Külföld
A véres romániai forradalomnak posztkommunista puccs lett a vége
A fegyveres erők vezetői játszották a főszerepet Nicolae Ceausescu diktatúrájának megdöntésében
Kronológia
December 17.: Újult erővel folytatódtak a temesvári tüntetések, miközben Ceausescu a Kommunista Párt Központi Bizottsága előtt kilátásba helyezte esetleges lemondását a pártfőtitkári tisztségből, de ezt a jelenlévők visszautasították. A temesvári tüntetésből felkelés lett. A katonai egységekkel kiegészült rendfenntartó erők tüzet nyitottak a felkelőkre, akik Molotov-koktélokat dobtak a hadsereg harckocsijaira és páncélozott járműveire. Éjfél után a harc alábbhagyott, az utcákon halottak hevertek.
December 19.: A Securitate tisztjei a temesvári kórházakban több sebesültet agyonlőttek. Negyven holttestet hűtőkocsiban Bukarestbe szállítottak, ahol krematóriumban elégették őket, majd a szemetes kukákba összegyűjtött hamut Bukarest mellett egy falu szennyvízcsatornájának aknájába dobták.
December 20.: A megtorlás híre futótűzként terjedt el a bánsági városban. Az üzemekből a munkások tömött oszlopokban indultak a városközpont felé. A hadsereg egységei nem avatkoztak be, sok katona átállt a tömeghez.
December 21.: Ceausescu tömeggyűlést hívott össze Bukarestbe, de a megjelent százezer fős tömeg zúgolódni kezdett. A diktátor és felesége, Elena a pártszékház erkélyén hasztalan próbálta visszaszerezni az irányítást a felbolydult emberek felett. Ceausescu még a megtorlás megszervezését tervezte, de ahogy teltek az órák, egyre több ember ment ki az utcára. Sok tiltakozót lelőttek, agyonvertek, leszúrtak, vagy eltaposták őket a páncélosok. A tüntetők utáni hajtóvadászat hajnali háromig folytatódott.
December 23.: Este a Magyar Demokrata Fórum vezetése (Szabad György, Für Lajos és Bíró Zoltán elnökségi tagok) indítványozta, hogy a magyar kormány ajánlja fel a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsának, hogy közbenjár a Varsói Szerződésnél és a NATO egyes tagállamainál, hogy küldjenek terroristaellenes alakulatokat Romániába. Ezt a javaslatot írásban egy nappal később Antall József és Jeszenszky Géza aláírásával elküldték Németh Miklós miniszterelnöknek, Horn Gyula külügyminiszternek és Kárpáti Ferencnek, de ebből végül nem lett semmi. Kárpáti Ferenc szerint: „A romániai forradalom, a Ceausescu-klán elsöprése úgy ment végbe, hogy sem a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, sem az Egyesített Katonai Főparancsnokság egyetlen lépést sem tett. Nem kezdeményezett, nem javasolt semmilyen intézkedést.”
December 24.: Bukarestben még háború folyt. Harckocsik, páncélozott szállító harci járművek és teherautók járőröztek a város körül, és a problémás területeket körbevették, hogy megvédjék. A stratégiailag fontos pontok közelében lévő csomópontokon úttorlaszokat állítottak fel, de az automata fegyvertűz továbbra is folytatódott.
December 25.: Nicolae és Elena Ceausescu ítélete golyó általi halál, amelyet a targovistei laktanya udvarán azonnal végre is hajtottak. Útban a vesztőhely felé, Ceausescu az Internacionálét énekelte, majd azt kiáltotta, hogy „Éljen a szabad és független Román Szocialista Köztársaság!”
December 30.: A diktátor házaspárt titokban temették el a bukaresti Ghencea temetőben.