Kő AndrásEz is, az is

Olvasom, hogy az egyik nap söpri a másikat. A kérdés csak az, hogy milyen seprűt használunk, mert – ahogy a közmondás tartja – egy új seprű jól seper. Vagy nem

Kő András – 2019.02.23. 00:31 –

Az újságíró bármikor lehet persona grata vagy persona non grata. Minden attól függ, melyik pályán „futballozik”.

Matematikai kongresszuson kérdeztem meg az egyik külföldi vendéget: „Mi a jó egy ilyen eseményen?” Válasz: „A szünetek, amikor egymással beszélgethetünk, és nem egymás mellett – magányosan – üldögélünk és alszunk.”

Néha az az érzésem, hogy egyes politikusok akusztikai árnyékban állnak, és egy bizonyos irányból nem hallanak semmit.

Hivataloskodó, megbélyegző vagy becsmérlő betűrágás olykor valakit a családnevén emlegetni.

Sejtésem: a napilapok könyvismertetői a hosszú könyveket soha nem olvassák el, és a rövidekbe is csak bepillantanak.

A haragtartás – a düh és a megbocsátásra való képtelenség –, valamint az önelégültség – a hülyeség és a gőgösség – örvény, amely minden alkotót a mélybe ránthat.

A filosznak a szó szentség, a pontosság erkölcsi kérdés. A politikusok, az ügyvédek, a diplomaták más véleményen vannak.

Az orvoslás egy adag természettudomány, egy adag gyakorlat, egy adag megérzés és egy adag mágia. Vagy az Isten keze.

Az ember már csak olyan, mint a szövetek. Gyerekkorában alakítható, mint a gabardin, a santung és a szatén; ifjú korában hajlékony, mint a jersey, a krepp, a muszlin; férfikorában ellenálló, mint az orlon; idős korában átlátszó, mint a fekete nejlontüll.