Erk, ahol otthonra leltek a nevelőszülős családok

Míg 2007-ben jó hetven tanuló járt a helyi iskolába, addig négy évvel később már száz –  A településen öt évvel ezelőtt új óvodát is átadtak, amelyet tavaly már bővíteni kellett

Velkei Tamás – 2019.01.09. 04:32 –

Akad Heves megyében egy különleges falu, Erk. A községben nem jobbak vagy rosszabbak az életkörülmények a többi településhez képest, és igazi turisztikai látványosságok sincsenek. Egyvalamiben azonban nemcsak a szomszédos, de talán az összes magyar településtől különbözik falu: kis túlzással minden második házban nevelőszülőkhöz kopogtathatunk be.

nevelőszülőSeres Gyula feleségével és a nemrég hozzájuk került Nándival. A férfi tizennyolc éves koráig maga is nevelt gyerekként élt (A szerző felvétele)
A nevelőszülői hálózat létrehozása a helyhatóság és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös ötlete volt, miután a községben a máltaiak már létrehozták a „jelenlét” és a „befogadó falu” programot. A falu többségében cigány lakói utóbbi kezdeményezésen keresztül kerültek kapcsolatba a keresztény szervezettel. Pető László, az ezer lelkes Erk első embere akkor még alpolgármester volt, amikor elkezdődött a program, mint mondja, büszke rá, hogy „megelőzték” a kormányt, amely ősszel indított roadshow-t a nevelőszülőség népszerűsítésére.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálaton kívül a Heves Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz és a Hetednapi Adventista Egyház Hazafelé Nevelőszülői Hálózathoz is csatlakoztak nevelőszülők. Motiválta az embereket a nevelőszülői jogviszonyért járó juttatás is, ez kétségtelen, folytatja a településvezető, de szerinte kezdetben nem ez volt a fő ösztökélő erő.

Befogadó falu

A falu nagy része roma, de a legtöbben rendezetten élnek, dolgoznak. – Csak az nem dolgozik, aki nem akar, a Jászság rendkívül sok embert képes felszívni – mondja Pető László. Hozzáteszi: a helyi romák többsége jól öltözött, példát mutat, a náluk nevelkedő gyermekek pedig látják a (nevelő) szüleiket dolgozni.
Eleinte érte bírálat a falu vezetését azért, hogy idegeneket hoznak a faluba, de a polgármester úgy látja: minden település befogadó falu, ahol sok az eladó ingatlan. A különbség csupán annyi, hogy Erken jobbára a máltaiakon keresztül zajlott a folyamat, ami biztonságot is jelentett egyben, hiszen aki nem tudott beilleszkedni, attól meg tudták vonni a lehetőséget, aki viszont saját erejéből költözik be egy településre, azzal nem lehet mit kezdeni.

A nevelőszülőség intézménye ma már annyira népszerű, hogy sokan szeretnének nevelőszülőkké válni, egy településnek azonban megvan a maga teherbíró képessége, nem szerencsés, ha túl sok nevelt gyermek él a faluban, sok idő kell nekik, míg beilleszkednek, mert mindannyian más környezetből érkeznek. Ez még akkor is igaz, ha az itteni gyerekek általában gyorsan befogadják az újonnan jötteket.

A nevelőszülői program az iskola látogatottságán is meglátszik: míg 2007-ben jó hetven tanuló járt a helyi oktatási intézménybe, addig négy évvel később már száz. Ma pedig az egyik legszebb épület a településen a község centrumában álló, 2017-ben épült általános iskola. Öt évvel ezelőtt új óvodát is átadtak, amelyet tavaly már bővíteni kellett. A program az ingatlanpiacra is hatással volt: aki korábban nem tudta eladni az ingatlanát, annak is sikerült értékesítenie – élettel teltek meg a házak, élettel telt meg a falu.

Elindulunk, hogy saját tapasztalatokat szerezzünk. Út közben Jónás Mária, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nevelőszülői tanácsadója elmondja: a nevelőszülők gyakran fordulnak hozzá tanácsért, mit tegyenek, ha például a nevelt gyermek csak felkapcsolt lámpa mellett vagy a nevelőszülő mellé bújva hajlandó elaludni. Nehéz kezelni azt is, amikor a gyermekek visszavágynak a vér szerinti szüleikhez. Ez még akkor is gyakran előfordul, ha tudják: szüleik szörnyű körülmények között élnek. És ne gondoljuk, hogy csak a rossz magaviseletű gyerekek, a jó tanulókat is eléri ez az érzés, főleg kapcsolattartási nap után.

Megérkezünk Sándorékhoz, akiknél már a harmadik testvérpár fordul meg, jelenleg egy négy- és egy hétéves lányka él velük. Az első testvérpárral sok gondjuk akadt, emlékeznek vissza, nagy volt közöttük a korkülönbség, és a nagyobb mindig piszkálta a kisebbet. Másodszor is egy testvérpár érkezett hozzájuk, ám a fivérek nagyon rosszul viselkedtek, terrorizálták nevelőszüleiket, tanáraikat, osztálytársaikat. De ez sem tántorította el a házaspárt, és mivel nagyon szeretik a gyerekeket, harmadszor is belevágtak, akkor érkezett az a két kislány, akik jelenleg is velük élnek. Végszóra a kisebbik, Zita (riportunkban minden gyermek nevét megváltoztattuk – a szerk.) szalad ki a konyhába, és odabújik Sándorhoz.

A két gyermek gyakran fölsírt éjjel, olyankor mindig azt kérdezték nevelőszüleiktől: „Ugye ti nem mentek el itthonról éjszakára?!” Fél év kellett ahhoz, hogy megnyugodjanak, Sándorék azóta már többször is elcsípték, amint azt beszélik egymás között, hogy „mi most már itt maradunk”. Sándor édesanyja, feleségének testvérei, unokatestvérei szintén nevelőszülők, így tudnak egymásnak tanácsokat adni, segíthetik egymást.

Családi béke

Sándor nem tagadja, hogy nyugodtabban élhetnek a nevelőszülői munkaviszonyért járó javadalmazásból, ki tudják fizetni a számláikat, meg tudják venni, ami a gyerekeknek kell, telik ételre, ruhára, játékra. – Próbáljuk őket szépen járatni, nem teszünk különbséget az édes és a nevelt gyermekeink között, így fair – vallja a házaspár. Alapszabály, hogy nem hagyják ki őket semmiből, így fél év alatt is sokat fejlődtek a gyerekek, még ha korábban nem ismerték azokat a fogalmakat, hogy „kérem szépen”, „köszönöm”, a higiéniával, fogmosással is hadilábon álltak, és szépen játszani sem tudtak.

Ürmös József és felesége, Szilvia ugyancsak több alkalommal volt már nevelőszülő. Eleinte három gyermek élt velük, akik miatt sokat idegeskedtek, keseregtek, mert a srácok bántalmazták az iskolatársaikat. Ők elkerültek Ürmöséktől, utána érkezett egy fiú testvérpár, majd rá nem sokkal melléjük egy leány és egy fiú testvérpár. A hívő keresztény házaspár a mai napig nem bánta meg, hogy nevelőszülők lettek, a hozzájuk került testvérek beilleszkedtek a családba, mára mindenkit elfogadtak. Rengeteg örömet, szeretetet adnak nekik a gyerekek, igaz, sokat is foglalkoznak velük, a tanulást ugyanis mindennél fontosabbnak tartják Ürmösék. Ma már a gyerekek is bíznak bennük, segítséget kérnek tőlük, támaszt látnak bennük. Nagy élmény a házaspár számára, amint látják a gyerekeken a fejlődést, tapasztalják a javuló tanulmányi eredményeiket, úgy érzik, ebben ők is szerepet vállalnak.

Robi érkezik meg a suliból, két puszival üdvözli Józsefet, akit apának szólít, nekünk illedelmesen bemutatkozik, majd arra kér bennünket, nézzük meg a szobájukat. Azt mondja, kőműves lesz, „apa” már meg is mutatta neki, hogyan kell vakolni.

A jó élmények átírták Robiban a kellemetlen emlékeket, árulja el Szilvia, olyannyira, hogy Józsefék családi fotóin folyton keresi magát. Sokszor többévnyi rossz élmény gyülemlik fel a gyermekekben, amelyeket nehezen vagy soha nem tudnak feldolgozni. A családi béke, a nyugalom, az állandóság, a rendszeresség azonban segíthet nekik ebben.

Pár utcával lejjebb él Seres Gyula a családjával. A férfi tizennyolc éves koráig maga is nevelt gyermekként élt: apja elhanyagolta a családjukat, édesanyjának pedig nem volt pénze a gyermekei nevelésére. Ettől függetlenül szereti az édesanyját, de úgy véli, ha vele marad, nem biztos, hogy olyan nevelésben részesült volna, mint a nevelőszüleinél. Gyula azt mondja, az életre felkészülést a nevelőszüleitől tanulta meg, azt próbálja meg átadni a saját fiainak és nevelt gyermekeinek.

A vidám férfi nagycsaládra vágyott, és mivel egészségügyi problémák miatt több saját gyermeket nem vállalhattak a feleségével, Zsófival, eldöntötték: nevelőszülők (is) lesznek.

Három nevelt gyermekük közül Julcsi hamar beilleszkedett, a legidősebb Barnával viszont többet kellett foglalkozniuk, mert nagyon sokáig attól félt, hogy otthagyják valahol. Mára feloldódott, Gyula fiai pedig focizni tanítják.

Nándi november elején született, békésen alszik babakocsijában. Három testvérét a közelmúltban adták nevelőszülőkhöz egy közeli településre, és mivel a gyámügynél már tudták, hogy Nándival várandós az édesanya, neki is új befogadócsaládot kerestek, így került a csecsemő Gyuláékhoz. Horváth Ádám, a Máltai Családok Háza Nevelőszülői Hálózat szakmai vezetője babamérleget és légzésfigyelőt hozott a családnak, amire nagy szükségük van.

–  Aki nem szereti a gyermekeket, annak nem ajánlom, hogy nevelőszülő legyen. Persze kell hozzájuk türelem, de nagyon sokat kap a gyerekektől az ember – mondja a férfi. Zsófi szerint sem nagy teher a gyermeknevelés, neki nem „ideggel” jár, inkább feldobják a napjait a kicsik. Azoknak, akik most gondolkodnak rajta, hogy nevelőszülők legyenek-e, azt üzeni a házaspár: bátran segítsék a gyerekeket, akiknek szerintük joguk van ahhoz, hogy szerető családban nőjenek fel.

Nem számít a pénz

Ürmös Richárdnál és feleségénél folytatjuk erki látogatásunkat. Elvira és férje az elsők között kezdték a faluban indított nevelőszülői tanfolyamot. Az első gyerekek még 2009-ben érkeztek hozzájuk, hat évig éltek Richárdék családjában. A házaspárt ugyan felkészítették arra az esetre, ha majd el kell engedniük a gyerekek kezét, mégis nehezen élték meg, amikor szakszóval „hazagondozták” tőlük a rájuk bízott testvéreket.

Őket egy leány testvérpár követte, most két fiú és egy lány él velük. A házaspár szerint remek, hogy a községben ilyen sok család foglalkozik nevelőszülőséggel, hiszen ha probléma merül fel, tanácsot tudnak adni egymásnak. Ilyen volt például, amikor először találkoztak igazi akaratos, hisztis gyermekkel, akinél minden addig bevált nevelési módszer csődöt mondott.

Ürmösék azt mondják: nem a pénz miatt csinálják. Az első testvérpárnál olyan löketet kaptak, hogy azóta is ezen az úton járnak.

A csaknem tíz év alatt akadtak rossz tapasztalataik, „küzdöttek” velük a vér szerinti szülők is. De az egyik általuk nevelt fiú apának és anyának akarta őket hívni, mert így szerette volna megköszönni azt a sok szeretetet, amit a családtól kapott, illetve azért, hogy felnevelték. Ezért éri meg ezt csinálni – szögezi le az Ürmös házaspár.


Tovább népszerűsítik a hálózatot

Májusig tart az az országos kampány, amelyet az Emmi szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkársága az ősszel indított a nevelőszülői hálózat népszerűsítésére. Az államtitkárság több szervezettel együttműködve azért dolgozik, hogy minél több nevelőszülő legyen Magyarországon, hiszen ezzel a magyar családok erősödnek meg, ami egyben a nemzet építését segíti. Tavaly Debrecenben, Szegeden, Budapesten és Zalaszentlászlón a hivatást népszerűsítő rendezvényeken hívták fel a figyelmet a nevelőszülők munkájának fontosságára. Az országban mintegy tizenötezer gyermeket ötezer-kétszáz nevelőszülő gondoz. 2014 januárjától a nevelőszülői hivatás gyakorlása foglalkoztatási jogviszony keretében történik, ugyanakkor fontos a hivatás gyakorlása során a lelkiség és az elhivatottság is.