Domonkos LászlóA Róheim-villa titka

Városligeti sétáimon gyakran haladok el előtte. A belsejében is jártam, amikor még lehetett.

Domonkos László – 2015.01.09. 02:01 –

Nyitva volt a villa kapuja, föl lehetett lépdelni a lépcsőn a teraszra, ahol a ma már a kerítésen túlról csak úgy-ahogy látható emléktábla van, sőt, a hallba is be lehetett nézni. Itt és ekkor emlékeztünk a jeles államférfiúra olykor. Volt, hogy Döbrentei Kornél barátom, a költő is szavalt a villa előtt az udvaron október 31-én. Amely nemcsak a reformáció emléknapja, jelképes, hogy e napon gyilkolták meg 1918-ban a magyar reformátusok alighanem legnagyobb modern kori politikusát, Tisza Istvánt. Itt, a villában.

Most télen kopár, elhagyatott az épület és környéke. Jó darabig még látni lehetett a leláncolt kapun a zuglói Fidelitas nemzetiszín szalagos koszorúját. Aztán egy hétvégén eltűnt az is. Kopott, töredezett a kertben a kőpad, körülötte eldobott PET palackok, cigarettás dobozok… Pedig ez a villa a huszadik századi magyar történelem egyik legsokatmondóbb építménye.

A huszadik század legelső éveiben építtette villáját Róheim Samu fakereskedő, az akkori helyrajz szerint a Hermina út 35. szám alatti telken. A földszinti részen lakott Magyarország miniszterelnöke, gróf Tisza István, az első emeleten családjával és személyzetével Róheim Samu, kinek Géza fia, A bűvös tükör szerzője a pszichoanalízisre is építő néprajz egyik legjelentősebb magyar alakja lett. Itt zajlott le a legújabb kori magyar történelem egyik legaljasabb és utólag talán csak a Kennedy-gyilkossággal összevethető, hazugságokkal és elhallgatásokkal telített politikai gyilkossága. Amióta Csere Péter a 2013-as könyvhétre kiváló kötetet publikált minderről, úgy tűnik, mindent tudunk a Tisza-gyilkosságról, Pogány Józsefék patkányseregletéről, a villában történtekről és az egész gyászos 1918-as év végéről.

Pedig a Róheim-villának mégis titka van. Legalábbis tavaly június óta, midőn végre felavattatott a Parlament északi bejárata mellett, Károlyi Mihály eltüntetett szobra helyén a monumentális, gyönyörűen felújított Tisza István-emlékmű: azt lehetett hinni, hogy végre a Hermina úti villával is történik valami.
De nem történt.

A Magyar Hírlap több mint négy évvel ezelőtt, 2010. október 22-én írt a Róheim-villáról. Néhány kiragadott idézet Zsiray-Rummer Zoltán cikkéből: „Lapunk megkereste a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, amely arról tájékoztatott: az épület a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő gondozásában áll… A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő múlt heti megkeresésünkre lapzártáig nem válaszolt, így nem tudni, mit terveznek a lepusztult, felújításra jócskán megérett állapotban lévő villával. A XIV. kerületi önkormányzat főépítészi irodájának tájékoztatása szerint a ház műemléki védettség alatt áll, a környezete pedig – hét ingatlan és a közterület egy része – kijelölt műemléki környezet. Az iroda arról is beszámolt, hogy a villa az I. műemléki kategóriába került. A KÖH, ha a tulajdonos – vagy kezelő – nem tesz eleget felújítási kötelezettségének, örökségvédelmi bírságot szabhat ki, és ennek összege a négy kategória közül az elsőben terjedhet a legmagasabb határig. Állítólag a KÖH, vagyis a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal már jó néhány büntetést kirótt a villa állapota miatt. Reméljük, senki sem várja meg, hogy menthetetlenné váljon ez az iparművészeti-történelmi kincs.”

Így, ebbéli magas minőségében pusztul azóta is. Falai közt burjánzik az enyészet esőben-sárban-fagyban-hőségben, időtlen időkig, időtlen időre. Teheti. Közben itt a szomszédságban, a Városliget túloldalán lassan megkezdődnek az előkészületek a nagy múzeumi negyed kialakítására, jövőre indulnak a munkálatok. A neobarokk villa viszont érintetlen. Lehetne emlékház, kutatóintézet, netán szintúgy múzeum, lehetne történelmi emlékhely. De nincs benne a tervekben.    Miért nincs? Ez a Róheim-villa igazi titka.