Az ígéretek rabjai
Nem mondom, nincs könnyű dolguk az ellenzéki pártoknak, hogy megfeleljenek a pozícióik adta követelményeknek
És ha mindez nem lenne elég, mint jó ellenzék, árgus és kritikus szemmel figyelik az elkészült beruházások, rekonstrukciók minőségét is. Leleplező cikkek sora jelent meg a független és szintén demokratikus sajtójukban, hogy bizony négy négyzetméteren is feljött a műkő a Várkert Bazár átépítése után, arról a botrányos tényről nem is beszélve, hogy két részletben adták át a műemléket. És fényképes beszámolók születtek a Moszkva téri áldatlan állapotokról, amikor annak elkészülte után nem sokkal három odaültetett fa is kiszáradt. Kétségtelen, a szocialista kormányok és a liberális városvezetés sokkal előrelátóbb volt, amikor gondosan elkerülte ezeket a buktatókat azzal, hogy az égvilágon nem csinált semmit. Igaz, sokat ígértek, de nem kapkodtak, mondván, még a végén levernek valamit. Nem is érte szó a házuk elejét. Bár nem lenne ildomos elhallgatni azt a szép teljesítményt, amikor kisebb ünnepség keretében három beton virágláda kihelyezésével – amely a teret körbeölelő három kerületet szimbolizálta – jelezték: hamarosan megújul a Kalef. De aztán minden maradt a régiben, hiszen jobb a békesség, nem kell a polgárt irritáló felfordulás, útlezárás. Így hát minden erejüket az M6-os autópálya építésére, felújítására és az oda tervezett alagutak fúrására fordíthatták, amelyek mennyezetéről időnként csendesen pergett a homok.
Szóval egyenlőre marad számukra a verbális karate, ami még önmagában nem lenne baj, ha mögötte felsejlene némi teljesítmény.