Kártyaparti

Miként lehet az, hogy a technikai fejlődésben és az élet más területein természetesnek számító információszerzési módszerek a paklikeverők ügyében nem működnek? Legalábbis a tömegtájékoztatási eszközökre hagyatkozó százmilliók igen keveset tudnak a migránskártyák háttérmunkásairól. Ebben, akárcsak az Európai Unió határainak védelmében, Magyarországé az első lépés. Szijjártó Péter kérdéseket tett fel az Európai Unió felelős intézményeinek, akárcsak a Fidesz–KDNP.

A kérdések egyszerűek. Miként lehetséges, hogy uniós pénzekkel tömik az Európa biztonságát veszélyeztető, tisztázatlan hátterű illegális bevándorlók zsebét? Egészen pontosan manapság már nem zsebbe, hanem bankkártyára megy ez a pénz. Az ENSZ a maga idióta bevándorlási paktumával – ebből Magyarország, az Egyesült Államok meg még jó néhány állam, tegnap éppen Lengyelország és Izrael még az aláírás előtt kiszállt – hasonló módon mímel emberbaráti segítséget, azt sulykolja, hogy a migráció nagyszerű dolog, valamint hogy ez az irányított ide-oda mászkálás alapvető emberi jog lenne.
Már évtizedekkel ezelőtt itt bolyongtak a fejünk fölött azok a műholdak, amelyek segítségével gyufásdobozreklámok feliratát tudták vizsgálni azok, akik a hírszerző szervezet adataihoz hozzájutottak. Ma a különböző helymeghatározó eszközök segítségével minden földi mozgás észlelhető, erre hihetetlen pontosságú számítógépes programokat fejlesztettek ki.

Csődöt mondott volna a világ összes hírszerző szervezete? Nem lehet megállapítani, hogy ki, mikor és kinek tesz fel pénzeket a névtelen migránskártyákra, és azokról kik és mennyit vesznek le? Nem tudják követni a hivatalosan csak Görögországban használható pénztározó eszköz útját az Európai Unió határaiig? Úgy tűnik, nem. Akkor hát mit tudunk? Például azt, hogy az úgynevezett nyílt társadalom eszméit hirdető, annak létrejöttét a maguk végtelenül pimasz módján segítő civil szervezetek rendszeresen kapják az apanázst George Sorostól, aki egyébként eddig ötszázmillió dollárral szállt be ebbe a különös kártyapartiba. Tudjuk azt is, hogy az Európai Unió bevándorlást szorgalmazó tisztségviselői még a tavaszi EP-választások előtt kétmilliárd euróra akarják feltornászni a lényegében államellenes tevékenységet folytató migránsbarát NGO-k támogatását.

Így tehát a békés életre vágyó, a civilizáltnak mondott nyugati kultúrkörben élő ember csak néz, mint a moziban. Átcsörtetnek nemzeteinken a vadidegen tömegek, köztük nem feltételezetten, hanem valójában rengeteg bűnöző: ahová becsődülnek, ott előbb-utóbb megjelenik a brutális erőszak, legyen szó a nők megtámadásáról vagy idős emberek torkának elvágásáról, tömeggyilkosságról vagy autós merényletekről. Felettébb érdekes, hogy a nyilvánosságot kapott erőszakos cselekmények tetteseinek szinte mindegyikét elfogták, vagy mint nemrégiben kiderült, még a kitervelőiket is likvidálták. Mégiscsak működnek a titkosszolgálatok? Ezek szerint igen. Nehezen hihető, hogy egy-egy terrortámadás tetteseinek felderítése és például drónokkal megölése könnyebb feladat lenne, mint annak kiderítése, hogy kik, mennyi és honnan származó pénzt rakosgatnak a migránskártyákra.

Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a migránskártya paklikeverői – természetesen jól védett luxusvilláikban – nem az Internacionálét éneklik-e világromboló tevékenységük közben. Igen, a nyílt társadalom prófétái ugyanazt hirdetik és teszik, mint a kommunizmus zászlóvivői: „… a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk, (…) és nemzetközivé lesz holnapra a világ!”