„Most kellenének az igazi pásztorok”

- Havi egy magyar mise – valódi előrelépés vagy lekenyerezés?

- Azt gondolom, ez is, az is van benne: sokan mondják, hogy megalkuvás volt elfogadni a püspök ajánlatát, és hogy ezt is csak a pápa látogatása miatt kapjuk, aztán majd visszaveszik tőlünk, de én ezt nem így nézem. Igazából még meg is lepődtünk a gesztuson, harminc év talpalás után olyan hirtelen jött. Mi imádkozni akartunk, magyar misét hallgatni, és most legalább havonta egyszer megtehetjük. De nem állunk meg itt. Ami fontos, hogy a papok nyitottabbak lettek az elmúlt évtizedekben a magyar nyelvű misére.

- De miért éppen Bákóban, ahol alig van magyar? Miért nem Pusztinán, ahol jóval több magyar hívő lakik?

- Benne lehet, hogy ez egy újabb kísérlet: vajon lesz-e elég hívő, aki vállalja az utat a csángó falvakból, és elég számban megjelenik a magyar nyelvű misén. No meg az is benne lehetett, amit nekem még a jászvásári püspök mondott, hogy nem meri Pusztinában megengedni, mert akkor elterjedne az egész csángó vidéken. De ez sok éve volt, és inkább az akkori gondolkodást tükrözi, sőt most maga a püspök javasolta, hogy szedjük elő, és énekeljük bátran majd a régi énekeinket. Szóval inkább az lehet emögött, hogy Bákó a megyeközpont.

- Megmozdulnak még az emberek a harangszóra, vagy Csángóföldet is elérte már a kongó templomok járványa?

- Nagy szívfájdalmam, hogy a szüleink generációja elhalt, mielőtt magyar misét hallgathatott volna itthon, most a fiatalok el is mentek, eleve erős az elnéptelenedés, és a globalizmus hatásaitól sem mentesülünk. Éppen ezért mi kértük, hogy a Szent Miklós-templomban legyen az első magyar mise Bákóban, mert nem tudtuk, hogy tényleg eljönnek-e azok a százak, akiket várunk. Sok emberben még most is ott van a rettegés, a zsigeri félelem. Amikor Pusztinában tartottunk magyar imaórákat – nehezen jártuk ki azt is –, az asszonyok a kertek alatt osontak be rá, mert féltek, hogy meglátják őket. Ha ez a félelem, amely úgy szúrja az embert, mint az ingbe fúródott tüske, megszűnne, tán csak messzebb jutnánk, és elterjedhetne a magyar mise a falvakban is.

- Lesz elég elszánt pap ehhez a nagy feladathoz?

- A fiatalabb papok egyre bátrabban állnak a magyar misékhez, és az is rangot adott a dolognak, hogy egy ideje Pusztinába évről évre jön magyar püspök misét celebrálni Szent István napján, na meg, hogy megindult a kommunikáció egyáltalán Erdéllyel és Magyarországgal. Sőt, 2009 óta küldenek moldvai papokat Magyarországra tanulni, sokan sajnos kint is ragadnak, másokat másfelé fúj a szél, például Felix Mariu atyát, aki most vasárnap is celebrálja a misét. De van három pusztinai pap is, akik Jászvásárban tanultak, ha nem félemlítik meg őket, mernek majd misézni ők is itt és majd vidéken is. Sok faluban sosem volt magyar mise, most kellenének az igazi pásztorok, akik szép szóval segítenek, hogy hitünkben, nemzetünkben megmaradjunk.

---

Határőrök, telepesek, menekültek

A moldvai csángók első csoportja egyes feltételezések szerint még a honfoglalás idején határőrizetre hátrahagyott magyarokból állt. Ehhez csapódtak később a Magyar királyság 12–13. században odatelepített magyarjai, majd az erőszakos osztrák sorozás elől menekülő („csángáló”) székelyek. Jelenleg ők alkotják Moldva régió mintegy kétszázezer katolikus hívének zömét, ám az erdélyinél is erőteljesebb román asszimilációs hatás miatt – amely még a nemzeti eszmélés egy korábbi szakaszában érte őket – a magyar nyelvet már csak töredékük beszéli. A közép-európai asszimilációs folyamatok kutatói szerint a teljes beolvadás utolsó szakasza, amikor egy közösség  már a liturgia nyelveként sem tartja meg eredeti anyanyelvét. Ezért is lehet kiemelt fontosságú, hogy az egyházmegyét 1990 óta vezető Petru Gherghel jászvásári püspök végre rábólintott, hogy a megmaradt harminc-negyvenezer, magyarul tudó csángó végre magyarul hallgathasson misét. Nyisztor korábban elmondta, addig küzdenek, amíg minden olyan csángó faluban magyar mise lesz, ahol erre igény van.