Egyébként úgy gondolom, Karthágónak vesznie kell – a római köztársaság egyik leghíresebb államférfiúja és szónoka, az idősebb Cato gyakran ezzel a fordulattal zárta beszédét. Úgy tűnik, Orbán Viktor „ceterum censeó”-ja ez a mondat lesz, amellyel tavalyi és idei tusványosi beszédét is befejezte: Harminc éve még azt gondoltuk, hogy Európa a mi jövőnk, ma pedig azt gondoljuk, mi vagyunk Európa jövője. Ezt a magyarságnak, a közép-európai térségnek és egész Európának szóló üzenetet azzal egészítette ki, hogy a jövő évi európai parlamenti választások fő tétje: a liberális nem demokrácia vagy a kereszténydemokrácia kerekedik-e felül.Az egyik a multikulti mellett áll, bevándorláspárti, a variálható családmodelleket preferálja, a másik viszont a keresztény kultúrának ad elsőbbséget, bevándorlásellenes és a keresztény családmodell alapján áll. Szerinte erről szól a következő háromszáz nap szellemi és politikai küzdelme, s hangsúlyozta, esélyünk van arra, hogy jövő májusban ne csupán a liberális nem demokráciának mondjunk búcsút, hanem a ’68-as elitnek is, s ha az megy, akkor helyette jönnek a ’90-esek: az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik az európai politikában.
Orbán Viktor egész beszédének vezérmotívuma a korszaképítés szó volt. A negyedik kormányzati ciklusa fő feladatának egy új korszak kiépítését nevezte, ami több mint egy politikai rendszer – sajátos szellemi, kulturális természetű rend, érték- és ízlésvilág, közös meggyőződések, szokások, egyfajta viselkedési mód. Vagyis, mint mondta, egy új kulturális korszakba kell ágyaznunk a politikai rendszert. Az elmúlt nyolc évben elért stabil alapokra és a kétharmados választási támogatásra építve több nagy nemzeti cél megvalósítását jelölte meg 2030-as időhorizontra gondolva: hogy Magyarország az Európai Unió öt azon országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni; az EU öt legversenyképesebb országa közé tartozzunk; a népesedési hanyatlást állítsuk meg; fizikailag, gyorsforgalmi utak, vasutak révén is kössük össze Magyarországot a többi Kárpát-medencei területtel; teremtsük meg az energiafüggetlenségünket; szorítsuk vissza a népbetegségeket; építsük föl az új Magyar Honvédséget; és kezdjünk hozzá Közép-Európa gazdasági megépítéséhez. Ez utóbbival kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „véget ért a száz év magyar magány korszaka”, újra erősek vagyunk, elszántak, van erőnk, pénzünk, erőforrásaink, és bebizonyítottuk a szomszédainknak, hogy aki a magyarokkal együttműködik, az jól jár. Azt az ajánlatot tette a közép-európai országoknak, hogy az új korszakban kössük össze egymással közlekedési és energiahálózatainkat, hangoljuk össze a védelmi politikáinkat és haderőfejlesztéseinket, és fektessünk be egymás térségeibe.
Ha sikerül közösen felépítenünk a következő korszakban a nagy, erős, biztonságos Közép-Európát, Európának e sajátos kultúrájú térségét, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy van élet a globalizmuson túl – Közép-Európa a keresztény kultúrán és a hagyományos családmodellen alapuló szabad nemzetek szövetségének útját választja. Orbán Viktor szerint ezért kell az előttünk álló évben az európai parlamenti választásokra összpontosítani figyelmünket és erőinket, mert ott dől el, hogy a bevándorlást támogató liberális nem demokrácia vagy az azt elutasító kereszténydemokrácia fogja-e meghatározni egész Európa jövőjét.
A magyar miniszterelnökkel együtt Európa-szerte egyre többen és többen gondolják úgy, hogy jövőre új korszak kezdődik, de csak akkor, ha többségben lesznek azok, akik ezt akarják.
Orbán Viktor egész beszédének vezérmotívuma a korszaképítés szó volt. A negyedik kormányzati ciklusa fő feladatának egy új korszak kiépítését nevezte, ami több mint egy politikai rendszer – sajátos szellemi, kulturális természetű rend, érték- és ízlésvilág, közös meggyőződések, szokások, egyfajta viselkedési mód. Vagyis, mint mondta, egy új kulturális korszakba kell ágyaznunk a politikai rendszert. Az elmúlt nyolc évben elért stabil alapokra és a kétharmados választási támogatásra építve több nagy nemzeti cél megvalósítását jelölte meg 2030-as időhorizontra gondolva: hogy Magyarország az Európai Unió öt azon országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni; az EU öt legversenyképesebb országa közé tartozzunk; a népesedési hanyatlást állítsuk meg; fizikailag, gyorsforgalmi utak, vasutak révén is kössük össze Magyarországot a többi Kárpát-medencei területtel; teremtsük meg az energiafüggetlenségünket; szorítsuk vissza a népbetegségeket; építsük föl az új Magyar Honvédséget; és kezdjünk hozzá Közép-Európa gazdasági megépítéséhez. Ez utóbbival kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „véget ért a száz év magyar magány korszaka”, újra erősek vagyunk, elszántak, van erőnk, pénzünk, erőforrásaink, és bebizonyítottuk a szomszédainknak, hogy aki a magyarokkal együttműködik, az jól jár. Azt az ajánlatot tette a közép-európai országoknak, hogy az új korszakban kössük össze egymással közlekedési és energiahálózatainkat, hangoljuk össze a védelmi politikáinkat és haderőfejlesztéseinket, és fektessünk be egymás térségeibe.
Ha sikerül közösen felépítenünk a következő korszakban a nagy, erős, biztonságos Közép-Európát, Európának e sajátos kultúrájú térségét, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy van élet a globalizmuson túl – Közép-Európa a keresztény kultúrán és a hagyományos családmodellen alapuló szabad nemzetek szövetségének útját választja. Orbán Viktor szerint ezért kell az előttünk álló évben az európai parlamenti választásokra összpontosítani figyelmünket és erőinket, mert ott dől el, hogy a bevándorlást támogató liberális nem demokrácia vagy az azt elutasító kereszténydemokrácia fogja-e meghatározni egész Európa jövőjét.
A magyar miniszterelnökkel együtt Európa-szerte egyre többen és többen gondolják úgy, hogy jövőre új korszak kezdődik, de csak akkor, ha többségben lesznek azok, akik ezt akarják.
