Alapos ötletelés

Egy... kettő... még valaki? Ott, a hátsó sorban esetleg? Pedig, mintha az elmúlt hetekben mindenki arra várt volna, hogy végre alaposan áttanulmányozhassa az új Nat tervezetét. Szidták is a kormányt rendesen, hogy elsumákolja a Társadalmi vitát (nagy T-vel), holott az Egyeztetés (nagy E-vel) elengedhetetlen az ilyen fontos kérdésekben, mint az alaptanterv. Ugyan kinek ne lenne elképzelése arról, mit és hogyan tanítsanak gyermekeinknek, és ha már van ötlete, miért ne oszthatná meg azt a több mint száz szakemberrel, akik a dokumentumot összeállították: akadémikusokkal, tanárképző intézmények oktatóival, különböző típusú iskolák tanáraival.

Nyugalom, lesz erre lehetőség. Mint ahogy volt a jelenlegi Nat előkészítésénél, 2012-ben is. Azok, akik most szalagcímekben rémüldöznek az idő rövidsége miatt, és tényként állapítják meg, hogy vagy a Társadalmi vitára nem lesz mód, vagy az új Natot nem lehet majd bevezetni jövő szeptemberben, nyilván nem emlékeznek arra, hogyan zajlott ez hat évvel ezelőtt. Nos, 2012. február elejétől bő egy hónap volt a vitaanyag online véleményezésére, ezután a mintegy ezerhatszáz állampolgári hozzászólást meg a szakmai szervezetektől érkező, majd negyven javaslatcsomagot megkapták az alaptanterv akkori szerzői – akik egyébként szintén több mint százan voltak, neveik megtalálhatók a dokumentum záró részében. Pontosan nem tudjuk, mennyit lehetett hasznosítani az ötletekből, hiszen az észrevételek fele arra vonatkozott, hogy túl sok a tananyag és csökkenteni kellene, a másik fele pedig arra, hogy mivel kellene még kiegészíteni. Mindenesetre az – akkor – új Nat 2012. június 4-én megjelent a Magyar Közlönyben, a következő évben pedig hatályba lépett. Ennyi.

Az alaptanterv ugyanis kormányrendelet, tehát nem kell átesnie a parlamenti procedúrán, bármennyire is meglepő ez a tervezetet előre, látatlanban kritizálók számára, akik most a „törvény elfogadásáról”, meg „kormánypárti képviselők szavazatairól” beszélnek, és persze máris tisztában vannak vele, hogy az új szabályozás csöppet sem lesz korszerű. Nem mellékesen: az, aki képtelen eligazodni a különféle szintű jogszabályok között, annak a szakmaisága egyéb téren is kérdéses. Nehezen hihető például, hogy látta a jelenlegi Natot, hiszen akkor nem kerülte volna el a figyelmét az annak elején szereplő „Korm. rendelet” kifejezés. Viszont ha nem ismeri a mostani szabályozást, akkor hogyan formálhat véleményt az új tervezetről? Mihez hasonlítja? Honnan tudja, mik az új elemek benne, vagy mi az, ami kikerült belőle?

Amúgy, nem szégyen az, ha valaki nem alaptanterv-olvasgatással tölti a szabadidejét, ráadásul akadnak, akik számára már a jelenlegi Nat is kifejezetten bosszantó, hiszen hangsúlyosan szerepel benne az erkölcsi nevelés, a hazafiság és a család témája. Ha azonban mégis ellenállhatatlan vágyat érez a vitaanyag boncolgatására, ne lepődjön meg, ha abban is találkozik ezekkel a fogalmakkal.

Ám valószínűleg nem csak a garantáltan „nemzeti” jellege miatt éri majd sok bírálat a tervezetet. Lesznek, akik keveslik a tananyagcsökkentést, mert nem figyeltek Csépe Valériára, amikor azt mondta, „a gyerekközpontúság nem azt jelenti, hogy a gyerekek igényeihez alkalmazkodunk, hanem azt, hogy tudjuk, a gyerekeknek milyen a fejlődése.” A professzor asszony nem ígért végletekig lebutított Natot. És bármennyit módosul a Társadalmi vita eredményeként a dokumentum, rossz hírünk van: az iskolában ezután is tanulni kell. Mert a tudatlanság továbbra sem korszerű.