Felkészülnek az Élménysulik pedagógusai

„Kétféleképpen morzsolódhat le valaki, ha alulteljesít, vagy ha zseni, ezt a két réteget külön kell kezelni, be kell vonni a csoportmunkába, ahol megtalálja a helyét, fontos szerepét”

Korompay Csilla – 2018.07.07. 02:09 –

„A tanár legyen sugárzó, pozitív személyiség! Ha nem ilyen, az azt jelenti, hogy nem érti, hová küldte őt a társadalom. Minden reggel tudatosítanom kell magamban, hogy ki vagyok, hová megyek, mit csinálok és miért. A szülő rám bízza a gyermekét, én vagyok a professzionális segítője, nevelője. Erre kell gondolni mindig, és akkor kihúzza magát az ember” – mondja az előadó a „hallgatóknak”.

Kaffka Margit Általános Iskola 20180707 Továbbképzés a zuglói Kaffka Margit Általános Iskolában, amely azért jelentkezett a programba, mert a tehetséggondozást szeretné erősíteni (Fotó: Ficsor Márton)

 A katedrán Czirják Mihály, a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola tanítója, rajz, technika, informatika és média tagozatos tanára. Nem egyetemen vagyunk, hanem egy budapesti iskolában, a diá­kok pedig a komplett tantestület, akár húsz-harminc éve a pályán lévő pedagógusok. Mégis, könnyen lehet, hogy komoly változást jelent majd szakmai életükben ez a továbbképzés. Ennél is fontosabb azonban, hogy az általuk tanított gyerekek sorsára is hatással lehet.

Többször írtunk már arról, hogy a magyar oktatás megújítása érdekében, korábbi jó gyakorlatok rendszerré fejlesztésével létrejött a Komplex Alapprogram, amely az idén szeptemberben hatvan iskolában indul kísérleti formában, 2021-re pedig a tervek szerint ezerötszáz intézményben tanítják majd élménypedagógiai módszerekkel a diákokat, s ehhez harmincötezer pedagógus továbbképzése is megtörténik.

A programba bekapcsolódó iskolák nevelőtestületeinek részt kell venniük két, harmincórás alapozó képzésen, emellett pedig az öt alprogramhoz – digitális-, logika-, művészet-, testmozgás- és életgyakorlat-alapú – tartozó képzésekből is választaniuk kell kettőt a tanároknak, így pedagógusonként összesen százhúsz órás képzés segíti a szemléletváltást. Ezután sem hagyják azonban magukra őket, mentorrendszer támogatja munkájukat a továbbiakban. Az „Élménysuli” a várakozások szerint csökkenti majd a tanulói lemorzsolódást, de hasznos a tehetséggondozásban is, és általában az oktatás hatékonyságának növelésében. A projektben részt vevő intézmények diákjainál már fél év múlva észrevehető, egy év múlva pedig látványos változásra lehet számítani: szívesen járnak majd iskolába – erről nemrég Révész László, az Eszterházy Károly Egyetem docense, a program szakmai vezetője beszélt lapunknak.

Mivel a projekt gyakorlati, kísérleti szakasza két hónap múlva indul, a képzés már javában folyik országszerte. Mi a budapesti Kaffka Margit Általános Iskolában tartott foglalkozásra érkeztünk.

Varga László Zoltán, a Kaffka igazgatója, földrajz- és történelemtanára, aki természetesen maga is részt vesz a képzésen, elmondja, intézményüket a lemorzsolódás nem érinti, az Élménysuli módszertanát elsősorban a tehetséggondozás érdekében alkalmaznák, azért jelentkeztek a programba, mert szeretnének megújulni.

Czirják Mihály éppen azt a feladatot adja a tantestületnek, hogy két csoportra válva, beszéljenek meg minden csoporttársukkal egy-egy „találkozót”, majd az általa megjelölt témáról mondják el gondolataikat egymásnak egy-egy percben. A párok tehát kétpercenként cserélődnek, nagy a nyüzsgés és a zsivaj. Az előadó igyekszik fegyelmet tartani, amikor a tapsolásra sem csitul a zaj, mosolyogva felkap egy cserepes növényt, mondván ez a „fecsegő fikusz”, és mindig annak a kezébe nyomja, aki a legkésőbb hallgat el. A módszer beválik, egyre gördülékenyebben váltanak párt és témát a tanárok.

A feladat – amellett, hogy a tanulóknál is alkalmazható például az időbeosztás, az együttműködés, az egymásra figyelés, az összeszedett fogalmazás fejlesztésére – lehetőséget teremt mély gondolatok felvetésére, átbeszélésére is. A Czirják Mihály által megadott témák között szerepel például, hogy „mit tartok a két legnagyobb szakmai kihívásnak a pályámon”, „a két legnagyobb szakmai siker”, „mi a legfontosabb számomra a másik emberben”, „mi az, amit a pedagóguspályáról, a szakmai elkötelezettségről gondolok”, „mi az, amiben még fejlődnöm kellene”, „mit várok ettől a továbbképzéstől, az új módszertantól”.

A szimulációs gyakorlat után következik az értékelés. A résztvevők egyetértenek abban, hogy kellemesen érezték magukat, jót beszélgettek. „Ugye, milyen sokat meg lehet tudni ennyi idő alatt is a másikról? Ritkán zajlik hasonló eszmecsere a tanáriban, pedig ki akadályozza meg?” – veti fel az oktató, majd megkéri a pedagógusokat, jegyezzenek fel további témákat, amikről szívesen beszélgetnének. Szó esik arról is: a páros munka nem attól „páros”, hogy ketten dolgoznak rajta, hanem attól, hogy csak ketten lehet megoldani, a jó csoportmunka pedig olyan, hogy csak együtt tudja elvégezni a csoport. „Összerakjuk a tudást, és közösen hívjuk elő” – fogalmaz Czirják Mihály.

A lemorzsolódás visszaszorítása szerepel az Európa 2020 straté­giában, amelyhez kapcsolódva hazánk is vállalta, hogy 2020-ig tíz százalékra csökkenti az oktatást-képzést középfokú végzettség, illetve szakképzettség nélkül elhagyó, tizennyolc–huszonnégy évesek korosztályukhoz viszonyított arányát – magyarázza Pósta Gáborné mesterpedagógus, aki az Oktatási Hivatal megbízásából látja el a monitoring szakértői feladatokat a képzésen.

Az Eurostat statisztikája szerint a korai iskolaelhagyásban az uniós átlag 10,6 százalék, Magyarország 11,5 százalékon áll. A helyzet javítása érdekében készült cselekvési terv részei például a kora gyermekkori prevenció, illetve a szociális, családügyi, egészségügyi, szakképzési, felnőttképzési, továbbá különböző egyházi, kulturális, sport- és egyéb szervezetek közötti együttműködés javítása. A lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók nyilvántartására jelzőrendszert hoztak létre, az érintett iskolák igénybe vehetik a pedagógiai oktatási központok és a tankerületek segítségét, az uniós támogatású Komplex Alapprogram pedig hatékony eszköznek ígérkezik.

A módszertan meghatározó eleme a kooperatív tanításra és csoportmunkára épülő Komplex Instrukciós Program (KIP), amelyet – egy amerikai modellt alapul véve – a hejőkeresztúri iskola igazgatója, K. Nagy Emese dolgozott ki évtizedekkel ezelőtt, és amit már országszerte kilencvenöt intézményben alkalmaznak – sikerrel. A hejőkeresztúri iskola jelmondata: mindenki jó valamiben. Hatékonyságát jelzi, hogy az intézmény nagy többségében hátrányos helyzetű – főként roma – diákjai körében ismeretlen a lemorzsolódás. Bármilyen jó is azonban a módszer, alkalmazása nem egyszerű, mivel az egész tantestületre szükség van hozzá. Most azonban a Komplex Alapprogrammal országossá válik.

Mit szól ehhez? – kérdezzük a képzés szünetében Czirják Mihályt, aki megállapítja: látszik, hogy a hejőkeresztúri modell kiállta az idő próbáját. A „differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban”, vagyis a DFHT-stratégia univerzálisan alkalmazható, hiszen a gyerekeket nem lehet egyformán tanítani, márpedig az intézményesített oktatásra ez jellemző, és ebből jelent kiutat ez a módszertan. Mindenki jó valamiben a csoporton belül, a csoportmunkából kell fakadnia az egyén sikerének – hangoztatja. Hozzáteszi, ma a legfontosabb a kompetencia, vagyis az, hogyan hasznosítja valaki a tudást, illetve, hogy képes-e társas munkára, erre kíváncsiak a munkaadók is az álláskereső fiatalokkal kapcsolatban.

Kétféleképpen morzsolódhat le valaki, ha alulteljesít, vagy ha az átlagból jelentősen kiemelkedő képességű, ezt a két réteget külön kell kezelni, be kell vonni a csoportmunkába, ahol megtalálja a helyét – magyarázza a szakember. A Kaffka iskola egyébként már a nyolcadik intézmény, amelyben a képzést vezeti. Dicséri az itteni tanárok hozzáállását, és megjegyzi, korábbi tapasztalatai alapján elsődleges, hogy a nevelőtestület minden egyes tagja pozitívan viszonyuljon a kérdéshez, hiszen alapvető módszer-, illetve szemléletváltást kell végrehajtani. A képzésnek ez a szakasza szerinte elsősorban az érzékenyítésről szól, arról, hogy a résztvevők rájöjjenek, min kellene változtatniuk. „Minden az emberen, a pedagóguson múlik” – fogalmaz Czirják Mihály.