Sártengert hozott Ákos Indiántánca

Még több eső és remek koncertek a VOLT Fesztivál második napján

Gombos Krisztián – 2018.06.28. 13:14 –

Továbbra sem túl kegyesek az égiek az idei VOLT Fesztivál résztvevőihez, a nap nagy részében szemerkélő, majd szerda estére már szakadó eső viszont sem a fellépőknek, sem a közönségnek nem szegte kedvét, ha néhol vacogva és esőkabátban is, de rengetegen vettek részt a különböző programokon, főleg az idén 50. születésnapját ünneplő Ákos nagyszabású koncertjén.

ákos leadSzakadó esőben is kiváló hangulató koncertet adott Ákos. Fotó: Ákos Facebook oldalaPassuth Lászlónál Mexikót siratta Esőisten, a focivébé F csoportjának végeredményét elnézve viszont ezúttal inkább Németországért szomorkodhatott, hiszen míg Hernándezék a nyolcaddöntőben folytathatják, a címvédő számára három meccs után véget ért az oroszországi torna. Akármiért is nyíltak azonban meg az égi könnycsatornák, az biztos, hogy Sopronnak rendesen jutott az „áldásból”.

Már délután négy óra tájban is sötét felhők jelezték, szerdán sem számíthattunk jobb időre, mint a keddi nyitónapon, aztán heves szél kíséretében úgy fél öt-öt körül az eső is megérkezett, úgyhogy jobbnak láttam fedett helyre húzódni. Utam a Soproni Egyetem sátrához vezetett, ahol némi kézműveskedésre adtam a fejem. Szitázással készítettem egy pólót, miután kiválasztottam a számomra legszimpatikusabb mintát a megadott listából. Tudni kell rólam, hogy a rajzolást leszámítva bármilyen, akár minimális kézügyességet is igénylő tevékenységben teljességgel tehetségtelen vagyok. Hát persze, hogy itt is sikerült „alkotnom”: az egyetem önkénteseinek szakszerű útmutatása ellenére a festék felvitelekor kimentem a spaknival a megadott keretből, aminek eredményeként olyan helyeken is szép sárga csíkok lettek a fehér pólómon, ahol az eredeti koncepció szerint semmi keresnivalójuk nem lett volna. Ennek ellenére mindenki fesztivállátogatót arra biztatok, ha teheti, próbálja ki a dolgot, póló mellett ráadásul vászonszatyrot is lehet festeni, a kevésbé kreatívak pedig kvízjátékkal üthetik el az időt apró nyereményekért cserébe.

Volt-officialFotó: volt.hu

Az eső mérséklődésével elindultam, hogy ráfüleljek az aznapi zenei kínálatra. A Posta Terasznál örömmel nyugtáztam, hogy éppen a ManGoRise játszik. A Bartha Ákos Dannona vezette brigádnak sikerült egy kis napsütést csempészni a hűvös, szürke délutánba az általuk elővezetett reggae-s, rockos, helyenként drum and bass elemeket is felvonultató muzsikával

Utánuk Köteles Leander Amigod nevű formációja következett, akik időutazásra hívtak bennünket a 80-as évekbe. A korszak popzenéire jellemző hangzásvilágot kitűnő érzékkel vegyítik rockkal és némi metallal, tökéletesen megragadva azt a hangulatot, amely miatt ez az évtized a mai napig is végtelenül szerethető. Saját nótáik mellett Edda, Neoton és Bikini feldolgozásokkal fokozták a retrohangulatot, ráadásul a közönség mellett a banda tagjai is láthatóan élvezték a koncertet, örömzenélés volt a javából. Leander újfent bizonyította, hogy generációja legtehetségesebb magyar rockénekeseinek egyike, és bár ebben a projektjében kevésbé „morcos” oldalát próbálja megmutatni, azért egy-két sikítás erejéig ezúttal is szabadjára engedte a benne lakozó fenevadat.

VOLt-officialFotó: volt.hu

A csapadékutánpótlásról változatlanul gondoskodtak az égiek, így egyre több helyen alakultak ki méretes sártócsák. A Kowalsky meg a Vega műsora alatt csendben szurkolva figyeltem, ahogy egy úriember kezében hat vagy hét korsó sörrel igyekszik átevickélni a második legnagyobb színpad előtti mocsáron anélkül, hogy hasra esne. Máig sem értem, hogyan, de örömmel jelentem, sikerült megoldania az embert próbáló feladatot. Kowáék hallgatói közül egyébként azokat sem különösebben zavarta az időjárás, akik a sátorponyván kívül ragadtak, Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek című örökbecsűre pedig hatalmas össznépi ugrálás kezdődött a szitáló esőben.

Az esti Ákos koncert előtt még mindenképpen szükségét éreztem némi táplálékbevitelnek, így beruháztam egy sajtos lángosra. Korai vacsorám elfogyasztása közben teljesen ismeretlen emberek kívántak jó étvágyat, megcáfolva a sztereotípiát, hogy a magyar egy búvalbélelt, mogorva népség. A hétköznapokban talán tényleg kevesebbet mosolygunk és hajlamosabbak vagyunk a pesszimizmusra, panaszkodásra, a fesztiválokon viszont úgy tűnik, szinte mindenkire átragad a pozitív életérzés.

Ezután még tettem egy kitérőt, hogy belenézzek a Brazília-Szerbia vb-meccsbe, aztán ott is ragadtam a kivetítő előtt. Szerencsémre Ákosék megvárták a kezdéssel a brazilok vezető gólját, így Paulinho gyönyörű átemelős találatát még épp láthattam, majd elindultam, hogy valami kevésbé ingoványos helyet keressek a nagyszínpad előtti lápvidéken.

VOLTFotó: volt.hu
A továbbra is szüntelenül hulló eső dacára szép számú közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa Ákos és zenekara előadását, ők pedig egy remekül összerakott produkcióval hálálták meg a publikum kitartását. A repertoárban az újabb dalok mellett régebbi szerzemények is helyet kaptak, mint például az Ikon, az Indiántánc, a Keresem az utam, vagy az Utolsó hangos dal, Orwell disztópikus világát a 101-es szobával és az 1984-gyel idézték meg, de elhangzott a Calypso című hidegrázós Bonanza-klasszikus is.

Az Ákos-koncert végére már rendesen leszakadt az ég, úgyhogy a nagyszínpadon az estét záró Hurts műsorába csak néhány szám erejéig hallgattam bele, aztán hazafelé vettem az irányt, hogy erőt gyűjtsek az igencsak zúzósnak ígérkező csütörtökre a Skillettel, az Iron Maidennel és a többiekkel.