Liberális szellemiség az új Nat-tervezetben

A nemzeti identitás alapszövegeit meg kell ismertetni a tanulókkal. Ha elmarad, megszűnik a közös kánon, ami összetart, megszűnik az egység – figyelmeztetnek a szaktanárok

Korompay Csilla – 2018.09.22. 02:46 –

A Magyar Bálint-féle alaptanterv szellemisége köszön vissza az új Nat tervezetéből a lapunknak nyilatkozó irodalom- és történelemtanárok szerint. Aggodalmaikat alátámaszthatja, hogy a liberális szakértők már elkezdték dicsérni a dokumentumot.

tanuló 20180922 A „gyermekközpontúság” nem egyenlő a szélsőséges szabadossággal (képünk illusztráció) (Fotó: Hegedüs Róbert)

A kormány augusztus 6-án megkapta az új Nemzeti alaptanterv tervezetét, pár héttel később pedig nyilvánosságra hozta az Oktatas2030.hu honlapon, ahol egész szep­temberben lehetőség van arra, hogy bárki véleményezze a dokumentumot, és javaslatokat tegyen a módosítására. A beérkezett hozzászólásokat a Nat-ot kidolgozó, Csépe Valéria akadémikus által vezetett munkacsoport majd összegzi, és eljuttatja a humántárcához. Időközben azonban az oktatási államtitkárságon is folyik a munka, ám egyelőre semmi konkrétumot nem lehet tudni a tervezet átdolgozásáról.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter korábban, a munkaanyag közzétételekor azt hangsúlyozta, ez egy vitairat, de még komoly változtatásokra lesz szükség a történelemre, irodalomra, természettudományokra vonatkozó elképzeléseket illetően. A Nat elkészítésében közreműködő szakértők a Népszavának korábban úgy nyilatkoztak: a kormány elvárásként rögzítette, hogy az új alaptanterv legyen „nemzeti, munkaalapú és családközpontú”, a dokumentum viszont ezt nem tükrözi eléggé.

Gyanús elismerés

Bár a nyilvánosságra hozása utáni napokban még kritikákat kapott balliberális oldalról a tervezet – ósdi, túlhaladott stb. –, azóta változni látszik az ellenzéki oktatáspolitikusok hozzáállása. Nemrég a 24.hu portálon jelent meg egy cikk „Ez egy gyerekközpontú tanterv, csak a politika el ne rontsa” címmel. A megszólaltatott szakértők szerint ez egy „korszerű pedagógiai alapvetés”, „nagyon más, mint amit Hoffmann Rózsáék csináltak, az gyerekellenes és szakmaiatlan volt. Ők is jót akartak a maguk módján, de teljesen rosszul. Csépe Valériáék viszont jót akarnak, jól.”

Azt is értékelik, hogy „nincs tele a nemzeti, a keresztény, a hazaszeretet szavakkal, ott szerepelnek, ahol tényleg helyük van”. Ez egy „szerethető, empatikus, gyerekközpontú, megértő” alaptanterv – sorjáznak a jelzők Lannert Judit oktatáskutatótól. Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke is lát már pozitívumokat a tervezetben – például, hogy a történelmet nem kronologikusan kellene tanítani –, kevesli viszont a pedagógusok húsz százalékos szabad mozgásterét, szerinte ez kevés a „módszertani megújuláshoz”. Halácsy Péter, a Budapest School egyik alapítója közli, „a ’90-es évek alternatív iskoláiban kialakított fontos és hasznos dolgok most bekerültek a Nat-ba”, nehezményezi viszont, hogy az osztályozás benne maradt, a dokumentum alapján csak az alsóbb évfolyamból a felsőbe való átlépés után lenne lehetőség legfeljebb fél évig osztályozás nélküli, „fejlesztő értékelésre”.

A sorok között olvasni tudók számára mindebből nyilvánvaló, hogy meglehetősen liberális szellemiségű Nat-tervezet született. Egyébként a Budapest School egyik munkatársa, Galambos Attila rendszeresen publikál a Qubit.hu nevű portálon, amelynek kiadója ugyanaz, mint a 444-hu-é, a Magyar Jeti Zrt. (Ennek egyik tulajdonosa a Digital News Ventures befektetési alap, amelynek támogatói között van a Soros György-féle Open Society Foundation is.) A Quibit-en nemrég vezető anyag volt a „Tanár sem kell a hatékony oktatáshoz a pedagógia forradalmára szerint”, amely Sugata Mitra indiai oktatáskutatóról, illetve az ő elméletéről szólt. Úgy tűnik, Sugata Mitra elvei nagy szerepet játszanak a Budapest Schoolban, Galambos szerint „azt hívjuk megsugatamitrázásnak, amikor nem mondjuk meg a gyerekeknek hogyan, milyen módszerekkel oldjanak meg feladatokat, sőt azt sem mondjuk meg nekik, mit csináljanak. Delegálunk különböző lehetőségeket, majd magukra hagyjuk őket.” A pedagógus úgy véli, „a hagyományos oktatási rendszer válsága abban rejlik, hogy nem tud mit kezdeni azzal az igénnyel, hogy a gyerekek azt tanulhassák, amit szeretnének, illetve hogy a pedagógusok ne információkat adjanak át, hanem szervezzék a gyerekek lehetőségeit az információkhoz való hozzájutásban”. Bár mindez mellékszálnak tűnhet, mégis elgondolkodtató, hogy egy szélsőségesen liberális oktatási elveket valló intézmény képviselője dicséri a Nat-tervezetet.

Az sem mellékes továbbá, hogy a magyar oktatáson az esélyegyenlőséget rendszeresen számon kérő „szakértők” folyamatosan az intézmények és pedagógusok mind nagyobb szabadsága mellett érvelnek, miközben tény, hogy minél nagyobb a mozgástér, annál nagyobbak lehetnek a különbségek az egyes iskolák között. Az általuk etalonként emlegetett alternatív elitiskolák pedig a többség számára megfizethetetlenek – például a Budapest Schoolban a havi tandíj százezer forint, és ehhez jön még a huszonötezres étkezési költség.

Jókai nélkül
magyar-erettsegiKikerülhetnek a köztudatból olyan szerzők, mint például Móricz Zsigmond, vagy olyan művek, mint Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye (Fotó: Hegedüs Róbert)
Noha az ellenzéki sajtó úgy tálalta, mintha a vitaanyaggal a kormánynak az lehetne a legnagyobb gondja, hogy nem szerepel benne, vagy legalábbis nem elég gyakran a „nemzeti” és a „hazafias” kifejezés, a probléma ennél jóval nagyobb. Neves gimnáziumok tanárai és egyetemi oktatók lapunknak arról beszéltek, veszélyben van az irodalom és történelem tanítása, a nemzeti kulturális tartalmak átadása.

Már azt is sokatmondónak tartják, hogy a tervezetben megváltozik a műveltségterület neve: Magyar nyelv és irodalom helyett „Anyanyelvi kommunikáció és irodalom” szerepel. Egy olyan országban, ahol a lakosság túlnyomó többsége magyar anyanyelvű polgár, ez elgondolkodtató átnevezés – vélekednek. Még nagyobb baj, hogy nincsenek felsorolva konkrét szerzők és művek az alaptantervben. Szerintük hiába kerülnek ezek bele a kerettantervbe, az nem jelent majd elég biztosítékot, mert a többféle kerettanterv váltakozó tartalmat írhat elő. Érthetetlen, hogy ha a többi műveltségterületnél meg vannak határozva a konkrét tananyagtartalmak, az irodalomnál miért nem – vetették fel.

„Az irodalom és ezen belül a magyar irodalom oktatása a nemzeti tudat alakítása szempontjából kulcskérdés. Alapvetően más a súlya az irodalomnak nemzeti tudatunk építésében, mint például a nyugati országokban. A nemzeti identitás alapszövegeit meg kell ismertetni a tanulókkal. Ha ez elmarad vagy szétesik szabadon választható művekre, megszűnik a közös kánon, ami összetart, megszűnik az egység, a talapzat” – fogalmazott lapunknak az egyik irodalomtanár. Hozzátette, „az irodalom művészet, ugyanakkor annál jóval több. Ha a nemzetet emlékezetközösségnek tekintjük, ennek az emlékezetnek az alapjait nem kis mértékben irodalmi művek tartják”.

Most azonban kikerülhetnek a köztudatból olyan szerzők, mint például Móricz Zsigmond, vagy olyan művek, mint Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye. Vagy éppen Jókai Mór, akiről Csépe Valéria azt mondta, „nehéz megszerettetnie a pedagógusnak”, és szembeállította a lektűrirodalommal. Nem arról van szó, hogy a gyerekek ne olvashatnának kortárs lektűrt, Jókai azonban például A kőszívű ember fiaiban olyan értékeket közvetít, mint a családi összetartozás, az áldozatvállalás, a hűség, a haza iránti elkötelezettség. Talán mindezekre már nincs szükségünk? – tette fel a kérdést az egyik tanár.

Nem az irodalomoktatásnak kell a gyerekek igényeihez idomulnia, hanem a pedagógusnak kell formálnia az ízlésüket, a szókincsüket, a világképüket, az empatikus képességüket, s erre is csak az igényes szépirodalom által képes – hangsúlyozta. Hozzáfűzte, olyan sokat beszélnek az érzékenyítésről, közben éppen a szépirodalom az, ami valódi érzékenyítésre képes, mert abban van mélység. A régebbi, klasszikussá vált szépirodalomról már objektív módon tudjuk, hogy jó, a kortárs művekről majd kiderül, kiállják-e az idő próbáját. Mindenesetre egy hátrányos helyzetű vagy rosszabb képességű diák is képes megérteni az értékes irodalmat, neki sem csak lektűrt, vagy használati utasításokat kell olvasnia. A tanárok tapasztalatai szerint a gimnazisták is érzik a minőségi különbségeket. Az egyik pedagógus elmesélte, az előző tanévben egy projekt kapcsán egy kortárs írónővel foglalkoztak, akinek ifjúsági regényét maguk a diákok unták és kritizálták.

A tanárok számításai szerint az alaptanterv óraszámcsökkentése miatt a hetedik évfolyamtól a tizenkettedikig összesen száznyolc órával kevesebb jutna a magyar nyelv és az irodalom tanítására, s valószínűleg inkább a nyelvtanórák száma esne vissza drasztikusan. Márpedig ez is nagyon káros lenne, hiszen a nyelvtan sem fölösleges tárgy, többek között „az anyanyelvi otthonosság érzetét adja, tudatos és felelős nyelvhasználóvá tesz”, emellett az idegennyelv-oktatáshoz is alapul szolgál.

Elveszve az időben

Mivel a művek megnevezése kimaradt a tervezetből, például a Himnusz esetében csak az az előírás, hogy a diák tudja az iskolai ünnepélyen elhangzó szövegeket azonosítani – vagyis a Himnusz első versszakát esetleg felismerik majd a diákok. A lapunknak nyilatkozó tanárok félelmei szerint az irodalom „készségtantárggyá” válik, kevés megkövetelt tudással, így lassan a tárgy iskolai rangja is lecsúszik.

Történelemből ugyan van konkrét tartalom felsorolva a Nat-tervezetben, ám az ismeretek rendszerezésének szempontja változik ötödik-hatodik osztályban, mert nem kronologikusan tanítják majd a történelmet, hanem tematikusan. Ha kivesszük az időt a történelem tanításából, a gyerek el fog veszni benne, nem tudja sorrendbe állítani, összekötni az eseményeket – mondta a történelemtanárnő. Mint rámutatott, az, aki összeállítja a tematikus tananyagot, még kronologikusan tanulta, ezért az ő fejében összeáll, de a diákéban nem fog. Elbizonytalanodik a gyerekek tudása „az időből kivetettség következtében”.

A kánon és az időrend megtartása objektív értéket hordoz – állítják a pedagógusok, és remélik, hogy a tervezet ennek szellemében módosulni fog. Ezt a mostani változatot a Magyar Bálint-i Nat visszacsempészésének tartják, szellemisége, célkitűzései miatt, de még a megfogalmazásban is vannak azonosságok.