Vélemény és vita
Tusnád után
Álláspont. Szinte hetente leírtuk az elmúlt nyolc évben: az ellenzéknek nincs víziója Magyarországról, nincsenek hosszú távú elképzelései, nincs egy történet, amit el akarna mesélni rólunk, nekünk
E megállapítás éppen Orbán Viktor tusnádfürdői beszédei környékén szokott a legnyilvánvalóbb lenni, hiszen a miniszterelnök ilyenkor alapos, a hazai és a nemzetközi politikát áttekintő, gazdasági és társadalmi kérdéseket egyaránt érintő prezentációban vázolja fel politikájának alapvetéseit. Üzenet ez Magyarországnak és a világnak, koherens egész, egyértelmű célokkal és megállapításokkal. Nagyon más szint, mint a leváltásán ügyködő hazai csipetcsapatok színvonala.
Persze az ellenzék a tárba készített egyenközleményekkel azért most is megrevolverezte a hétvégi eseményt, aztán folytatta ott, ahol abbahagyta. Például az MSZP legfőbb témája most az, hogy mit kezdjen a képviselői fizetésemeléseket a parlamentben megszavazó, amúgy ezzel az elnökség határozatát végrehajtó politikusaival. A probléma kéthetes, ám a hegyek egeret vajúdtak: a különbözetet tegyék egy alapba, aztán a gázáremelés és a devizahitelezés bevezetését is elfeledő szocialistákra oly jellemző szolidaritás jegyében majd elköltik valahogy. Csak nehogy wellneszezés legyen belőle, mint Simon Gáborék éhségmenetéből!
A DK állítólagos házi újságjában eközben zsebellenzéknek nevezik a szocikat, mondván, néhány politikusuk odatévedt a tusványosi fesztiválra. Nem értjük a pocskondiázást, ezek a bátor urak, köztük Molnár Zsolt és Ujhelyi István, kőkeményen belemondták az Index kamerájába, hogy a kormány diktatúrát épít. Csak ezután jöhetett egy könnyű sör.
És ha már Tusnádfürdő: ebben a témában nyilván Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök foglalja el a főgonosz amúgy is hozzá passzoló szerepét, lévén továbbra is kitart amellett, hogy a határon túliak nem is igazi magyarok. A székelyek például lényegében románok, ha jól értjük. Ez a „történet” sem túl vonzó alternatíva a nemzetegyesítés, sőt, nemzeterősítés orbáni tervével szemben. Gyurcsány amúgy legfeljebb a baloldalnak nevezett tábort akarja egyesíteni, azt is csak akkor, ha őt emelik pajzsra. Csinált már ilyet, Medgyessy Péter tudna mesélni. Sokáig nyögte az ország.
De nem pihen a Jobbik sem, éppen egy botrányos hangfelvételt próbálnak megmagyarázni a főkolomposok. Eszerint a jelenlegi és az előző elnök emberei végigtelefonálták a küldötteket, hogy a kongresszuson Sneider Tamást válasszák elnöknek, erre van „pénz és bármi”. Lehet, ezeken a fenyegetős-lefizetős hívásokon múlt, hogy nem Toroczkai László lett Vona Gábor utódja. Szóval ez is egy „történet” Magyarországról.
Furcsa is lenne, ha ennyi fontos teendő, húsba vágó kérdés mellett az ellenzéknek lett volna kapacitása holmi önálló gondolattal előállni a közös jövőt illetően. Nyilván az LMP-nél sem ez az első most a sorban, hiszen éppen nagyon fontos belső etikai eljárásokat kell lemenedzselni, melyek nyomán Moldován László főbüntetőt is megbüntetik, ugyanakkor a tisztségektől eltiltott társelnök, Szél Bernadett a posztján maradhat, a kizárt bajkeverőt, Sallai R. Benedeket visszaveszik, a mandátumát korábbi ígéretével szemben felvevő Hadházy Ákos pedig immár körön kívülről ostorozhatja egykori bajtársait. Bonyolult dolgok ezek, lekötik az energiát. Közben a táborozási bulibotrányba is keveredő Ungár Péterhez kerültek az etikai és ifjúsági ügyek. Hiába, jön fel az új generáció. Nem csoda, hogy az Orbán kvalitásait kényszeredetten elismerő ballib médiamunkások sem ettől a brancstól várják a csodát, hanem valami váratlan fordulattól. Üzenjük: várhatnak.
Persze az ellenzék a tárba készített egyenközleményekkel azért most is megrevolverezte a hétvégi eseményt, aztán folytatta ott, ahol abbahagyta. Például az MSZP legfőbb témája most az, hogy mit kezdjen a képviselői fizetésemeléseket a parlamentben megszavazó, amúgy ezzel az elnökség határozatát végrehajtó politikusaival. A probléma kéthetes, ám a hegyek egeret vajúdtak: a különbözetet tegyék egy alapba, aztán a gázáremelés és a devizahitelezés bevezetését is elfeledő szocialistákra oly jellemző szolidaritás jegyében majd elköltik valahogy. Csak nehogy wellneszezés legyen belőle, mint Simon Gáborék éhségmenetéből!
A DK állítólagos házi újságjában eközben zsebellenzéknek nevezik a szocikat, mondván, néhány politikusuk odatévedt a tusványosi fesztiválra. Nem értjük a pocskondiázást, ezek a bátor urak, köztük Molnár Zsolt és Ujhelyi István, kőkeményen belemondták az Index kamerájába, hogy a kormány diktatúrát épít. Csak ezután jöhetett egy könnyű sör.
És ha már Tusnádfürdő: ebben a témában nyilván Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök foglalja el a főgonosz amúgy is hozzá passzoló szerepét, lévén továbbra is kitart amellett, hogy a határon túliak nem is igazi magyarok. A székelyek például lényegében románok, ha jól értjük. Ez a „történet” sem túl vonzó alternatíva a nemzetegyesítés, sőt, nemzeterősítés orbáni tervével szemben. Gyurcsány amúgy legfeljebb a baloldalnak nevezett tábort akarja egyesíteni, azt is csak akkor, ha őt emelik pajzsra. Csinált már ilyet, Medgyessy Péter tudna mesélni. Sokáig nyögte az ország.
De nem pihen a Jobbik sem, éppen egy botrányos hangfelvételt próbálnak megmagyarázni a főkolomposok. Eszerint a jelenlegi és az előző elnök emberei végigtelefonálták a küldötteket, hogy a kongresszuson Sneider Tamást válasszák elnöknek, erre van „pénz és bármi”. Lehet, ezeken a fenyegetős-lefizetős hívásokon múlt, hogy nem Toroczkai László lett Vona Gábor utódja. Szóval ez is egy „történet” Magyarországról.
Furcsa is lenne, ha ennyi fontos teendő, húsba vágó kérdés mellett az ellenzéknek lett volna kapacitása holmi önálló gondolattal előállni a közös jövőt illetően. Nyilván az LMP-nél sem ez az első most a sorban, hiszen éppen nagyon fontos belső etikai eljárásokat kell lemenedzselni, melyek nyomán Moldován László főbüntetőt is megbüntetik, ugyanakkor a tisztségektől eltiltott társelnök, Szél Bernadett a posztján maradhat, a kizárt bajkeverőt, Sallai R. Benedeket visszaveszik, a mandátumát korábbi ígéretével szemben felvevő Hadházy Ákos pedig immár körön kívülről ostorozhatja egykori bajtársait. Bonyolult dolgok ezek, lekötik az energiát. Közben a táborozási bulibotrányba is keveredő Ungár Péterhez kerültek az etikai és ifjúsági ügyek. Hiába, jön fel az új generáció. Nem csoda, hogy az Orbán kvalitásait kényszeredetten elismerő ballib médiamunkások sem ettől a brancstól várják a csodát, hanem valami váratlan fordulattól. Üzenjük: várhatnak.