Kacsoh DánielLeszereplési kényszer

Álláspont. Nem túlzás azt mondani: padlón van az ellenzék. Nincs mondanivaló, nincs hitelesség, nincsenek arcok. Leszerepeltek. Sokadszor is

Kacsoh Dániel – 2018.07.10. 01:21 –

Most akkor mi van azzal, hogy Budapest leválna az országról, mert a suttyó vidék szavazta a nyakunkba újra a Fideszt, bezzeg az értelmiségi-européer-laza főváros felvilágosultabb ennél a diktatúrás bagázsnál? Jobbat érdemel – hallhattuk a ballib véleményvezérektől – akárcsak London, ahol mozgalom indult az Európai Unióban való különutas maradásért, némi Soros-ráhatással. És mi van azzal, hogy valójában „mi vagyunk a többség”, csak a putyini választási rendszer összefogásra kényszeríti az ellenzéket, ami szemétség, különösen, ha a pozícióra és mandátumra éhes szájakat be kell tömni? Illetve hol vannak a harmadik kétharmad nyomán felocsúdott százezrek, az állítólagos mélyszegénység miatt kiábrándultak, a forintgyengülésbe világvégét magyarázó balos közgazdászok tirádáitól megijedt tömegek? Hol?

Persze, legyünk megértők. Amit itt a fideszes Sára Botonddal szemben a józsefvárosi időközin indult álcivil Győri Pétert támogató ellenzéki formációk előadtak, arra józan ember aligha voksol. Nyilván lehet és szabad utálni a Fideszt, hiszen demokrácia van, ám a két ajánlat között feszülő minőségi különbséget objektív mércével is könnyen be lehet lőni. Csak röviden, a teljesség igény nélkül: a bevándorlásellenes politika európai győzelmet arat, a gazdaság felívelő pályán áll, folyamatosak a béremelések, aki tud és akar, dolgozhat, a családok gáláns plusztámogatásokhoz jutnak. Közben beindult az építőipar, az egész világ csodájára jár egyre menőbb fővárosunknak. Természetesen maga Józsefváros is rengeteget fejlődött Kocsis Máté polgármestersége alatt, ezt még a hajléktalanoknak udvarló ellenlábasok is kénytelenek elismerni.

A sikernarratívával szemben ajánlja magát például a Jobbik, amely tiltott pártfinanszírozásba keveredett, s közben folyamatosan szivárognak el tőle a Heller Ágnesékkel kötött háttérpaktumban csalódott párttagok, meg sem állva a cukisodást amúgy végigasszisztáló Toroczkai László új csapatáig. A szintén belső vitákkal terhelt, történelmi mélyponton lévő szocialisták szellemi munícióját jól érzékelteti, hogy Szanyi Tibor a minap a tatárokhoz és a törökökhöz hasonlította a migránsokat. Ráadásul véletlenül. Az LMP szintén vergődik, egymást vádolják kollaborációval és csalással a főemberei, kizárások és kilépések követik egymást. Gyurcsány mint a 2010 előtti őskáosz emblematikus alakja eközben csendben szürcsölgeti a kávéját a baloldal bekebelezésének tervét szövögetve. A Momentum, bár szeret hangoskodni, alig hallható, az MSZP-be kvázi szimbiótaként kapaszkodó Párbeszéd pedig mérhetetlenül aprócska. Ennyi.

Már csak hab a tortán, hogy még az V. kerületi időközi önkormányzati képviselő-választáson is kétharmados Fidesz-győzelem született. Vagyis szó sincs újabb Hódmezővásárhelyről, sem együtt, sem külön nem kérnek az emberek a kormányellenesekből úgy sem, ha papíron független aspiránssal próbálkoznak. Nem túlzás azt mondani: padlón van az ellenzék. Nincs mondanivaló, nincs hitelesség, nincsenek arcok. Leszerepeltek. Sokadszor is.

Ebből a perspektívából már korántsem tűnik akkora butaságnak a Szanyi által javasolt önfelszámolási stratégia. Valamit mindenesetre csinálniuk kell, hiszen az országnak szüksége lenne ellenzékre. Más kérdés, hogy nem erre. Ezt nem a Fidesz mondja, hanem a választók. Az istenadta nép. Akárhányszor hibáztatnak bennünket, illetve a körülményeket, végül is rólunk, az emberekről szól ez a történet, s ezt ideje lenne már Brüsszelben vagy éppen a New York Times szerkesztőségében is belátni.

Újabb apró, mégis egyértelmű üzenet született erről az igazságról Józsefvárosban.