„A húsmarhaszektor az állattenyésztés sikerágazatává vált az utóbbi években”

Gyepterületeink a mai marha- és kiskérődző-állomány dupláját el tudnák tartani szakszerű gyepgazdálkodással és legeltetéssel – vélekednek az állattenyésztők

Ambrus Ádám – 2018.07.04. 00:34 –

Mivel az Agrárminisztérium jelenlegi szervezeti rendszerében a szakmánk képviselete nem elég markáns, javaslatot tettünk egy önálló állattenyésztési osztály létrehozására – mondta lapunknak Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója. Beszélt arról is, hogy húsz év alatt nyolcszorosára növekedett a hazai húsmarhaállomány.

Wagenhoffer Zsombor 20180704 Wagenhoffer Zsombor:  Az elmúlt húsz évben nyolcszorosára nőtt a magyarországi húsmarhaállomány (Fotó: MH)
– A készülő állattenyésztési törvény kapcsán Nagy István agrárminiszter elmondta, az új jogszabály keretet fog adni a magyar tenyésztésszervezés érdekeinek megvédéséhez. Mit várhat ettől az ágazat?

– Körmünkre égett az új állattenyésztési törvény megalkotásának feladata, jóllehet két éve kérjük, hogy induljon el a tenyésztésszervezés hazai szabályozásának hozzáillesztése az uniós joganyaghoz. Erre elsősorban azért van szükség, mert legkésőbb 2018 novemberétől a szarvasmarha, sertés, ló, juh és kecske vonatkozásában már nem a nemzeti szintű szabályok, hanem az unió állattenyésztési rendelete szerint kell valamennyi tagországban, így hazánkban is a törzskönyvezést, a teljesítményvizsgálatokat, valamint a tenyészállat- és szaporítóanyag-forgalmazást végezni. Ez végső soron azt jelenti, hogy Budapest helyett a jövőben majd Brüsszelből mondják meg, mit lehet és mit nem lehet tenniük a magyar tenyésztőknek. Az új helyzethez alkalmazkodás tétje, hogy a hazai tenyésztők és tenyésztőszervezetek versenyben tudjanak maradni a nemesítés, a tenyészállat- és szaporítóanyag-forgalmazás területén egyre jobban megfigyelhető tőke- és tudáskoncentráció közepette. Ez csak úgy lehetséges, ha olyan jogszabályi környezetet alkotunk és erre alapozva olyan tenyésztési szakigazgatást alakítunk ki, amely elősegíti a magyar tenyésztésszervezés megerősödé- sét. Nagy István kijelentését azért is fogadtuk nagy örömmel, mert az országgyűlési választások miatt hónapokig állt a törvényalkotás előkészítése. Az új kormány megalakulását követően azonnal eljuttattuk neki az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseinket, amelyek között hangsúlyosan szerepel a terület kiemelt kezelése az agrárpolitikán belül.

– Összefoglalná röviden, mit tartalmaztak a javaslataik?

– Általános és ágazatspecifikus elképzeléseket fogalmaztunk meg. Az előbbieket hat kategóriába soroltuk: tenyésztésszervezés, adó- és járulékfizetés, ágazati stratégiák, kutatás-fejlesztések, marketing, állategészségügy és támogatáspolitika. Kértük, hogy a kormány az agrárpolitikájában és az új törvényben is deklarálja, hogy az állattenyésztés két egymásra épülő szakterülete a tenyésztés, vagyis a tenyészállat-előállítás, nemesítés és az árutermelés. Ez az alapja annak, hogy a tenyésztésszervezési rendszerünk hosszú távon kedvező szabályozási környezetben és hatékony szerkezetben működhessen. Mivel a szaktárca jelenlegi szervezeti rendszerében a szakmánk képviselete nem elég markáns, javaslatot tettünk egy önálló állattenyésztési osztály létrehozására. Miközben erősödő tenyésztési hatóságra lenne szükség, az elmúlt években ennek ellenkezőjét tapasztaltuk, ráadásul 2015-től a korábbi egy, azaz a Nébih helyett négy intézmény kezébe kerültek a tenyésztésszervezéssel kapcsolatos hatósági jogkörök. Ez lassította és bonyolultabbá tette az ügyintézést. Javasoltuk a jogkörök összevonását a hatékonyabb szakigazgatás érdekében. Az átláthatóbb közteherviselést szolgálná a családi mezőgazdasági vállalkozó jogi státusz megteremtése, amely a jelenleg árutermelést végző őstermelői kört érinti. Javasoltuk az állattenyésztést fő tevékenységként végző vállalkozások munkaadói járulékfizetésének csökkentését, valamint egy olyan állatbiztosítási és kárenyhítési rendszer megalkotását, amely mind a gazdálkodónak, mind a biztosítóknak megfelelő garanciákat tud nyújtani. Az ágazatok versenyképességét hatékony marketingprogramokkal, az állategészségügyi státuszok javításával, a kutatások és fejlesztések felpörgetésével kell segíteni. A szakképzés és felnőttképzés fókuszába a információs és kommunikációs technológia adta lehetőségek kihasználását kell helyezni, amely a precíziós gazdálkodás alapja.

– Milyen hatással lehet az állattenyésztésre a jövőben a KAP-támogatások jelentős csökkentése, amelyet most már Magyarország mellett húsz másik tagállam is elutasít?

– Amennyiben marad a bizottság terve, akkor 2018-as árakon a KAP kerete 365 milliárd euró lesz, ami a teljes uniós büdzsé 28,5 százaléka. Ez konstans árakon számítva 12,5, folyóáron pedig ötszázalékos csökkenést jelent a jelenlegi ciklushoz képest. Magyarország részesedése 3,2 százalék lesz, ami hasonló, mint a jelenlegi arány. A magyar kormányhoz hasonlóan mi is elutasítjuk a bizottság javaslatát. Annak érdekében, hogy a magyar mezőgazdaság felzárkózása folytatódhasson, a jelenlegi támogatási szintek fenntartására, azok hatékonyabb és igazságosabb elosztására lenne szükség. A központi agrárforrások apadása nagyon régen kezdődött, és megállíthatatlannak tűnik. Három évtized alatt a tagállamok száma tizennéggyel nőtt, a KAP aránya viszont 64-ről 28 százalékra csökkent az uniós költségvetésen belül, a keret pedig abszolút értékben mindössze húsz százalékkal emelkedett. Az állattenyésztési ágazatoknak juttatott támogatások relatív aránya megmaradhat, amennyiben a kormány agrárpolitikájában az ágazat továbbra is prioritást fog élvezni. Mi azon leszünk, hogy ez így legyen. A támogatások összege viszont kevesebb lehet, ha marad a kisebb elosztható keret, és kötelező jelleggel bevezetik a bizottság javaslatában olvasható százezer eurós felső támogatási határt. Ezt annyiban enyhítenék, hogy ebben az esetben a munkabérek és járulékaik beszámítására lesz lehetőség. Még nagyon az elején tartunk a vitának, amely már eddig is nagy hullámokat kavart. A keretköltségvetést és az új szabályokat először a tagországok kormányait tömörítő tanácsnak, majd az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, így még sok vita és egyezkedés várható, mire leghamarabb 2019 nyarára konszenzus alakulhat ki.

– Azt lehetett hallani, hogy az állattenyésztés sikerágazata lett az elmúlt évtizedben a húsmarhaszektor, hiszen az állatlétszám itt emelkedett a legnagyobb mértékben, de a mennyiség vagy a minőség az igazán fontos?

– A húsmarhaágazat az elmúlt húsz évben marginális szereplőből nagyon fontos szektorrá nőtte ki magát. Ez köszönhető egyrészt a hosszú ideje tartó kedvező piaci helyzetnek, másrészt a jelentős mértékű célzott támogatásoknak. A hazai húsmarhaállomány húsz év alatt a nyolcszorosára növekedett. A mennyiségi fejlődéssel a minőségi javulás nem tartott lépést, ezért a jövőben erre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ezt a folyamatot nagyon hatékonyan lehet segíteni a tenyészállat-beállítás és -előállítás kiemelt támogatásával. Ebben is várjuk a szaktárca döntését. Megjegyzem, gyepterületeink a jelenlegi húsmarha- és kiskérődző-állomány dupláját lennének képesek eltartani, amennyiben szakszerű gyepgazdálkodást és legeltetést valósítanánk meg. Ennek érdekében gyepstratégia megalkotását szorgalmaztuk az Agrárminisztériumnál.

– Viszonylag kevés marhahúst fogyaszt a magyar. Mennyi ez most pontosan évente? Emellett milyen arányban és mennyiségben exportálunk élő marhát? Mennyire népszerű a magyar marha külföldön?

– Az egy főre eső marhahúsfogyasztásunk alig három kilogramm évente, ami európai és világviszonylatban is kevés. Jó hír, hogy 2013-tól a 2,2 kilogrammos mélypontról elindult fölfelé a fogyasztás, de ez egyelőre csak néhány dekában mérhető. Annak érdekében, hogy a kedvező tendencia folytatódjon, fontos lenne a marhahús áfáját öt százalékra csökkenteni, és ezzel párhuzamosan ütős marketingkampányt indítani. Az élőmarha- külkereskedelmi mérlegünk erősen pozitív: 2017-ben negyvenmilliárd forint értékben szállítottunk külpiacainkra élő marhát, az import értéke pedig mindössze tizenkétmilliárd volt. Marhahús tekintetében a mérleg sajnos negatív, az exporthoz képest hatmilliárd forinttal több húst hozunk be. Keresett a magyar marha tenyészállat, hízó- és vágóállat kategóriában egyaránt. A lehetőségeinket úgy tudnánk még jobban kihasználni, ha növelnénk a tenyészállat-nevelést és a vágómarha-feldolgozást, hiszen így nagyobb hozzáadott értéket állíthatunk elő, ami egyaránt jó a termelőknek és az országnak.

– Milyen a sertéspestis hatása a sertéstenyésztő-ágazatra nézve? Hogyan hat az árakra? Milyen hatásai várhatók még?

– Április vége óta helyzet van a hazai sertéságazatban. Az afrikai sertéspestis vaddisznókban való megjelenése megbolygatta a piacokat. A legfontosabb most az, hogy sikerüljön minél kisebb területre szorítani a vírust, házisertésekre ne terjedjen át, és a piacokat meg tudjuk nyugtatni. Ezeket a célokat a körülményekhez képest egyelőre sikerült elérni. Fontos, hogy minden sertéstartó vegye komolyan az előírásokat, a hatóság pedig legyen éber. Az unión kívüli exportpiacok döntő része még ugyan nem enyhítette a vírus hazai megjelenése után bevezetett kereskedelmi korlátozásokat, mégis vannak biztató jelek. Április óta két megye 18 helyszínén összesen 25 vaddisznóban mutatták ki a gyilkos kór vírusát. Az előfordulások viszonylag szűk, 15-30 kilométeres területen belül maradtak eddig, ami jó lenne, ha így is maradna. A hízófelvásárlási árak május közepe óta folyamatosan emelkednek, féléves csúcson vannak, kilogrammonként 380-400 forint körül mozognak. Ez a tendencia normális helyzetben ezekben a hónapokban természetes, mert a nyári grillszezon miatt ilyenkor tetőzik a kereslet, de reményt keltő, hogy az ASP megjelenése ellenére sikerült a piaci trendet fenntartani.

– Nagy István, agrárminiszter lapunknak adott interjúban a háztáji visszahozását említette. Fel lehetne lendíteni ezzel a piacokat?

– A tárcavezető abban az interjúban az integrációk keretében működő kisüzemi hizlaldákra gondolt, amelyeknek szerintem is van létjogosultságuk. A baromfiágazat azért tudja könnyebben átvészelni a piaci nehézségeket, mert sokkal jobban integrált, mint a sertéságazat. El kell fogadniuk a sertéstartóknak, hogy nincs olyan beilleszkedés, amelynek csak előnyei vannak. Az értékesítési szabadság elvesztésével a kiszámíthatóságot és a termelési biztonságot kapják cserébe, s ezek hosszú távon többet hoznak, mint visznek. Abban, hogy a sertéságazat ma itt tart, felelősségük van a termelőknek, valamint a finanszírozással, szolgáltatásokkal és kereskedéssel foglalkozó szakembereknek is. Lássuk be, az úgy nem normális, ha egy TÉSZ-t hosszú távon csak a támogatás tart fenn. Az induláshoz, a kölcsönös bizalom mellett, elkél a külső segítség, de ha öt-nyolc év múlva sem tud megállni a saját lábán, az komoly probléma. Visszatérve a kérdésére, a sertéshizlalás tipikusan olyan tevékenység, amelyet kisüzemi szinten, saját istállókban, viszonylag csekély ráfordítással, néhány százas állományokkal is jövedelmezően lehet végezni. Mint mondtam, kettőn áll a vásár: a termelőnek be kell tartania a szerződésben rögzített feltételeket, a szakembereknek pedig a hatékony termelés megvalósításában kell segíteniük a termelőt, nem pedig kizsákmányolni.