Csizmadia LászlóKi fizeti a révészt?

Az európai történelem soha nem futott egy szálon. A történések azonban manapság egyre szélesebb körben összeérnek

Csizmadia László – 2019.01.14. 01:37 –

A jelenséget mutatja a politikai erővonalak metszéspontban történő találkozása. Meglepetés, hogy a neoliberalizmus felfogása még uralhatja az Európai Parlament és az Európai Bizottság cselekvéseit, miközben a tagországok népei már nem eszmékben gondolkodnak, hanem mindennapi életük tényeit veszik számba. Bizonyossá vált, hogy a történelem sodrása másképpen érintette a Kelet és Nyugat társadalmát, hiszen másként reagáltak a politikai és a gazdasági eseményekre. A nyugati országok a második világháború után tényleges szabadságot, függetlenül gyakorolható identitást kaptak, ezzel szemben a keletiek szovjet gyarmatosítást, politikai elnyomást és gazdasági kizsákmányolást. Míg a nyugati országok tovább élvezhették évszázados gyarmatosítási módszereik előnyeit, folytathatták a Közel-Kelet és Afrika gazdasági-pénzügyi kiszipolyozását.

A kelet-közép-európai és a Balkán országai durva politikai elnyomás mellett csaknem ötven évig hadisarcok béklyójában tengették életüket. Ezekhez az országokhoz a szabadság vonata ötvenéves késéssel érkezett. Erre a vonatra nem lehetett ingyen felszállni, a helyjegyek árát busásan megfizettették velünk. A kapitalizmus éhsége felkészületlenül érte a szabadságukat önerőből kivívó népeket. Baráti gesztusok helyett a nyugat-európai politika vállveregetése mellett nyakunkba vehettük a rablóprivatizációt is.

A felocsúdás ideje hosszú volt, viszont elég arra, hogy a kelet-közép-európai donoroktól a Nyugat ismét jótékony vérátömlesztést kapjon, és az erő birtokában hierarchikus szemléletük gyakorlattá alakulhasson. Az „erősebb kutya” elmélet számukra természetes magatartást jelent. A fősodorhoz tartozó brüsszeli elit sajátos demokráciát épített. Ez szolgálja politikai és gazdasági céljai eredményes megvalósítását. Egyszerűen fogalmazva, megmondják, hogy ki és mit engedhet meg magának. Kényszeregyenruhába öltöztetik a mag-Európán kívüli népeket. A föderatív szemléletű, egy érdekrendszerű kontinenskormányzás bevezetése már nem is titkolt szándékuk. Aki csatlakozni vagy kiválni szeretne az EU-ból, az arrogáns, „eszi, nem eszi, nem kap mást”, feltételrendszerrel szembesül.

A közösségi szemléletet felváltotta a háttérből irányító pénztőkés elit erőszakos akarata. Az EU intézményrendszerét mozgató személyek nagy részét kilóra megvásárolták, ügyelve önálló gondolkodásuk alkalmatlanságára és erkölcsük hajlékonyságára.

A tagországokból küldött képviselők nagy része fényévnyi távolságra van választóitól, visszaél a bizalommal, nem érvényesíti a rájuk szavazó emberek akaratát. Saját pecsenyéjét sütögeti Brüsszelben.

Elfogadhatatlan eszmeiség béklyójában vergődik a brüsszeli elit, amely a nyílt társadalom exportőre, Soros György garnitúrájának kiszolgálóivá vált. Brüsszelben ma már minden a pénzről szól. Nem törődnek az arab tavasz következményeivel, az újkori népvándorlással, az NGO-k és az embercsempészek álságos működésével, az európai emberek biztonságérzetének pusztulásával, a terrorizmus napi jelenségeivel.

A párhuzamos társadalmak kialakítása, a zsidó–keresztény civilizáció üldözése és eltiprása nem más, mint egy náci–fasiszta–bolsevik mix. Az embertelenség megvalósulását látjuk egy ördögi vízió keretében, amely az emberiség számára akár végzetes lehet.

Európa 21. századi történelmének másik vektora pengeélességgel metszi a pénzmágnások és az áldemokrata autoriter vezetők globalizmust követő erővonalát. A kérdés csak az, hogy a metszés utáni eredmény aránya miként alakul. A neoliberalizmus világméretű hanyatlása, az európai polgárok ébredése elkerülhetetlenné teszi az erővonalak egymásnak feszülését.

Az európai parlamenti választások lehetőséget adnak az eddig palackba zárt civil érdekek eláni erővel történő felszínre jutásához. Az áldemokrata, a népfelséget semmibe vevő nyugati kormányok szembesülni fognak a felelősségre vonás következményeivel.

Felszínre tör a nemzetek Európáért aggódása, a zsidó–keresztény kultúra féltése. A szavazatok eredménye szembesíti az embereket másodrendű lényeknek tekintő brüsszeli elitet a valósággal. A valóságból fakadó jövő sötét fellegeket is hozhat.

Az ellenőrzés nélkül beáramlott fiatal muszlimok még alvó sejtjei képviselik a fegyveres lázadások lehetőségeit. Az őshonos európai ifjúság munkahelyeinek elfoglalását jelenti olcsó munkaerejük. Az alacsony bérek viszont fokozzák elégedetlenségüket, hiszen több feleség eltartásához a juttatások elégtelennek bizonyulnak. Szavazataikat csak addig adják a bevándorlást szorgalmazó pártokra, míg megalakítják saját muszlim hitvallásra épülő pártszervezeteiket.

Előbb-utóbb saját javukra lebontják a párhuzamos társadalmakat, lázadásokkal szerzik meg a befogadó országok feletti uralmat. Ekkor már késő lesz felülbírálni azt a magabiztosságot, amely a pénz uralmától és a katonai fellépés lehetőségétől várja a helyzet megoldását.

A politikai tévedések árát Európa népei fizetik meg.