„Chemnitz a politika bűne”

Nem az ideérkezők háborúznak az itt élőkkel, hanem a multikultúra hívei és a nemzetállamot megtartani akarók között zajlik a küzdelem – véli Földi László, aki szerint az elhibázott bevándorláspolitika látlelete a németországi eseménysor

Bán Károly – 2018.09.07. 04:15 –

Soros Györgyék világrendje fölötte áll a nemzetállamoknak. Ő ugyanis a világgazdaságban és a profitban gondolkodik – mondta a lapunknak adott interjúban Földi László biztonságpolitikai szakértő. Az Információs Hivatal egykori műveleti igazgatója szerint a migrációs politika okozta erjedés Németországban már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött azért is, mert az emberek tűrőképessége kisebb, a társadalmi bombák gyorsabban robbannak fel.

Földi-LászlóAz európaiak nem tudnak az abszurd élethelyzetekhez hozzászokni a szakértő szerint (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Egy iraki és egy szír migráns által a né­met­or­szági Chem­nitz­ben meg­gyil­kolt kubai származású német állampolgár esete a legújabb abban a sorban, amely szinte egész Európát megrázta, s a szászországi városban tüntetések sorát indította el. Van-e ennek a történetnek valamilyen üzenete, vagy efelett is napirendre térnek majd, mint megannyi terrorcselekmény után?

– A legfőbb tanulsága Chemnitznek, hogy a német politikai vezetés mind a mai napig nem volt hajlandó belátni a helyzet tarthatatlanságát. Az elhibázott bevándorláspolitika látlelete a chemnitzi eseménysor. A politika bűne, hiátusa. Azért, mert szentesítették, hogy vannak olyan kisebbségek Németországban, s ez Európa más országaira is igaz, amelyek a törvények felett állhatnak. Egy humorista barátom mesélte, hogy Máltán nyaralt, elveszítette a személyi igazolványát, s emiatt nem tudott hazajönni. Egy uniós országból. Hiába mutogatta a fényképét az egyik közösségi oldalon, ahol kétszázezer követője van, nem engedték fel a repülőre. Ezzel szemben Európába milliók érkeztek mindenféle papír nélkül, olyan emberek, akik ma úgy érzik, hogy rájuk nem vonatkoznak a törvények, mert ők a „szegény menekültek”. Tévedés egyébként azt gondolni, hogy mindahányan kulturálatlanok, és nem tudnak viselkedni. Az ő hazájukban, ha nőket molesztálnak az utcán, annak komoly következménye van. A lopás, a garázdaság, amit itt csoportosan is szabadon tehetnek, egykori hazájukban ugyanúgy üldözendő, mint Európában.

– Akkor mégis mi a motivációjuk?

– Az újonnan érkezettek, a fiatalabb generációk egyfajta lázadásáról van szó, amely párosul az iszlám felsőbbrendűség ideológiájával. Azt gondolják, hogy az Európába régebben érkezett bevándorlókat is maguk mellé tudják állítani. Azokat, akik még integrálódni akartak, de behódoltak az európaiaknak. Most azt látják az újonnan tömegesen megérkezők, hogy élettér nyílt számukra, hisz még meghívólevelet is kaptak. Ezt az életteret az első generációs bevándorlóknak még a no-go zónák jelentették, mondván, ha nem akarod elfogadni a társadalom normáit, élj a magadfajták között. Ezek a no-go zónák robbantak fel akkor, amikor az Iszlám Állam színre lépett, illetve, amikor az ideérkező kezelhetetlen tömeg felhígította a rendvédelmet Európában. Ennek következményeit láttuk merényletekben, robbantásokban, késelésekben, s a nőkkel szembeni erőszakban is. Mára pedig egyértelművé vált, hogy gyökeresen más kultúrák békében nem férnek meg egymás mellett, az ebből adódó konfliktusok pedig előhozzák a szélsőségeket is az őslakosok köreiben. Mindegy, hogy balról vagy jobboldalról nézzük ezt, ilyen szörnyű események után az utcán teremnek, mert azt érzik, a politika nem biztosít védelmet a többségi társadalomnak.

– Korábban úgy fogalmazott a tömeges migráció kapcsán, hogy Európa háborúban áll, amit akkor még sokan megmosolyogtak. Nem gondolja, hogy Chemnitz után a németek arcáról is kezd lefagyni a mosoly?

– A bevándorlás anomáliái miatt egyre többen fognak csatlakozni a tiltakozókhoz. Nem azért, mert háború van, hisz az nyilvánvaló. Háború már Európán belül van. Nem az ideérkezők háborúznak az itt élőkkel, hanem a multikultúra hívei és a nemzetállamot megtartani akarók között indult háború. Ezt nem fegyverekkel vívják, intenzív politikai háborúról beszélhetünk, ami Európa jövőjéről szól. Ebben a küzdelemben az ide megérkezők tömegei a multikultúrát képviselők segédcsapataivá váltak. A magyar szabadságharc idején, 1849-ben az osztrákok a cári seregeket hívták segítségül, hogy legyőzzék a magyar szabadságharcot, mert egyedül nem ment. Igen ám, de akkor a cári csapatok hazamentek, az iszlám viszont nem fog. Ez az a stratégiai kérdés, aminek a mérlegelése nem jelent meg Nyugat-Európa politikájában. Annak ellenére sem, hogy a titkosszolgálatok világosan felvázolták, mire számítson a politika, elemezték a helyzetet. A titkosszolgálatok előre jelezték, hogy ez egy eszkalációhoz fog vezetni, olyan állapotokhoz, amelyek megbontják a fennálló rendet, s szabályozhatatlan konfliktusok sorát zúdítják az európai országokra.

– Németországban, ha kormányválság árán is, de valamelyest konszolidálódott a helyzet mára, abban legalább egyetértés van, hogy az unió külső határait meg kell védeni.

– Amit a politika ma tesz, az már inkább önvédelem. Az már nem arról szól, hogy mit szeretne a német politika Németországgal  kezdeni, hanem arról, hogy én, az egyén magamat hova helyezem, a jövőképemet hogy fogalmazom meg. A hatalomnak ez a természete, azt szeretnék megőrizni, ami újabb hibákhoz vezet, az újabb hibák pedig robbanáshoz. Hogy miért épp Németországban? Azért is, mert a migrációs politika okozta erjedés ott már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, s azért is, mert az emberek tűrőképessége kisebb, a társadalmi bombák gyorsabban robbannak fel. A Németországba érkező törökök milliói még dolgozni mentek oda, pénzt keresni, s azt hazavinni a családnak. Voltak kisebb atrocitások, de no-go zónák nemigen alakultak ki. Az újonnan érkezők viszont egyértelműen a szociális ellátórendszerre próbálnak rátelepedni, s ez az, amit a német pedantéria már nehezen tud elfogadni. Döbbenten nézik, hogy mindaz, amit hetven év alatt felépítettek, egyik pillanatról a másikra összeomlik.

– Lehet ebből a helyzetből valamiféle feleszmélés?

– Nem az a legfontosabb kérdés, hogy ma mi van, még csak nem is az, hogy miként viszonyul nyolcvanmillió német ötmillió bevándorlóhoz, hanem az, hogy ennek ötven vagy száz év múlva milyen konzekvenciái lesznek. Például annak, ha nem módosul a politika, vagy ha nem változik az a szemlélet, hogy szegény bevándorlókkal legyünk elnézőbbek, rájuk más szabályok vonatkoznak. A „szegény menekült” egy megfoghatatlan idea. Európa ötven éven belül átalakul, mert a hagyományos rend felborul, a konfliktusok folyamatosak lesznek. Párhuzamként Libanon példáját szoktam felhozni. Bejrútban hozzászoktak az emberek, hogy békésen kávéznak a teraszon, tőlük egy kilométerre pedig folyamatosan lőnek. Az emberek ott hozzászoktak az abszurd élethelyzetekhez, Európában azonban ehhez nem lehet hozzászokni. A népesedési trendek pedig, ha akarjuk, ha nem, ötven éven belül teljesen átalakítják Európa összetételét. Az elmúlt hetven évben kialakult fogyasztói társadalmak mentalitását sem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, amelynek lényege: vásárolj, vásárolj, vásárolj! Generációk fertőzése történt meg. Ennek korrekciója csak történelmi léptékekben képzelhető el. Vannak országok, amelyekben az állampolgárok másként gondolkodnak, s le fogják zárni az átjárás lehetőségét e két világ között, hiszen másként nem tudja megvédeni magát Közép-Európa.

– Svédországban a hét végén parlamenti választást tartanak. A kampány legfontosabb témája ott is a migráció. Mire lehet számítani?

– Az a bizonyos fegyver nélküli háború, amely a multikulturalizmus és a nemzetállamok között folyik, a nemzetállamok szempontjából Svédországban áll a leggyengébb lábakon. Ott nagy a jólét, s talán emiatt sem figyelnek még eléggé a mélyben meghúzódó problémákra. Ebből a szempontból nem látom annak az erejét, hogy egy választáson az ésszerűség győzzön. Az emberek nem tudnak ilyen gyorsan váltani. Ráadásul a svédek maguk is tehetnek a helyzet kialakulásáért. Hiszen náluk tényleg katasztrofális a demográfiai állapot, olyan torz trendek alakultak ki a születésszámokban, hogy úgy gondolták, ezt csak vérfrissítéssel lehet helyrehozni. Ez persze demográfiai szempontból igaz is. Csak a következmények végzetesek lehetnek. A svéd rendőrök például szó szerint nincsenek felkészítve bandaháborúk leküzdésére. Ezt nem tanítják a rendőrtisztin. Svédországban a bűnelkövetők kilencvennyolc százaléka bevándorló leszármazottja, ami azt jelenti, hogy svéd bűnöző gyakorlatilag alig akad. A rendőrök nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Mi ebből annyit látunk, hogy a közösségi videomegosztón arról jelennek meg felvételek, hogy a svéd rendőr pisztolytáskával az oldalán menekül a követ dobáló siheder muszlim elől. Ez tágabb összefüggésben azt jelenti, hogy a másik fél, a bűnözők világa, érezve a hatalom gyengeségét, egyre nagyobb teret akar kiszakítani magának abból a világból, amelynek szociális ellátórendszere az egyik legfejlettebb.

– Nagyjából 2001. szeptember 11. óta tudja a világ, hogy ha „a terrorizmus ellen tenni akarsz, kövesd a pénz útját”. Európában ezt teszik a titkosszolgálatok? Hogy állnak az embercsempész-hálózatok felderítésével?

– Az embercsempészeket epizodistáknak tartom. Nem ők jelentik az igazi kihívást. A titkosszolgálatok szerepét nem abban látom, hogy nem tudnak jól védekezni, hanem abban, hogy részt vesznek az invázió szervezésében. Azért, mert a titkosszolgálat a politika eszköze. Ha a cél az, hogy Európát el kell árasztani bevándorlókkal, akkor a titkosszolgálat abban szerepet kap, és tesz a megszervezése, lebonyolítása érdekében. Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem összeesküvés- gyakorlat. Arról szól, hogy a civilizációt más értékrendre kell állítani, mégpedig a tőke érdekeire. A fogyasztói társadalmat csúcsra járatták, nincs már pótlólagos vásárlóerő. Növelni csak úgy tudják, hogy több pénzt adnak az embereknek. Vagyis az a leghatékonyabb, ha új, vásárlóerőt jelentő érdekköröket hoznak létre. Soros Györgyék világrendje fölötte áll a nemzetállamoknak. Ő ugyanis a világgazdaságban és a profitban gondolkodik. Neki mindegy, hogy mi történik Európával, nekünk, hétköznapi embereknek viszont nem.

– Tehát mégsem a politika dönt?

– Ezek a rendszerek képesek voltak kitermelni a saját politikai elitjüket, akiknek a hatalomban maradását a tőkeérdekek szolgálata biztosítja. A titkosszolgálatot lehet úgy is utasítani, hogy nézzen félre. Mert nem igaz, hogy Németországban ne látták volna a folyamatot. Egyre több titkosszolgálati vezető szólalt fel egyébként Európában, ami annyit jelent, hogy bajban vannak. A titkosszolgálat ugyanis egyébként nem szólal meg. Nem dumál, csak teszi a dolgát. A megszólalásuk a társadalomnak szól, azt üzenik az embereknek, próbálják jó útra téríteni a politikusokat. Az pedig kizárt, hogy a rendvédelem mai szintjén ennyire szabadon működhetne a migrációs ipar, amelynek a kétharmada illegális, ehhez embercsempészeket, legalizált feketepénzt, sőt bűnözőket kell bevonni a folyamatokba. Jelzésértékű, hogy Berlinben húszezer rendőr kérte vidékre történő áthelyezését, mert nem tudja teljesíteni az esküjét, Franciaországban pedig az öngyilkos rendőrök száma nőtt meg elképesztő mértékben.