A kőpadlású templom

Rejtőzködő Magyarország, 868.

Ludwig Emil – 2018.09.08. 00:48 –

Veszprémtől húsz, Várpalotától nyolc kilométerre, a Sárrét és a Balaton közti lapályon fekszik a hatezer lakosú Berhida. A helység neve a Séd folyócskával függ össze: egy 1363-ban kelt oklevélben felbukkant „Berenhyda” a régi magyar Berény személynévhez kapcsolta a falu akkori kőhídját.

berhida2Nem csak hazánkban, a régióban is ritkaság a berhidai gótikus építmény (A szerző felvétele)
A település és temploma azidőben a veszprémi káptalanhoz tartozott, egy későbbre datált adat szerint Szent Péter apostol nevére szentelték fel. A helység heti piacát 1436-ban, országos vásárait 1461-től említik először, az utóbbi kiváltságát Mátyás király adományozta.

Az észak-déli tengelyű főutcára merőlegesen álló, épségben fennmaradt gótikus, tornyos templom országunk egyik legérdekesebb építészeti műemléke: a hajó nyugati oldalához tapadó, erődítményszerű, háromemeletes építmény párját ritkítja. Utcafrontra néző csúcsíves kapuja széles, teremszerű térbe nyílik, amelynek szélessége egyezik a ha­jóéval és a kelet felé néző szentélyével, amely szabálytalan sokszög három oldalával záródik. A templomtér ablakai délre néznek, az apszis végfalát kisebb félkörű nyílás töri át.

Két nyolcszög-keresztmetszetű kőpilléren nyugszik az urasági karzat, onnan följuthatunk a torony első emeleti szintjére, majd tovább fölnézve-fölmászva megláthatjuk a toronysisak belsejét. A máshol megszokott, fából ácsolt tetőszerkezet helyett azonban itt kőből boltozott padlástérbe lépünk be, amelynek héjazata összetapad a cseréptetővel: az egész fedélszéken egyetlen fából levő támasztó elem sincs, a középkori boltozatot készítő mester a mészhabarcsba rakott kövekből falazta a „gerendákat” és a „szelemeneket”. A szakaszolt harántfalak közötti átjárónyílások barlangszerűvé teszik a padlást. Ehhez hasonló építészeti megoldást nemhogy Magyarországon, de még a környező országokban sem ismerünk.

Nem is égett le a berhidai templom az eltelt több mint hatszáz évben. Az 1962–1963-ban elvégzett régészeti kutatás során ugyanis tisztázódott, hogy az épület az 1380-as években készült el. A hajó keresztboltozatának egyik zárókövén ezüst holdas, arany csillagos faragott kő címer mutat az Árpád-kori gyökerű Hont-Pázmány nemzetségre. A Szent István uralkodása alatt hazánkba betelepült sváb família bényi (Esztergom fölötti) ágának jeles tagja volt az a Demeter nevű comes (őrgróf), aki 1387 és 1391 között volt veszprémi püspök. Minden bizonnyal ő renováltatta egyházmegyéjének ezt a régebbi plébániatemplomát is.

A török és a kuruc háborúk mozgalmai nemigen tudtak ártani Berhida templomának, a tősgyökeres lakosság azonban elpusztult vagy elmenekült, hiszen az oszmánok több ízben is elfoglalták a települést. Később a reformátusoké lett az Istenháza, majd visszaperelte tőlük a katolikus egyház: egy 1759. évben kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint a templom két kőoltárát „mivel a Calvinistáknak azokra szűkségök nem volt, a kurutz világ elmúlta után lerontották, és köveit tégla helyett a templom földgyére alkalmazták”.

A tégla padlóburkolat még most is jól szolgál, a templomot a 18. században újraszentelték a Szent Kereszt tiszteletére. Felújítására 1895-ben került sor, majd a már említett régészeti kutatás után, 1964-ben a műemléki helyreállítására. Legutóbb Szent László király tiszteletére szentelték újra. A jelenkori Berhida három egymás közeli település: Berhida, Peremarton és Kiskovácsi egyesüléséből keletkezett, 2004-ben városi rangot szerzett. Az 1985. augusztus 15-én történt, a Richter skála szerinti 5,2 erősségű földrengés epicentruma Berhida volt. A település házainak 92 százalékát tönkretette, ám a templomot meg sem repesztette.

Berhidától hét kilométerre nyugatra fekszik a hatszáz lakosú Vilonya. A helység nevének első ismert említése 1481-re datálható: Wynyola írott formában. A falu a 16. században a fehérvári prépostságé volt, az 1500-as évek elején Vár-Palota végvárához csatolták. A 18. században református jobbágyok lakták. Szép formájú, harangtornyos egyházuk Árpád-kori alapokra épült. Az elmúlt húsz-huszonöt év során több ízben végeztek rajta feltáró ásatást, ám azóta még a falakat sem rögzítettek, a földet sem temették vissza.