyar Nemzeti Bankkal karöltve, idejében véghez vitte a devizahitelek forintosítását. Olyan rangos gazdasági lap, mint az Economist vagy a Financial Times is dicsérte cikkeiben a magyar kormányt, hogy idejében lépett, és megvédte a magyar lakosokat a svájci jegybank januári döntésének következményétől.

Szó se róla, ez itt még nem Ausztria, felzárkózó ország vagyunk. Miként azt – pont az MNB által szervezett Lámfalussy-konferencián – Ewald Novotny osztrák jegybankelnök aláhúzta, ha a kelet-közép-európai régió államai, így hazánk is, csupán évente egy százalékkal bővülnek gyorsabban, mint a fejlett nyugati országok, akkor csak 2060-ra érjük be őket. A folyamat felgyorsítása érdekében a térség országainak az el­adósodás ellen erélyesen fel kell lépniük: a beruházásokat, a hitelezést szükséges sürgetniük. Magyarországgal kapcsolatban pedig úgy vélekedett: az MNB és a kormány optimistábban látja az ország helyzetét, mint a Nemzetközi Valutaalap, ő maga azonban a jegybank véleményében osztozik.

Novotny látképe vegytiszta, javaslata nem is áll távol a magyar kormány szándékaitól. Sőt a növekedési hitelprogram esetleges továbbvitele, valamint a bankok hitelezési hajlandóságának ösztönzése egyfolytában fókuszban van – és ez így helyes.

Persze ahhoz, hogy Magyarország teljesen „jó sztori” legyen, az idén még ki kell jönnünk a befektetésre nem ajánlott kategóriából, valamint két kézzel kell kapnunk az uniós pénzek és a külföldi működő tőke után.
Ahol ugyanis sokktűrő a gazdaság, és nincs gond a finanszírozással sem, ott nincs szükség költségvetési beavatkozásra.

Sztorira fel!