Forró PéterAz ígéretek rabjai

Nem mondom, nincs könnyű dolguk az ellenzéki pártoknak, hogy megfeleljenek a pozícióik adta követelményeknek

Forró Péter – 2018.07.12. 01:05 –

Kétségtelen, nehéz szakma a konstruktív ellenzékiség, amelyre minden demokráciában oly nagy szükség van, mint egy falat kenyérre. Hiszen nem elég bedobni egy-két népszerű témát, azokat előtte gondosan körbe kell járni, megvalósításuk lehetőségét gazdaságilag is illik megvizsgálni, és csak ezután állni ki az Országgyűlés és a nyilvánosság elé. Ám a mostani, magát úton-útfélen roppant demokratikusnak minősítő ellenzék nem bíbelődik ilyesmivel, miközben jótékony amnéziában szenved. Nyugdíjemelés után rögtön megszületik egyedi javaslata, miszerint további emelésre van szükség, éppen úgy, ahogyan az ellenzékiek nem csinálták regnálásuk idején. Amint életbe lépett a családtámogatási rendszer kiterjesztése, nem kellett sokáig várni újabb remek ötletükre, miszerint további kedvezményeket kell adni a lakásvásárláshoz, pont úgy, ahogy ők nem tették a korábbi években. De arra is van számtalan jó ötletük, hogyan és mire kellene fordítani a pénzt.

És ha mindez nem lenne elég, mint jó ellenzék, árgus és kritikus szemmel figyelik az elkészült beruházások, rekonstrukciók minőségét is. Leleplező cikkek sora jelent meg a független és szintén demokratikus sajtójukban, hogy bizony négy négyzetméteren is feljött a műkő a Várkert Bazár átépítése után, arról a botrányos tényről nem is beszélve, hogy két részletben adták át a műemléket. És fényképes beszámolók születtek a Moszkva téri áldatlan állapotokról, amikor annak elkészülte után nem sokkal három odaültetett fa is kiszáradt. Kétségtelen, a szocialista kormányok és a liberális városvezetés sokkal előrelátóbb volt, amikor gondosan elkerülte ezeket a buktatókat azzal, hogy az égvilágon nem csinált semmit. Igaz, sokat ígértek, de nem kapkodtak, mondván, még a végén levernek valamit. Nem is érte szó a házuk elejét. Bár nem lenne ildomos elhallgatni azt a szép teljesítményt, amikor kisebb ünnepség keretében három beton virágláda kihelyezésével – amely a teret körbeölelő három kerületet szimbolizálta – jelezték: hamarosan megújul a Kalef. De aztán minden maradt a régiben, hiszen jobb a békesség, nem kell a polgárt irritáló felfordulás, útlezárás. Így hát minden erejüket az M6-os autópálya építésére, felújítására és az oda tervezett alagutak fúrására fordíthatták, amelyek mennyezetéről időnként csendesen pergett a homok.

Szóval egyenlőre marad számukra a verbális karate, ami még önmagában nem lenne baj, ha mögötte felsejlene némi teljesítmény.