Dippold PálLesz baj, lesz baj

Álláspont. A mi Brüsszelbe exportált hazaárulóinkat kedves kollégáikkal együtt a választók minden jel szerint jövőre elküldik melegebb éghajlatra

Dippold Pál – 2018.08.07. 02:52 –

Ebben a balliberálisok által diktatúrának hazudott szerkezetben, amelyikben a materialisták által annyira kedvelt tények, illetve a számok mind-mind egyre nagyobb létbiztonságról, az ország gyarapodásáról, és a kormányt támogató polgárok jó közérzetéről tanúskodnak, itt is megvan a hangos és dühös kisebbség. Kicsi az ország, nagy a bánat – énekelte szegény megboldogult Cipő a Republikból. A mindig is lázadó létformát megjelenítő rockzenészi gondolatok azonban soha nem csúsztak le arra a szintre, amit ma a beteg lelkű magyar ellenzék vizionál.

Kicsi az ország, nagy a diktatúra, rikácsolják, bárhol is járjanak, a legfülsértőbben Brüsszelben. A Magyarországot lépten-nyomon feljelentő, a szülőhazáját folyamatosan gyalázó Niedermüller Péter, Ujhelyi István, Molnár Csaba, Szanyi Tibor meg a többiek egyszerű hazaárulók. Ki tudja, milyen érdekek által vezéreltetve, ahol tehetik, köpködik a hazájukat. Arra az ellentmondásra magasról tesznek, miszerint, ha itt valóban diktatúra lenne, mint ahogy volt is 1945 után közel fél évszázadon át, ők nem is lennének, mert nem lehetnének. Vagy az ÁVO, vagy Kádár valamelyik nemzetbiztonsági szervezete az első gyalázkodó szavuk után eltüntette volna őket. Az öntudatos hazaárulók legújabb, lépten-nyomon hangoztatott tétele, hogy vége a migrációs válságnak, nincs mit erről beszélni. Igen, nálunk nincs ilyen válság.

Azért például, mert az ország felelős vezetői gyorsan felismerték a veszélyt, megépítettük a déli határkerítést, amellyel egyrészt magunkat, de leginkább a magát fejlettnek vélő Európai Uniót védtük meg a korábbiaknál jóval nagyobb létszámú és durvább migránshordáktól. Arrafelé, ahol Niedermüllerék hazudoznak, Brüsszelben az Európai Unió hozzájuk hasonlóan idióta tisztviselőinek még mindig nem esett le a tantusz, mekkora biztonsági kockázatokat is hoznak be magukkal ezek az agyba-főbe pátyolgatott, keletről és délről betörő erőszakos bandák.

1968 eszméinek, a féktelen és végtelen szabadosságnak, a nagyon buta módon értelmezett egyenlőségnek és minden hagyományos létforma – család, kisebb-nagyobb közösségek, egészen a nemzetekig – ótvaros kigúnyolása és tagadása, akár Európa végét is jelentheti. Ennek kimondása azonban óriási felháborodást kelt a nyugati elitben, abban a kifinomult lelkületű, semmirekellő hadban, amelyik soha nem tapasztalhatta meg, milyen is az a bizonyos kommunista diktatúra, amivel most álságos módon riogatják a közvéleményt. A hazaszeretet, a nemzeti érdekek következetes megvédése és képviselete igencsak szúrja ezeknek a Che Guevara lelki hasonmásoknak a vérvörös szemét. Orbánoznak, putyinoznak, erdogánoznak, közben meg tízezrével özönlenek be országaikba az egyre pofátlanabb álmenekültek, akik az elmúlt években nem mellesleg több száz európai embert meggyilkoltak.

Magyarország valóban kicsi, mesteri diplomáciai munkával a visegrádi négyek összeszervezésével mára azonban egy erős európai középhatalom része. Így tehát a mostanában ismét egyre inkább a migrációt szorgalmazó nemzetközi erők spekulációinak útjában áll. A liberális nyugaton, ha a vezető politikusok többsége nem is, a választók egyre inkább felismerik azoknak a lépéseknek a helyességét, amelyeket mi már 2015 óta hangoztatunk. A mi Brüsszelbe exportált hazaárulóinkat kedves kollégáikkal együtt a választók minden jel szerint jövőre elküldik melegebb éghajlatra. Mert a végén Franciaországban, Németországban és Spanyolországban is énekelni fogják a Republic-dalt, némi változtatással: nagy az ország, nagy a bánat.