Vélemény és vita
Terror önerőből
Álláspont. A véleményterror mára odáig jutott, hogy a dzsihadista terrorral karöltve kiirtja az európai kultúrát, hagyományainkat, hitünket és közben minket is
Él bennünk egy kép Európáról, ahol a szólás szabad, a szellem szárnyal, a töretlen fejlődés záloga pedig az évszázadok alatt felhalmozott tudás és tapasztalat tisztelete, amihez a megújulás képessége társul. Valahogy így kellene lennie. Valami azonban időközben elromlott, mert ma innovációban Európa egyre inkább lemarad, a szólásszabadságot eltiporják, s már a kontinens biztonságának sincsenek meg a feltételei.
Utóbbi két sajnálatos fejlemény össze is függ. Biztonságunk egyrészt persze azért áll ingatag lábakon, mert saját erő híján mástól várjuk, hogy megvédjen, de ezen könnyebb lesz segíteni, mint visszafordítani azt a rákot, ami belülről falja fel Európát.
Chantal Delsol francia filozófus a minap a Le Figaróban írt arról, hogy bár a bevándorlás a második világháborút követő évtizedek legnyugtalanítóbb és legéletbevágóbb kérdése, lehetetlen róla Nyugat-Európában vitázni. Térségünk álláspontját barbárságnak tekintik – hiszen minket továbbra is lenéznek –, csak egyetlen állítás megengedhető, az, hogy „humanista kultúraként erkölcsi kötelességünk befogadni az ajtónkon kopogtató elesetteket”. Delsol szerint odáig mennek a véleményterroristák, hogy ezen állítás árnyalása vagy megkérdőjelezése „politikailag nem korrekt”, s egyébként Macron és Merkel is csak azért korlátozzák a migrációt, hogy megállítsák a „populisták” erősödését.Ez utóbbi sajnos nem akkora újdonság, hiszen már a migránsválság kezdetén is azt szajkózták a zöldpárti és liberális politikusok és sajtójuk, hogy mindenki hallgasson mélyen a bevándorlás sötét oldaláról, mert még a végén – Uram, irgalmazz! – megerősödik a jobboldal.
Ezt a hozzáállást érzik az emberek is, ezért is jutott mélypontra a német kancellár és pártszövetségének népszerűsége, ezért csökken a bizalom a mainstream nyugati média és a jelenlegi liberális politikai elit iránt. Erről beszélt lapunknak Janice Atkinson brit politikus is, aki már nagyon várja, hogy hazája elhagyja a közös európai őrületet, igaz, a politikai korrektség már rég tönkretette az Egyesült Királyságot. Atkinson könyvet is megjelentetett a migránsbűnözésről, alaptétele, hogy az uniós elit elárulta az embereket, nem tájékoztatja őket megfelelően, elhallgatja a tényeket, hogy tovább erőltethesse bevándorláspárti politikáját. Több példát is mondott a politikai korrektség veszélyeire, ide tartozik az is, hogy a brit média nagy része elhallgatja a bűnözők, terroristák valódi hátterét, származását. Ahogy egyébként Atkinson könyvéről sem sietnek beszámolni – mi azért megtettük.
Egészen friss példa, hogy egy brit rendőr a jogsegélyszolgálathoz fordult tanácsért, mit kezdjen egy pedofillal. A hír első hallásra igencsak furcsa, hiszen a választ talán nélkülük is tudnia kellene. Ám jelen esetben egy huszonhat éves iraki férfiról van szó, aki egy tizenkét éves kislánnyal „járt”, s meggyőzte szerencsétlen rendőrt arról, hogy nincs itt semmi látnivaló, az ő kultúrájában bizony ez rendben van. Az államot képviselő rendőr pedig ahelyett, hogy rávágta volna: „magasról teszek rá, mert a brit törvények szerint viszont börtönben kell rohadnod”, kulturálisan érzékeny akart lenni. Persze nem zárható ki, hogy a rendőr egyszerűen csak hülye, de sokkal valószínűbb, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy bizony okkal retteg a véleményterroristáktól, illetve attól, hogy rásütik a rasszizmus vádját, és tönkreteszik az életét.
A véleményterror mára odáig jutott, hogy a dzsihadista terrorral karöltve kiirtja az európai kultúrát, hagyományainkat, hitünket és közben minket is. A kesergéssel azonban nem jutunk előbbre: sosem tehetünk le arról, hogy megmentsük Európát.
Utóbbi két sajnálatos fejlemény össze is függ. Biztonságunk egyrészt persze azért áll ingatag lábakon, mert saját erő híján mástól várjuk, hogy megvédjen, de ezen könnyebb lesz segíteni, mint visszafordítani azt a rákot, ami belülről falja fel Európát.
Chantal Delsol francia filozófus a minap a Le Figaróban írt arról, hogy bár a bevándorlás a második világháborút követő évtizedek legnyugtalanítóbb és legéletbevágóbb kérdése, lehetetlen róla Nyugat-Európában vitázni. Térségünk álláspontját barbárságnak tekintik – hiszen minket továbbra is lenéznek –, csak egyetlen állítás megengedhető, az, hogy „humanista kultúraként erkölcsi kötelességünk befogadni az ajtónkon kopogtató elesetteket”. Delsol szerint odáig mennek a véleményterroristák, hogy ezen állítás árnyalása vagy megkérdőjelezése „politikailag nem korrekt”, s egyébként Macron és Merkel is csak azért korlátozzák a migrációt, hogy megállítsák a „populisták” erősödését.Ez utóbbi sajnos nem akkora újdonság, hiszen már a migránsválság kezdetén is azt szajkózták a zöldpárti és liberális politikusok és sajtójuk, hogy mindenki hallgasson mélyen a bevándorlás sötét oldaláról, mert még a végén – Uram, irgalmazz! – megerősödik a jobboldal.
Ezt a hozzáállást érzik az emberek is, ezért is jutott mélypontra a német kancellár és pártszövetségének népszerűsége, ezért csökken a bizalom a mainstream nyugati média és a jelenlegi liberális politikai elit iránt. Erről beszélt lapunknak Janice Atkinson brit politikus is, aki már nagyon várja, hogy hazája elhagyja a közös európai őrületet, igaz, a politikai korrektség már rég tönkretette az Egyesült Királyságot. Atkinson könyvet is megjelentetett a migránsbűnözésről, alaptétele, hogy az uniós elit elárulta az embereket, nem tájékoztatja őket megfelelően, elhallgatja a tényeket, hogy tovább erőltethesse bevándorláspárti politikáját. Több példát is mondott a politikai korrektség veszélyeire, ide tartozik az is, hogy a brit média nagy része elhallgatja a bűnözők, terroristák valódi hátterét, származását. Ahogy egyébként Atkinson könyvéről sem sietnek beszámolni – mi azért megtettük.
Egészen friss példa, hogy egy brit rendőr a jogsegélyszolgálathoz fordult tanácsért, mit kezdjen egy pedofillal. A hír első hallásra igencsak furcsa, hiszen a választ talán nélkülük is tudnia kellene. Ám jelen esetben egy huszonhat éves iraki férfiról van szó, aki egy tizenkét éves kislánnyal „járt”, s meggyőzte szerencsétlen rendőrt arról, hogy nincs itt semmi látnivaló, az ő kultúrájában bizony ez rendben van. Az államot képviselő rendőr pedig ahelyett, hogy rávágta volna: „magasról teszek rá, mert a brit törvények szerint viszont börtönben kell rohadnod”, kulturálisan érzékeny akart lenni. Persze nem zárható ki, hogy a rendőr egyszerűen csak hülye, de sokkal valószínűbb, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy bizony okkal retteg a véleményterroristáktól, illetve attól, hogy rásütik a rasszizmus vádját, és tönkreteszik az életét.
A véleményterror mára odáig jutott, hogy a dzsihadista terrorral karöltve kiirtja az európai kultúrát, hagyományainkat, hitünket és közben minket is. A kesergéssel azonban nem jutunk előbbre: sosem tehetünk le arról, hogy megmentsük Európát.