Kiterített békától a fogyasztói szokásokig

A fotográfia új horizontjait ismerteti a Robert Capa Központ legújabb kiállítása: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem volt hallgatóinak több munkája egészen formabontó

Petrovics Gabriella – 2018.11.13. 03:18 –

THIRTYTHREE – A fotográfia új horizontjai a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen címmel nyílt nemrég kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A tárlat, amely az ember és környezet közti párhuzamra koncentrál, az egyetem fotográfushallgatóinak visszatekintése – ahogy azt angol címben is jelezték – a képzés elmúlt harminchárom évére.

capaA tárlat minden képe tükör is egyben, a világ és a benne élő ember leképezése (Fotó: Ficsor Márton)
Életek és csendéletek, pusztulás és szépség találkozását fedezhetjük fel a budapesti Capa Központ különleges tárlatán, amely a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Fotográfia Tanszék képzésének elmúlt harminchárom évére tekint vissza, és több mint negyven MOME alumni fotográfus művét vonultatja fel. Az alkotások jelen koncepciója a képzés védjegyévé vált gondolkodásmód.

A kiállításról szóló rövid ismertető szerint az első fotográfus évfolyam 1984-ben indult az akkor még Magyar Iparművészeti Főiskola nevet viselő intézményben, a Kopek Gábor által indított szakon. Azóta a fotográfia helye és szerepe nem csak a művészetek között értékelődött át. Mint írják, felnőtt és beérett egy generáció, amely közép-európai identitását földrajzilag minden korábbinál szélesebb spektrumon, globális hatások áramában határozza meg.

A magyar fotográfia új évezredbeli lehetséges öndefiníciójaként is értelmezhető, rendhagyó kiállítás olyan témákat érint többek közt, mint a természet szépségei és pusztulása, hazai és külföldi utcaképek, de láthatunk itt különleges portrékat, életképeket is bőven.

A tárlatot végigjárva feltűnik, hogy Kopeczky Róna kurátor kifejezetten kerülte a kronológián és linearitáson alapuló bemutatást, illetve a megszokott műfaji rendszerezést. A termek között nem találunk azonos vagy hasonló tematikát, sokszor a spontán pillanatok rögzítése, megragadása a szervezőelv. Egy idilli tájkép vagy egy kézírással és ugyanazzal a mondattal teleírt emberi test mellett ott függ a falon egy nagy, nyitott testű béka kiterítve úgy, hogy két fénykép van összeillesztve. De nem ez az egyetlen meghökkentő fotó, akad itt még jó néhány.

Egész sorozatot láthatunk például olyan testrészekből, amelyeken kisebb nagyobb sebek, zúzódások, karmolások és hegek vannak.

A külföldön készített képek még tovább árnyalják világunkat: romániai szeméttelep, lettországi temető, valamint vélhetően egy véres, mexikói leszámolás maradványai is bemutatkoznak a sötét éjszakában.
A fenyegető természet mellett pedig helyet kaptak olyan fotók is, amelyek utcaképeket ábrázolnak. A két legérdekesebb ezek közül a fogyasztói szokásokról, valamint a környezetszennyezéséről árul el igen sokat: az egyik képen rengeteg papírdoboz hever az utcán, a másik fotón műanyag játékokat látunk műanyag zacskókba csomagolva egy lépcsőfeljáró előtt. A képek közös címe igen kifejező: Made in China.

A retrospektív kiállítás rendezőelve a képzést jellemző, témaközpontú oktatáshoz illeszkedve a horizont fogalma lett. Ezek a képek mind önálló történetek a horizonton innen és túlról. Ugyanakkor minden egyes kép tükör is egyben, amellett, hogy a világ, illetve a benne élő emberek egyéni hangvételű leképezése. Tudatos és a tudattalan állapotok ütköztetéseit látjuk a fotográfusok munkáin, remény és reményvesztettség közti ingadozásokat, amelyekben a természet és az ember nyilvánul meg a legintenzívebben, legkiélezettebben. A december 9-ig megtekinthető tárlathoz katalógus is készült, amely a berlini Hatje Cantz Verlag gondozásában jelent meg.