Vélemény és vita
Brexit-tragikomédia
Álláspont. Ha nem látnánk saját szemünkkel mindennap a híreket, azt is hihetnénk, hogy a Brexit története valamiféle jól megírt tragikomédia vagy újabb Monty Python-darab
A brit társulatnak van egy jelenete a Gyalog galopp című filmben, amelyben a lovagok a trójai faló mintájára egy fanyulat küldenek be ajándékként a francia várba. Az árokban ülve egyikük ecseteli, hogy éjszaka kitörnek majd a nyúlból az alvó ellenségre, és mikor Arthur király szemére veti, hogy a nyúl bent van a várban, ők meg kint, a válasz annyi: erről az apróságról megfeledkeztem. Valahogy így voltak ezzel a brit politikusok is, mert csak arról beszéltek, mi lesz, ha már kint lesznek az Európai Unióból, de arról az apróságról megfeledkeztek, hogyan fognak eljutni odáig.
A sport világában ismert a ki nem kényszerített hiba fogalma, amit a Brexit-folyamatban David Cameron korábbi brit miniszterelnök követett el, és futballos képpel élve, senkitől sem zavartatva felrúgta magát, amikor mindenáron a választópolgárokra akarta tolni a felelősséget az EU-tagság kérdésében mindenféle előzetes tájékoztató kampány nélkül. Azt persze senki nem várhatja el egy átlagos szavazótól, hogy értsen az uniós joghoz, a világ pénzügyeihez és minden egyébhez, részben erre találták ki a képviseleti demokráciát. De a Brexitben azok az emberek is leszerepeltek, akiket a britek azért választottak meg, hogy helyettük értsenek a felsorolt dolgokhoz. Eddig talán a legvelősebb humoros leírást a folyamatról az a kép adta, amelyen egy macska vall arról, hogy tökéletesen megérti a Brexit-folyamatot: kaparni kell az ajtót, hogy ki akarsz menni, és amikor kinyitják, értetlenül kell nézned. Valami ilyesmi történt az elmúlt időszakban a britekkel is. A parlament alsóházában a képviselők leszavazták az unióval nagy nehezen kialkudott megállapodást, majd kinyilvánították, hogy nem lehet megállapodás nélkül kilépni. Egyesek nem akarják halasztani a kilépést, mások egyáltalán nem akarnának kilépni, vagy új népszavazást írnának ki. Teljes a fejetlenség, miközben a határidő egyre közeleg.
Theresa May leszögezte, nem halasztják a Brexit március 29-i időpontját, most mégis elismerte, hogy elképzelhető némi csúszás. Leszögezte azt is, nem lehet új népszavazás, mert az emberek döntöttek. Talán ez is megváltozik majd? Mennyi idő után lehet ugyanarról a témáról újra szavazni? A kérdésekre nincsenek egyértelmű válaszok. May valószínűleg már csak azért ragaszkodik a miniszterelnöki székhez, mert tart tőle, hogy ellenkező esetben a kemény Brexit hívei közül kerülne valaki a kormányrúdhoz. És hogy miért ekkora ügy ez az egész Brexit? Észak-Írország és Írország között visszaállhat a szigorú határellenőrzés, mert itt húzódna az Egyesült Királyság és az unió közötti határ, és ez visszavetné azt a békefolyamatot, amit nagyban segített a határ „ellágyítása”. Kiújulhatnak az ír problémák, végső esetben Észak-Írország elszakadása is szóba kerülhet, és ezzel egy időben a skót függetlenségi hangok is erősödnek.
A britek döntését persze tiszteletben kell tartani, de nem lehet nem észrevenni a komikus elemeket és azokat a tragédiákat, amiket Brexit a országos szinten és egyénenként is okozhat. Elég csak például arra a virágkereskedőre gondolni, aki a BBC-nek elmondta, hogy a Brexit mellett szavazott, majd rájött, hogy valószínűleg ez csődbe viszi majd a vállalkozását. Bízzunk benne, hogy bármi is lesz a vége a Brexit-színdarabnak, a brit emberek végül jól jönnek majd ki belőle. Mert túl komédián, túl politikán és „túl zenén, túl sip-dobon, riadó kürtön át”, nehogy végül egy ország énekelje a „vértanúk dalát”.
A sport világában ismert a ki nem kényszerített hiba fogalma, amit a Brexit-folyamatban David Cameron korábbi brit miniszterelnök követett el, és futballos képpel élve, senkitől sem zavartatva felrúgta magát, amikor mindenáron a választópolgárokra akarta tolni a felelősséget az EU-tagság kérdésében mindenféle előzetes tájékoztató kampány nélkül. Azt persze senki nem várhatja el egy átlagos szavazótól, hogy értsen az uniós joghoz, a világ pénzügyeihez és minden egyébhez, részben erre találták ki a képviseleti demokráciát. De a Brexitben azok az emberek is leszerepeltek, akiket a britek azért választottak meg, hogy helyettük értsenek a felsorolt dolgokhoz. Eddig talán a legvelősebb humoros leírást a folyamatról az a kép adta, amelyen egy macska vall arról, hogy tökéletesen megérti a Brexit-folyamatot: kaparni kell az ajtót, hogy ki akarsz menni, és amikor kinyitják, értetlenül kell nézned. Valami ilyesmi történt az elmúlt időszakban a britekkel is. A parlament alsóházában a képviselők leszavazták az unióval nagy nehezen kialkudott megállapodást, majd kinyilvánították, hogy nem lehet megállapodás nélkül kilépni. Egyesek nem akarják halasztani a kilépést, mások egyáltalán nem akarnának kilépni, vagy új népszavazást írnának ki. Teljes a fejetlenség, miközben a határidő egyre közeleg.
Theresa May leszögezte, nem halasztják a Brexit március 29-i időpontját, most mégis elismerte, hogy elképzelhető némi csúszás. Leszögezte azt is, nem lehet új népszavazás, mert az emberek döntöttek. Talán ez is megváltozik majd? Mennyi idő után lehet ugyanarról a témáról újra szavazni? A kérdésekre nincsenek egyértelmű válaszok. May valószínűleg már csak azért ragaszkodik a miniszterelnöki székhez, mert tart tőle, hogy ellenkező esetben a kemény Brexit hívei közül kerülne valaki a kormányrúdhoz. És hogy miért ekkora ügy ez az egész Brexit? Észak-Írország és Írország között visszaállhat a szigorú határellenőrzés, mert itt húzódna az Egyesült Királyság és az unió közötti határ, és ez visszavetné azt a békefolyamatot, amit nagyban segített a határ „ellágyítása”. Kiújulhatnak az ír problémák, végső esetben Észak-Írország elszakadása is szóba kerülhet, és ezzel egy időben a skót függetlenségi hangok is erősödnek.
A britek döntését persze tiszteletben kell tartani, de nem lehet nem észrevenni a komikus elemeket és azokat a tragédiákat, amiket Brexit a országos szinten és egyénenként is okozhat. Elég csak például arra a virágkereskedőre gondolni, aki a BBC-nek elmondta, hogy a Brexit mellett szavazott, majd rájött, hogy valószínűleg ez csődbe viszi majd a vállalkozását. Bízzunk benne, hogy bármi is lesz a vége a Brexit-színdarabnak, a brit emberek végül jól jönnek majd ki belőle. Mert túl komédián, túl politikán és „túl zenén, túl sip-dobon, riadó kürtön át”, nehogy végül egy ország énekelje a „vértanúk dalát”.