Szabadulóbuli

Titokban hagyta el a luxusbörtönként emlegetett szombathelyi intézményt Sztojka Iván, a Cozma-gyilkosság harmadrendű vádlottja – számolt be a történésekről egy enyingi szemtanú, aki azt is elmondta, hogy a család még aznap megtartotta a szabadulóbulit. Sztojka Marian Cozma, az MKB Veszprém kézilabdázójának meggyilkolásáért az első- és másodrendű vádlottnál – akiket tizennyolc-tizennyolc év fegyházbüntetésre ítéltek – öt évvel kevesebbet, tizenhárom év büntetést kapott, amelyből nyolc év hét hónap után szabadult. Kezdetben a sopronkőhidai fegyházban raboskodott, onnan a baracskai börtönbe, végül – jó magaviseletére tekintettel – Szombathelyre, fogházba került. A jó magaviselet a fogház esetében azt jelenti, hogy az elítéltre kiszabott büntetés akár egyharmaddal mérsékelhető.

A börtön esetében ugyanez az arányszám egynegyed.

Sajtóbeszámolók szerint Sztojka mindent elért a börtönben, amire lehetősége volt, emiatt alacsony biztonsági kockázati besorolásba került. Így járt neki az enyhébb fokozat. A börtönviszonyokat illetően nem szeretnék párhuzamokat keresni a szintén luxusbörtönben „sínylődő” norvég terrorista és tömeggyilkos, Anders Breivik esetével, aki 2011-ben hetvenhét embert gyilkolt meg, az ítéletet mosolyogva fogadta, nem tanúsított megbánást, aztán emberi jogaira hivatkozva a legmodernebb internetet követelte ki magának a cellájában. Még kevésbé szeretném kétségbe vonni a nevelés erejét, funkcióját a tettüket megbánóknál, kivált a nem életellenes bűnelkövetőknél.

De kérem, itt most kegyetlen gyilkosokról beszélünk. Nem hirtelen felindulásból, szerelemféltésből, nem közlekedési vétségből halálos balesetet okozókról, akik esetében a társadalom a büntetés enyhítését elfogadja. Nem róluk, hanem bestiális gyilkosokról van szó. Olyan cselekményekről, amire nincs és nem is lehet mentség. Ahogyan nem lehet az olaszliszkai tanárgyilkosságra és a romagyilkosságokra sem. Sztojka és társai azon a tragikus estén egy veszprémi szórakozóhelyen brutális kegyetlenséggel gyilkoltak meg egy embert.

A szíven szúrt áldozat, Marian Cozma román válogatott kézilabdázó, az MKB Veszprém KC beállósa volt, a segítségére siető klubtársai közül még ketten szenvedtek súlyos és maradandó egészségkárosodást okozó sérüléseket: Ivan Pesic horvát válogatott kézilabdázót vesén szúrták, Zarko Sesum szerb válogatottat pedig fejbe rúgták.

Nem szólva arról a lelki traumáról, amit ez a tragédia Veszprémnek, Magyarországnak, Romániának, sőt, a teljes sportvilágnak okozott. Románia miniszterelnöke, amikor a hírt meghallotta az egyik gyilkos szabadulásáról, felhívta Marian Cozma családját, hogy megtudja, mi történt, hihet-e a szemének. A bíró, aki az ítéletet meghozta, és négy év öt hónapot elengedett a büntetésből, vagyis Sztojka feltételes szabadulásáról döntött, mást nem tehetett, mivel a gyilkosok ügyében ítélkező, jogerős döntést hozó bíróság ebben az ügyben nem zárta ki a feltételes szabadság jogintézményét.

Bár megtehették volna. A társadalom véleményével, értékítéletével találkozott volna egy ilyen döntés, az előre megfontolt szándékkal, illetve brutális kegyetlenséggel mások életét kioltók esetében normális társadalmakban nincs helye az enyhítő körülményeknek. Ezt üzeni a társadalomnak az enyingi dínomdánom.

És akkor még nem is ejtettünk szót arról, hogy az áldozat hozzátartói a bíróság által megítélt 211 millió forint kártérítésből nem láttak egy árva petákot sem. És nem is fognak.

A szabadulóbuliban a szabadulónak átadott BMW-re sosem tud lecsapni a végrehajtó.