Ulicza TamásUgrás az ismeretlenbe

A brazil szavazók elsöprő többségel szavaztak bizalmat Bolsonarónak, így elvitathatatlan a joga ahhoz, hogy megpróbálja a saját módszereivel felvirágoztatni Brazíliát

Ulicza Tamás – 2018.11.07. 01:32 –

Jair Bolsonarót választotta elnökének Brazília, a világ ötödik legnagyobb országa. Mondhatnánk, hogy az utolsó fordulóban nem minden brazil érezhette úgy, hogy van igazán jó választása: a két állva maradt jelölt közül az egyik azt a korrupt munkáspárti elitet képviselte, amelyből már az egész országnak elege volt, míg a másik vitatott kijelentései miatt került rendszeresen a bírálatok kereszttüzébe.

Végül mégis tízmillióval többen szavaztak Bolsonaróra, mint a börtönben ülő volt elnök, Luiz Inácio Lula da Silva által a munkáspárti zsákból az utolsó pillanatban előrángatott bábra, Fernando Haddadra. Ugyanakkor az is beszédes, hogy több mint nyolc és fél millió ember érvénytelenül szavazott, két és fél millióan pedig üresen adták le a szavazólapot. Brazíliában egyébként kötelező a részvétel a választásokon.

De ki is Bolsonaro? Teljesen ellentétes képet kaphatunk róla attól függően, hogy kit kérdezünk: ellenfelei autoriternek nevezik és a demokráciára veszélyesnek tartják, a brit The Guardian például odáig ment, hogy Bolsonaro nemcsak Brazíliát veszélyezteti, de az egész világot. Rajongói szerint viszont csak Bolsonaro tudja megfékezni az elharapózott bűnözést és a mindent átitató korrupciót.

Már a magyar sajtót is elérte a vita arról, hogy szélsőjobboldalinak nevezhető-e Bolsonaro, miközben nem a jelző a legfontosabb kérdés. Persze azt látni kell, hogy kevés politikus nyilvánul meg nála szélsőségesebben a világon. Akik mentegetik, többnyire elkenik, lekicsinylik a kijelentéseit, vagy egyenesen csak a nép igényeit kielégítő politikai kommunikációról beszélnek, akik pedig támadják, azok néha túlgondolják szavainak és tetteinek jelentését, következményeit. Sokan hívják „trópusi Trumpnak”, ami abból a szempontból érthető, hogy vannak kérdések, amelyekben hasonlóan nyilatkozik meg, mint az amerikai elnök, de sántít is, hiszen Bolsonaro a falig elmegy a kijelentéseivel, míg Trump sosem emlegette ellenfelei meggyilkolását vagy azt, hogy sokkal jobb lenne az országnak, ha a katonai diktatúra megölt volna még pár tízezer embert.

Fontos látni, hogy a nyugati médiában nem festenek teljes képet Bolsonaróról, sokszor csak a riasztó részleteket vázolják fel, és Filipe G. Martins brazil konzervatív politikai elemző szerint ebben külföldi milliárdosok szervezeteinek is szerepük van. Martins említette George Soros csoportjainak szerepvállalását is Paul Joseph Watson brit jobboldali (alt-right) újságíró, YouTube-vi­deós egyik műsorában.

De még a nyugati média torzítását lehámozva sem mondhatjuk azt, hogy Bolsonaro mérsékelt lenne vagy ne lennének vitatható, sőt ijesztő megnyilvánulásai. Biztatta adócsalásra a híveit, méltatta az egykori katonai diktatúra kínzásait, és korábban úgy nyilatkozott: ha elnökké választanák, még aznap katonai puccsal teljhatalomra törne, eltüntetve a kongresszust. Elmondta, azt szeretné, hogy a fia inkább haljon meg, mint hogy meleg legyen, és többször nevezte alsóbbrendűnek a feketéket, valamint a nőkkel kapcsolatban is voltak problémás megjegyzései.

Mégis milliók rajonganak Bolsonaróért. Programja olyan dolgokat ígért a braziloknak, amelyekre régóta vágytak, és a jobb- és baloldali szembenállásra annyira jellemző módon a választók sokkal elemibb vágyait és félelmeit tudta megszólítani, mint ellenfele. Bolsonaro biztonságot ígér a braziloknak, akik nem ok nélkül félnek: 2017-ben 63 880 embert öltek meg az országban. Bár a hadsereg egy ideje járőrözik az utcákon, ez sem változtatott érdemben a helyzeten, de Bolsonaro azt ígérte, hogy a mozgásterük növelésével próbál majd javítani az utcai viszonyokon. Ezen túl például a fegyverviselés szabadabbá tételével kíván előrelépést elérni. Bolsonaro emellett abortuszellenes, több konzervatív érték képviseletét is felvállalta, jó kapcsolatra törekszik az egyházakkal, és már most látható, hogy javít Brazília külkapcsolatain az Egyesült Államokkal és Izraellel.

Ahogy Közép- és Kelet-Európában, úgy Latin-Amerikában is igény van kiemelkedő „apafigurákra”, akik határozottak, biztonságot ígérnek és fel lehet rájuk nézni. Amikor megpróbálták ilyen figura nélkül vezetni Brazíliát, rendszerint csalódtak a választók. Egyébként végül általában akkor is, amikor bíztak egy ilyen figurában, de akkor elég volt egy másikra cserélni. Most is részben ez történt: nemrég még Lula volt a választás toronymagas esélyese, de mivel őt nem engedték indulni, sokan inkább Jair Bolsonaróhoz pártoltak át, mert addigi szavazói hűségük nem a Munkáspártnak szólt, hanem Lulának. Talán egy kicsit a hagyományos nagy családban jellemző apai tekintély vetül ki a politikára is, és részben ennek lehet köszönhető, hogy például Nicolás Maduro még hatalmon lehet Venezuelában, vagy hogy a brazilok egy része még a börtönből is visszaszavazta volna Lulát az elnöki székbe.

Rengeteg fiatal szavazó számára az 1984-ben megbukott katonai diktatúra kegyetlenkedései a múlt ködébe vesznek, és a magas bűnözés és az utcákon uralkodó káosz ellenszerét, a rend fenntartóját látják a hadseregben. A bűnözés ellen évek óta tehetetlen intézményekben megingott az emberek bizalma, az elnökség, a kongresszus és a Legfelsőbb Bíróság népszerűsége történelmi mélyponton van, ám a hadsereg megőrizte az emberek bizalmát.

Ugyanakkor nem kell rögtön farkast kiáltani: Bolsonaro a megválasztása után megígérte, hogy a vezetése alatt nem lesz „ők és mi” politika, hanem minden brazil elnöke akar lenni. Egyúttal leszögezte, hogy tiszteletben tartja az alkotmányt, amire az elnöki pozíció betöltéséhez fel is kell majd esküdnie.

Ahogy Donald Trump esetében, úgy Bolsonaróról is az alapján lehet majd véleményt formálni, hogy milyen intézkedéseket hoz, merre fordítja Brazília kormánykerekét, és meg tud-e birkózni a hihetetlen mértékű bűnözéssel. A brazil szavazók elsöprő többséggel szavaztak neki bizalmat, így elvitathatatlan a joga ahhoz, hogy megpróbálja a saját módszereivel felvirágoztatni Brazíliát. Azt pedig, hogy mi is az ő útja, a kijelentéseiből nem tudjuk biztosan megmondani: visszalökheti az országot a katonai diktatúrába, vagy soha nem látott jólétet és biztonságot hozhat. Sokat elárul az, hogy még a konzervatív Estado de S. Pau­lo című lap is annyit írt Bolsonaro megválasztásáról, Brazília számára ez egy „ugrás az ismeretlenbe”.