Palkovics László: Prioritások kellenek

Nem fogadható el a kormány számára az MTA által tett két javaslat, a miniszter továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőben egy helyen tervezzék a kutatásra szánt összegeket

Szalai Laura

Legitim igény, hogy hasznos, a társadalom érdekét szolgáló célokra fordítsuk az adófizetők pénzét – nyilatkozta lapunknak az Akadémiával kialakult költségvetési vitával kapcsolatban Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője.

Palkovics László 20180706 „Nem jól működik a kutatóhálózat” (Fotó: Hegedüs Róbert)

–  Meg lehet tartani a tudományos kutatásra vonatkozó autonómiát úgy, hogy a finanszírozásról politikai döntés születik?

–  Politikai döntés kutatás-finanszírozásról nem születhet, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) autonómiájára alkotmányos garancia van. Az Alaptörvény kimondja: a tudomány művelőinek teljesítményét a tudomány művelői ítélhetik meg, az MTA köztestülete a szabályait maga határozza meg, és önállóan gazdálkodik a rendelkezésére bocsátott forrásokkal, valamint a tulajdonával.

–  Ha valóban nem akar az ITM beleszólni a kutatási tevékenységbe, akkor mi értelme a rendszer átalakításának?

–  Legitim igény, hogy hasznos, a társadalom érdekét szolgáló célokra fordítsuk az adófizetők pénzét. Ezért nem tudom elfogadni az érvet, hogy „majd mi eldöntjük, hogy mit akarunk kutatni, mivel ez az autonómiánk része”. Ez a világon sehol, így az Egyesült Államokban vagy az EU többi országában sincs így.

–  Lovász László, az MTA elnöke szerint a minisztériumhoz képest egy akadémián a tudományos szempontokat jobban figyelembe lehet venni.

–  Ez igaz, ugyanakkor be kell látni, hogy ha a kutatásokra szánt forrásokat olyan alapon osztjuk el, hogy mindenki azt csinál, amit akar, akkor annak nem biztos, hogy lesz társadalmi hasznossága. Azt szeretnénk, hogy a tudományos szereplőkkel együtt nézzük végig az összes tudományterületet, a magyar nyelvtől egészen a mesterséges intelligen­ciáig, és állapodjunk meg arról, hova helyezzük a forrásainkat. Az, hogy ezt milyen formában tegyük, már lehet vita tárgya, de arra szükség van, hogy meghatározzunk bizonyos prioritást élvező területeket. Ezt az MTA sem vitatja, Lovász elnök úrral két éve írtunk alá arról egy megállapodást, hogy szükség van a fókuszterületek meghatározására.

–  Az MTA utoljára 2005-ben érezhette úgy, hogy a kormány az autonómiáját veszélyezteti, akkor Kóka János gazdasági miniszter kritizálta a köztestület tevékenységét.

–  Nem hasonlítanám össze a két esetet. Kóka János akkoriban kiállt és azt mondta, a földdel kell egyenlővé tenni azokat a kutatóintézeteket, amelyek nem eredményesek. Másrészről azt állította, Magyarországon gyakorlatilag nincs komoly tudós ember, mert aki az volt, már meghalt. Tőlem hallott valaki olyat, hogy minősítettem volna bármely kutatóintézet vagy akadémikus kollégám tevékenységét? Az MTA reakciója azonban jelentősen eltér a 2005-ben tapasztalttól. Annak idején az Akadémia elnöke a miniszterrel leült a Friderikusz mostban, hogy elbeszélgessenek ezekről a kérdésekről, most tüntetések szerveződnek és fenyegető nyilatkozatok hangzanak el.

–  Visszatérve a kormány terveire, lesznek-e olyan preferált kutatás-fejlesztési területek, amelyeket a minisztérium határoz meg?

–  Ezt majd a tudós emberek döntik el, a lényeg a már előbb említett szempontok figyelembe vétele lesz. Erről szól például az EU Mission Oriented Research and Innova­tion elnevezésű kutatási programja, amelynek lényege, hogy határozzunk meg irányokat, ahová pénzt akarunk biztosítani. Egyébként az egyetemekkel már korábban megkötöttük azokat a megállapodásokat, amelyek alapján tématerületek szerint osztjuk szét a forrásokat. Érdekes módon az esetükben nem merült fel az, hogy veszélybe kerülne az autonómiájuk, aminek a fő oka, hogy a kutatási straté­giájukban leírták, amit akartak.

–  A kormány terveit sokan értelmezték úgy, hogy majd a társadalomtudományi, például a genderkutatásokat akarják visszaszorítani. Van ilyen szándék?

–  Nem erről van szó, és nem gondolom, hogy jelenleg óriási összegeket költ az Akadémia vagy az egyetemek genderkutatásokra. A kérdés inkább az, hogy többet akarunk-e költeni mondjuk az agykutatásra, vagy akarunk-e például magyar gravitációs hullám kutatási programot, illetve gyermekgyógyászati kutatási programot indítani.

–  Az MTA most előállt a saját javaslataival. Ezeket hajlandó megfontolni a kormány?

–  Az általuk javasolt két megoldás nem elfogadható. Az egyik ugyanis arról szól, hogy halasszuk el egy évvel a módosítást, ugyanakkor ez idő alatt semmi nem változna. A másik javaslat volt, hogy az intézethálózat fenntartására jutó húszmilliárd forint maradjon az MTA-nál, de ez meg azt az elvet sértené meg, miszerint a kutatásra szánt összegeket egy helyen akarjuk tervezni a jövőben.

–  Ezek szerint minden marad a kormány elképzelései szerint?

–  Ha a parlament elfogadja a költségvetési törvényt, elkezdjük kialakítani a kutatás- finanszírozási rendszert, amivel kapcsolatban tovább akarunk tárgyalni az MTA-val. Csak hogy egyértelmű legyen: ez a rendszer nem határozza meg azt, hogy melyik kutató mit kutasson. Azon persze az Akadémiának el kell gondolkodnia, hogy a kutatóintézethálózatát a jelenlegi formában akarja-e tovább működtetni. Én mint miniszter ebbe nem szólnék bele, mint köztestületi tag azonban elmondom a véleményem, még ha nem is egyezik az Akadémia elnökségének egy része álláspontjával. Úgy látom, a hálózatot nem jól működtetjük, ezért meg kellene nézni, hogy máshol milyen megoldások vannak.

–  Azt hogyan értékeli, hogy az MTA-ügy miatt Freund Tamás agykutató kilépett a konzervatív tudósokat tömörítő Professzorok Batthyány Köréből?

–  Minden tiszteletem Freund Tamásé, de tisztázzuk: ő azért lépett ki, mert Náray-Szabó Gábor, aki szintén tudóstestület tagja, a kormánnyal egyetértően foglalt állást. Ha véleménykülönbözőség van, mindenkinek az egyéni döntésére van bízva, hogy mit lép.

–  Rátérve a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalra (NKFI), a 24.hu írta meg, hogy hiába döntöttek támogatandó projektek listájáról, nem hirdethetnek eredményt, amíg ön nem engedélyezi. Miért nem járul hozzá?

–  Az indok egyszerű, Pálinkás József július 1-jétől nem a hivatal vezetője, és a következő elnök érkezéséig úgy gondoltuk, várunk ezzel. Amennyiben lezajlott a megfelelő értékelési folyamat, változatlan formában fogjuk kihirdetni az eredményeket.

–  Ki veszi át a hivatal vezetését?

–  Az új vezetőt majd miniszterelnök úr nevezi ki, mégpedig hamarosan. A cél, hogy az NKFI, vagy ahogy nevezni fogjuk, a Nemzeti Innovációs Hivatal alapvetően az innová­cióval és kevésbé a kutatással foglalkozó hivatalként működjön. Ehhez olyan vezetőre van szükség, aki maga is érti azt, hogy mit jelent a vállalati innováció vagy a start up vállalkozás, továbbá ismeri a vállalatok és az egyetemek kapcsolatát, amellett, hogy kutatói tevékenységet is folytatott. A vezetőváltás oka tehát kifejezetten egyszerű: új feladathoz új emberre van szükség.