Gazdaság
„Az emberi tudás nem kiszorítható”
Lőcsei Tamás: Jelentős lépés az adóhatóság által a különböző adatszolgáltatási rendszerek adatainak összekötése és ezen adatok alapján az adózók további támogatása
– Hogyan került a PwC, azaz a PricewaterhouseCoopers Magyarország élére, és mit tekint hitvallásának?
– Gyakornokként kezdtem, július 1-jétől pedig átvettem a vállalat irányítását. Közben eltelt húsz év folyamatos tanulással, folyamatos változással, sok próbálkozással, néha hibázással, mindig felelősségvállalással. Azt gondolom, hogy a cégünknek ezt kell kínálnia a mai fiataloknak is. A legfőbb célunk bizalmat építeni a társadalomban, időtálló, korrekt véleményt alkotni és formálni. Mindeközben még inkább technológiafókuszú szervezetté kell válnunk, és fel kell készítenünk a munkatársainkat a folyamatos változásokra. Nem az emberi munkaerő gépesítésében gondolkodunk, hanem valamennyi dolgozónknak megadjuk a fejlődés lehetőségét, aki ezzel élni akar. Egy innovációvezérelt, jövőorientált vállalatot látok magam előtt. Ehhez olyan vállalati kultúra szükséges, amelyben bárkivel megtörténhet az, ami velem megtörtént.
– A vállalkozások esetében előfordulhatnak teljesen egyedi helyzetek, amire csak egy gyakorlott és képzett szakember tudhatja a megoldást.
– Az emberi tudás nem kiszorítható! Vannak azonban olyan fázisok, folyamatok, amelyeket szoftverek ma már hatékonyabban és gyorsabban is elvégeznek, mint az emberi munkaerő. Gondoljunk bele: azt a feladatot, amit én a pályám legelején a PwC-nél végeztem, pár év múlva alighanem mesterséges intelligencia fogja elvégezni. Lehet ettől rémüldözni, de én inkább a lehetőséget látom ebben. Mert biztos vagyok benne, hogy aki ma nálunk dolgozik gyakornokként, annak nem telik húsz évébe majd, hogy átvegye tőlem a vállalat vezetését. És ez így van rendjén. Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy az adóbevallás, a könyvelés és a könyvvizsgálat területén nagy igény mutatkozik az automatizációra idehaza is.
– Hogyan profitálhat az automatizációból egy régóta működő, viszont az újításokat nem követő párfős családi kisvállalkozás?
– Az internet és az automatizáció a beszerzési, a készletnyilvántartási és az értékesítési területeken is új perspektívákat nyithat meg jelentős munkaerő-megtakarítással. Vagy nézzük például a könyvelést: érdemes utánajárni, hogy van-e olyan online eszköz, amivel költséghatékonyabban, az előírásokat betartva lehet működni. Fontos még az adózási mód megvizsgálása, esetleg a környékbeli hasonló profilú kis cégeknek összefogniuk egymással. A kisvállalkozásoknak ugyanis jellemzően hatékonysági gondjaik vannak, emellett pedig küzdenek a munkaerő-felvétellel és –megtartással. Vagyis minden, ami időt és emberi erőt takarít meg, az óriási segítség számukra. A kormányzat is számos eszközzel igyekszik támogatni a vállalkozásokat, kérdés, hogy egy-egy adott cég miképpen és mennyire tudja ezeket hasznosítani. Az adózók számára kevésbé látható, de jelentős lépés az adóhatóság által a különböző adatszolgáltatási rendszerek adatainak összekötése, illetve ezen adatok alapján az adózók további támogatása, adott esetben az szja rendszeréhez hasonlóan áfabevallás előkészítésével. Ez jelentős könnyebbséget, kis- és középvállalkozások esetén további adminisztrációs könnyítést jelentene az adózók számára. Ezekből is látszik, hogy az online, illetve automatizált megoldások szinte mindenki számára kínálnak egyszerűsítési lehetőségeket.
– A piacnak valóban szüksége van ennyi innovátorra?
– A nemzetközi statisztikák szerint tízből egy startup az, amelyik ténylegesen sikeres lesz, további egy-két vállalkozás még megél az ötletéből, a többi pedig valóban nem lesz sikeres. Ám akiben benne él az újító szellem és a vállalkozó kedv, előbb-utóbb sikert ér el. Már csak azért is lehetséges ez, mert a közeljövőbeli siker reményében a startupok körül megjelennek olyan támogató cégek, amelyek bíznak egy-egy új ötlet sikerében. A PwC Magyarország is több startup céget segít az adózás és az üzleti tervek terén.
– Az adózás terén mik a javaslataik, megkeresték-e ezzel a kormányzatot?
– Célunk az aktív kapcsolat a kormánnyal, a globális víziónk is a bizalomépítés, fontos problémákra minőségi alapon megoldást találni. Mindezt olyan javaslatokkal, amelyek az ország fejlődését segítik elő. A PwC ebből kifolyólag a személyi jövedelemadó további egységes csökkentését sem támogatja. Differenciáltan viszont megvalósíthatónak tartunk további csökkentést. A tizenöt százalékos kulcs nemzetközileg is alacsonynak számít, Magyarországon ugyanakkor a munkát terhelő adók az alacsonyabb jövedelmi rétegekben magasabbak a környező államokénál. Az egykulcsos szja jó volt a középosztály megerősítésében, viszont a további mérséklése helyett, úgy gondolom, érdemesebb volna a minimálbérhez közeli sávban meghatározni még egy kulcsot. Láthatjuk a szociális hozzájárulási adó folyamatos csökkentését is, ami ugyancsak pozitív irány. Bár nem differenciált, munkavállalói szempontból mindenképpen jó, a jelenlegi helyzetben, környezetben a munkavállalók kaphatják meg a százalékpontok közti különbözetet.
– Ennek ellenére arról hallani, hogy ezt a pénzt nem látják a munkavállalók, sőt, a cafeteria elemeinek változtatásával csökkenhet is a nettó jövedelmük.
– Ehhez legelőször a cafeteria mint intézményrendszer célját fontos tisztázni. Célja, hogy az aktuális kormányzat adóeszközökkel befolyásolja, mire fordítsanak többet az emberek, mindezt oly módon, hogy bizonyos költések járulékkedvezményeket érnek. Egy komplex rendszer, jelenleg több mint tizenötféle szolgáltatás részesül effajta kedvezményben. Ez már önmagában nehezen követhető, és sok elem volt, amely iránt elenyészett az érdeklődés onnantól, hogy megjelent a támogatott elemek között a készpénzjuttatás. Utóbbi viszont az egykulcsos adórendszerbe nem illett bele. A SZÉP-kártya átláthatóbbá tette mindezt, és a turizmus irányába tereli a pénzköltést. Ellenben a jövő évi törvénytervezet megszüntetné a lakáscélú támogatást is, holott a népességmegmaradás, a mobilitás növelése pont a kormányzati tervek között szerepel, nem beszélve a gyermekvállalási kedv ösztönzéséről, amihez ugyancsak lakásra, lakhatásra van szükség. A cafeteriára visszatérve: mindenki azt az elemét tartja jónak, amit ő használ, ami pedig ennél is fontosabb: a munkáltatói közterhek ilyen fokú csökkentése mellett egyre kisebb lesz a rendszer létjogosultsága, ennél fogva nem elképzelhetetlen a teljes kivezetése sem. Bár ennek sokan nem örülnének. Aki a jelenlegi munkaerőhiányos keresleti piacon a bérek csökkentésére vállalkozik, könnyen elvesztheti munkavállalóit. Éppen ezért azt gondolom, ezt kevesen kockáztatják meg. Sokkal inkább az ellenkezőjére van példa. Akkora a szakemberhiány, hogy nem ritkán a konkurens cégek építkezéseken toboroznak munkaerőt azzal, hogy a dolgozó jelenlegi bérére ráígérnek, csak hogy akár már másnap náluk folytassa a munkát. Ennek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy valamelyik kevésbé fejlett régióban akad példa a bérek csökkentésére. Annak a munkavállalónak viszont érdemes elgondolkodnia, hogy vajon tényleg érdemes-e továbbra is ott maradnia.
– Gyakori ellenérvként hallani, hogy nincs a térségben lehetőség, nincsenek meg a bejutás feltételei, többek közt megfelelő tömegközlekedés sem, költözni pedig nincs pénz, vagy család nélkül nem akarnak.
– A munkaerőhiány csökkentésére ma sokan munkásszállások építésébe kezdenek. Amelyik dolgozó akar, élhet ezzel a lehetőséggel. De már arra is számos példa van, hogy olyan kistelepüléseken, zsákfalvakban vásárolnak fel házakat befektetők, ahonnan dolgozói különjáratokkal tudják biztosítani a bejutást a környező, legfeljebb negyven-ötven kilométerre lévő üzemekbe, ipari parkokba. Ha nincs helybeli munkavállaló, nem ritkán külföldi, a környező országokból hozott szerb, ukrán munkavállalót telepítenek oda, akik elfogadják a felkínált feltételeket és lehetőségeket.
– Mit lehet tenni akkor, ha azért nem lehet alkalmazni valakit, mert nincs megfelelő képesítése? Ennek ellensúlyozására indultak felzárkóztató programok, a kritikus hangok szerint vegyes sikerrel.
– Minden képzés, amelyet ezek az emberek kapnak, pozitív, de a hatékonysága olykor megkérdőjelezhető. Hiába próbálunk valakit képezni, ha alapvető készségei – például írás, olvasás – is hiányosak. Ennek ellenére a képzés elengedhetetlen. Nem opció, hogy ezekkel az emberekkel nem kezdünk semmit. Természetesen, ha nincs meg a tanulási vágy, nehéz lesz integrálódni. Azonban itt visszakérdezek: kinek van ennél jobb ötlete?
– Ha már megélhetés, érdemes-e módosítani az áfakulcsokat, netán újabbat bevezetni?
– Az alapvető élelmiszerek ötszázalékos forgalmi adójával a fogyasztókat támogatjuk. Ha az általános áfakulcsot nézzük, még magasabb adótartalommal ellátni, emelni teljesen értelmetlen lenne, hiszen már így is magas a környező országokhoz képest. A program egyszerű volt: a jövedelmek adójának csökkentése és a fogyasztás adójának emelése a feketegazdaság visszaszorításával párhuzamosan. Így, aki többet fogyaszt, több adót is fizet. Ha a termelés hatékonysága javul, és a bérek növekednek, érdemes lehet visszatérni a korábbi huszonöt százalékos kulcsra, hogy ne legyen motivációja a határmenti bevásárlóturizmusnak. Ez a csökkentés nem feltétlen az emberekről szólna, hanem arról, hogy Magyarország a feketegazdaság visszaszorításával megengedheti magának, hogy visszasimuljon a régióba, erősítve az online gazdaságot, és visszaszorítva a készpénzforgalmat.
– Milyen előnyei lennének a készpénzmentesítésnek idehaza? Nem növekednének tovább a banki költségek?
– A pénzintézetek a cél érdekében még a jelenlegi költségek csökkentésére is hajlandóak lennének. Jó lenne legalább a cégek közti készpénzforgalmat mérsékelni, azonban ma, 2018-ban még mindig szép számmal vannak olyanok, akik nem fogadnak el bankkártyát. Fejlettebb országokban sem lehet kivezetni a bankókat, azonban idehaza nemhogy csökkent volna, hanem egyenesen nőtt a forgalomban lévő készpénzállomány. A PwC is szorgalmazza a készpénzmentesítést, ezzel is hozzájárulva a gazdaság fehérítéséhez.
– Ha az egyes elemek után a teljes adótörvény-tervezet egészét nézzük, az összességé- ben hogyan segíti elő a versenyképességet?
– A költségvetési törvénnyel együtt vizsgálva nem önmagában a versenyképességet, hanem a költségvetés bevételeit hivatott biztosítani, a munkára rakódó közterheket csökkenti, ugyanakkor az egyensúlyt sem veszélyezteti. Az államadósságot pedig úgy kell csökkenteni, hogy a költségvetés bevételei megmaradjanak, mindez a működés pedig stabil gazdasági növekedést eredményezzen. A versenyképességre pedig, remélem, az ősszel a jogalkotó még visszatér.
– Az adóadminisztráció területén miket lehetne még vagy tovább egyszerűsíteni?
– Az adóhatóság a személyi jövedelemadó területén jó eredményeket ért el, jelentősen csökkentette az ezzel kapcsolatos adminisztrációt. A következő ilyen terület az áfabevallásoké. Általánosságban elmondható, minél egyszerűbb a cég működése, annál kevésbé bonyolult a forgalmiadó-bevallása. A NAV-ról pedig elmondhatjuk, folyamatosan modernizálódik. Az eddig elért eredmények biztatóak. A következő nagy lépcsőfok az online számlázás elterjesztése lesz, ami szintén gazdaságfehérítő és adminisztrációcsökkentő hatású. Ha a helyi iparűzési adót nézzük, ez megérett egy jelentős átalakításra, valóban érdemes lenne visszatenni az állami adóhatósághoz, azonban ez a tétel az önkormányzatoknak bevételi forrás, és mint ilyen, érzékeny kérdés. A bevétel fenntartására a társasági adó egy részének eljuttatása kínálkozik egyik lehetséges megoldásként. A változtatásig pedig ajánlom a sok telephelyes cégek figyelmébe az automatizációt. Van olyan szoftver, amely háromezerkétszáz település hibabevallását is képes percek alatt elkészíteni.