A nyolcvanas évek közepén Komora Imre, a Budapesti Honvéd labdarúgócsapatának vezetőedzője egy bajnoki mérkőzés előtt a taktikai értekezleten azt mondta a játékosoknak: „Gyerekek, a Pacsek elvtársnak születésnapja lesz. Kell még valamit mondanom?” Nagy Antal csapatkapitány bólintott: „Nem kell, Imre bácsi!” És tényleg tudták, értettek a szóból, egy hatost rámoltak be az ellenfél hálójába, így aztán Pacsek tábornok, aki a klub elnöke volt, délcegen feszíthetett a díszpáholyban. Ez a történet a hétvégén jutott eszembe, amikor az ATV-n két, jobboldalisággal tévedésből sem vádolható politikai elemző, Lakner Zoltán és Szentpéteri Nagy Richárd, nem a „választásos diktatúráról”, szegény politikai ellenzék sanyarú helyzetéről, hanem arról beszélt, hogy „erről a mostani hivatalos ellenzékről le kell mondani.” Új struktúrákra, új erőkre van szükség – fejtették ki –, az alkalmatlanság következményeinek a levonása most már esedékes lenne. Szavaikat azzal próbálták alátámasztani, hogy a választók nagy többsége eljutott már ehhez a felismeréshez, így időszerű lenne, ha a politikusok, akik időről időre hibás politikai stratégiákat alkalmaztak 2010 óta, elfogadnák ezt, s átadnák a helyüket olyan szereplőknek, akiknek még van hitelessége a választópolgárok előtt. Lakner arról is beszélt, most már nem lehet olyanokat mondani, mint az elmúlt években annyiszor, hogy fölszántjuk a vidéket, mozgalmi pártot fogunk szervezni, új programot írunk, hiszen ezek – fogalmazott – már komolytalannak tűnnek a választók szemében. Ezenközben az ellenzéki pártok ott tartanak, hogy egyikük támogatottsága sem éri el a tíz százalékot, az ország számos térségében alapszervezeteik sincsenek, tagságuk is alig akad, a mondanivaló pedig már régen elfogyott.
Illetőleg annyi maradt belőle, hogy az orbáni diktatúrát meg kell dönteni. Ennek a mai ellenzéknek az egyetlen mondanivalója ma az a társadalomhoz, hogy itt zsarnoki kormányzás van, tombol az önkényuralom, sőt, annak az autokráciára hajazó formája, amikor a politikai hatalom egésze egyetlen személy, jelesül Orbán Viktor kezében összpontosul. Az ő kegyeiből lehet csak ebben az országban boldogulni, oda a jogállam, az orbáni rendszer elfoglalta a független intézményeket, pártkatonákat ültetett beléjük, a választáson csalt, fölszámolta a sajtószabadságot, a tanszabadságot… Tovább is van, mondjam még!? Hja, majd’ elfelejtettem, hisz ez még ropogós hír, amit a liberális világsajtó az emberi jogok legfőbb védelmezője, a Helsinki Bizottság megszólalásai kapcsán felkapott, itten a migránsokat is éheztetik.
Ennyi telik ma a magyarországi ellenzéktől. Ezek a pártok muníciójukat is olyan rendezvényeken csipegetik fel, mint amit például augusztusban a budapesti Gólya nevet viselő romkocsmában két liberális „független civil” szervezet, A Város Mindenkié és a Közélet Iskolája Ellenállás a diktatúrában címmel tákolt össze. A témacsipegető ellenzéki pártok annyira hitelesek, s annyira demokraták, hogy Gyurcsány Ferenc például saját pártjának ad kölcsönt kamatra jogosulatlan pénzügyi tevékenységgel. Olyan bázisdemokráciában, amilyen az Egyesült Államok is, ezért börtön jár. A Jobbik egy kiszivárgott hangfelvétel szerint szavazatokat vásárol fel, nehogy a párton belüli másik csoportosulásé legyen a hatalom. Az LMP két fővezére a párt legfőbb döntéshozó szervével szembemenve tárgyal régi bolsevik utódpártokkal, majd amikor emiatt fegyelmit kap, leköszön, de a parlamenti mandátumot nem adja vissza.
A sokadik választási vereség után is a parlamenti páholyokban feszítenek.
Büszkén, mint Pacsek elvtárs, pedig az ellenzék csapatai csak vereségből rámoltak be egy hatost.
Illetőleg annyi maradt belőle, hogy az orbáni diktatúrát meg kell dönteni. Ennek a mai ellenzéknek az egyetlen mondanivalója ma az a társadalomhoz, hogy itt zsarnoki kormányzás van, tombol az önkényuralom, sőt, annak az autokráciára hajazó formája, amikor a politikai hatalom egésze egyetlen személy, jelesül Orbán Viktor kezében összpontosul. Az ő kegyeiből lehet csak ebben az országban boldogulni, oda a jogállam, az orbáni rendszer elfoglalta a független intézményeket, pártkatonákat ültetett beléjük, a választáson csalt, fölszámolta a sajtószabadságot, a tanszabadságot… Tovább is van, mondjam még!? Hja, majd’ elfelejtettem, hisz ez még ropogós hír, amit a liberális világsajtó az emberi jogok legfőbb védelmezője, a Helsinki Bizottság megszólalásai kapcsán felkapott, itten a migránsokat is éheztetik.
Ennyi telik ma a magyarországi ellenzéktől. Ezek a pártok muníciójukat is olyan rendezvényeken csipegetik fel, mint amit például augusztusban a budapesti Gólya nevet viselő romkocsmában két liberális „független civil” szervezet, A Város Mindenkié és a Közélet Iskolája Ellenállás a diktatúrában címmel tákolt össze. A témacsipegető ellenzéki pártok annyira hitelesek, s annyira demokraták, hogy Gyurcsány Ferenc például saját pártjának ad kölcsönt kamatra jogosulatlan pénzügyi tevékenységgel. Olyan bázisdemokráciában, amilyen az Egyesült Államok is, ezért börtön jár. A Jobbik egy kiszivárgott hangfelvétel szerint szavazatokat vásárol fel, nehogy a párton belüli másik csoportosulásé legyen a hatalom. Az LMP két fővezére a párt legfőbb döntéshozó szervével szembemenve tárgyal régi bolsevik utódpártokkal, majd amikor emiatt fegyelmit kap, leköszön, de a parlamenti mandátumot nem adja vissza.
A sokadik választási vereség után is a parlamenti páholyokban feszítenek.
Büszkén, mint Pacsek elvtárs, pedig az ellenzék csapatai csak vereségből rámoltak be egy hatost.
