Őry MariannVidd hírül

Álláspont. Egy jó vezetőnek el kell tudnia mondani minden EU-csúcs után, hogy „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”

Őry Mariann – 2018.10.19. 04:05 –

Az érdekérvényesítés egyre sikeresebb, ám a viták megmaradtak – így lehet összefoglalni Orbán Viktor miniszterelnök Facebook-videóját, amit az EU-csúcs után tett közzé, és erre utalnak a tanácskozásról távozó vezetők nyilatkozatai is. Úgy tűnik, a legjobbkor vette át Ausztria a soros elnökséget, Sebastian Kurz kancellár ugyanis így nagyobb befolyást jelentő helyzetből képviselheti azt, amit a visegrádi országok egyébként már évek óta mondanak. A kötelező szolidaritás elve Kurz szerint azt jelenti, hogy mindegyik tagállamnak hozzá kell járulnia migráció kezeléséhez, ám nem feltétlenül menedékkérők befogadásával, erről ugyanis nincs konszenzus a tanácsban.

Ez lényegében ugyanaz, mint a V4-ek által korábban felvetett rugalmas szolidaritás elve, ami szintén azt hangsúlyozta, hogy nem a kvóták elfogadása a szolidaritás és a teherviselés egyedüli formája. Kurz jól látja, a kvóta kudarcot vallott, a kísérlet nem működött, azok sem teljesítették a vállalásaikat, akik egyetértettek az elosztással. Amíg az uniós vezetők ezen rugóznak, tényleg nem tudnak majd előrelépni semmiben,
a szakadékok egyre mélyülnek, ha pedig büntetéssel és saját szabályaik megszegésével akarják rákényszeríteni terveiket a tagállamokra, abba hosszú távon bele fog bukni az unió, úgy ahogy van.
A magyar álláspont következetes a kvótákat illetően, a Frontex átalakításának tervével kapcsolatban pedig új elem került a vitákba, a határvédelem kérdése. Magyarország nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a Frontex ott segítsen, ahol erre szükség van, ne vegye ki azonban a határvédelem jogát a határai védelmére képes országok kezéből, ne csorbítsa a nemzeti szuverenitást. A hatékony határvédelem a migrációs válság kezdete óta központi cél, és nem megnyugtató a bevándorlást ellenző tagállamok számára azt hallani, ha Brüsszelben hirtelen határmenedzsmentről beszélnek.

Főleg annak fényében, hogy a hatáskörök elvonását először Angela Merkel kancellár dobta be, akinek folyamatos törekvése az Európa feletti német dominancia érvényesítése. Ő is érzékeli, hogy valamit kezdeni kell a kvóta kérdésével, Merkel azonban nem elfelejteni akarja, hanem újra napirendre tűzni. A kancellár szerint nem oldja meg a migrációs válságot egy olyan megközelítés, ami elveti a menedékkérők tagállamok közti elosztását. Orbánnak tetszett Kurz felvetése, Merkelnek azonban nem meglepő módon nem, hiszen továbbra is arra törekszik, hogy a saját hibája nyomán kialakult kuplerájt másokkal takaríttassa fel. A kancellár ezzel a nemzetállami hangokat elnyomó brüsszeli bürokraták oldalára áll, megtámogatja a szokás szerint kissé imbolygó Junckert. Már az első kvótakísérletnél azt láttuk, hogy a sunnyogás büntetlenül maradt, az elvi álláspontra helyezkedők ellen azonban eljárások indultak. Ahogyan az ENSZ készülő migrációs paktuma is szájkosarat rakna azokra, akik a migráció negatív hatásairól beszélnek.

Márpedig a kvótát elvi alapon kell elvetni, mert minden hasonló kezdeményezés meghívót jelent a bevándorlók végtelen tömegének, a humánus megoldás pedig nem az, hogy megpróbálunk mindenkit idecsempészni Líbiából, hanem az, hogy elérjük, el se induljanak. A kvóta a totálisan rossz, európaiatlan, mazochista „megoldás” és okkal félünk a határvédelem jogát olyanok kezébe adni, akik öngyilkosságba hajszolnák a kontinenst.

Egy jó vezetőnek el kell tudnia mondani minden EU-csúcs után, hogy „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”. Akinek ez nem megy, annak nem hazája a saját országa, és végképp nem hazája Európa.