Három elnökjelölt, három irányvonal Gallóné után

Nem engedhetjük meg magunknak a bojkottot, a nyomásgyakorlást akkor kell alkalmazni, ha a tárgyalások eredménytelenek – véli Tarnay Attila, a PSZ Csongrád megyei vezetője

Korompay Csilla – 2018.06.27. 00:50 –

Új elnököt választ hét végén a Pedagógusok Szakszervezete. Az eddigi alelnök nagyjából az eddigi irányvonalat folytatná, a miskolci lázadó a „fennálló hatalommal szembeni” harcot preferálja, minél több tüntetést, sztrájkot szervezne és a kockás ingesekkel kokettál, a harmadik jelölt pedig a tárgyalások és a „demokratikusan meghozott döntések” híve.

Csabalik Zsuzsanna, Szabó Éva Zsuzsanna és Tarnay Attila indul a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöki posztjáért, az országos tisztújító kongresszust ezen a hétvégén tartják Siófokon. Amint arról már beszámoltunk, Galló Istvánné, a PSZ jelenlegi vezetője az országos vezetőség januári ülésén bejelentette: két ciklus után nem kíván ismét indulni az elnöki tisztségért.

Többször írtunk arról, hogy lázadoznak az érdekképviselet tagjai, s egyre többen vannak, akik nem helyeslik a Gallóné nevével fémjelzett irányvonalat. A reformerek nem látják akadályát annak, hogy a szakszervezet képviseltesse magát a Köznevelés-stratégiai Kerek- asztalnál, és nem támogatták az elnök asszonyt az országgyűlési választási kampány idején abban, hogy aláírja az ellenzék választási ígéreteit tartalmazó „Oktatási Minimumot”. Ebben a dokumentumban szerepelt többek között az állami fenntartói rendszer lebontása, az iskolák önkormányzati kézbe adása is, márpedig Gallóné korábban az iskolák államosítása mellett állt ki, mondván, ez a megfelelő eszköz a regionális különbségek csökkentésére.

A szakszervezet honlapján most megjelentek az elnökjelöltek bemutatkozó írásai, ezeket igyekeztünk elemezni.

Szabó Zsuzsa volt alapszervezeti titkár, függetlenített megyei titkár, 2008-tól alelnök, tagja a szakszervezet Ügyvivő Testületének és Országos Vezetőségének, valamint a Szakszervezetek Együttműködési Fórumában képviseli a PSZ-t, és számos egyéb testületben is tag. Bemutatkozásában hangsúlyozza, mivel részt vett a PSZ Programszerkesztő Bizottságának munkájában, ismeri „a tervezett irányokat, célokat, problémákat, feladatokat”, és elnökként ezek megvalósítására törekedne. Vagyis nagyjából az eddigi irányvonalat folytatná.

Csabalik Zsuzsanna 1978 óta a szakszervezet tagja, volt intézményi titkár, kongresszusi küldött, 2010 óta a PSZ miskolci középiskolai szervezetének titkára. Többször bírálta Gallónét, néhány éve lemondásra szólította fel. Csabalik akkor a Magyar Narancsnak úgy nyilatkozott, a szervezeten belül „fortélyos félelem igazgat, ha valaki nem elég szervilis, nem igazodik a sorba, azt a hatalmuk megőrzése érdekében teljesen ellehetetlenítik. Konszenzus, érdemi vita, szakmai kérdések megvitatása egyáltalán nincs. Van helyette személyeskedés”. Bemutatkozásából az derül ki, hogy elégedetlen a PSZ harciasságával, vagyis annak hiányával. Mint írja, „a szakszervezetek feladata mindig is a munkavállalók érdekeinek védelme, azok érvényesítéséért folytatott harc, akciók, tüntetések, sztrájkok szervezése, az épp fennálló hatalommal szembeni kiállás volt”. Szerinte ennek az „utóbbi évtizedekben” kevéssé tettek eleget, és a tagvesztés is ennek a következménye. Ő főszervezőként többször is „megmozdította a tagság jelentős részét Miskolcon” – például a 2016-os kockás inges tüntetések alkalmával. Összefogást sürget a többi szakszervezettel és a civil szervezetekkel.

Tarnay Attila a PSZ Csongrád megyei elnöke, a Kisteleki Általános Iskola magyar–történelem szakos tanára. „A szakszervezet elsősorban érdekvédelmi szervezet” – szögezi le írásában. Szerinte „minden lehetőséget ki kell használni” az érdekvédelmi munkában, „nem engedhetjük meg magunknak a bojkott eszközét”. A jó kollektív szerződések kötését tartja a legfontosabbnak. Ehhez pedig tárgyalásokra van szükség, a nyomásgyakorlás eszközeit akkor kell alkalmazni, ha a tárgyalások eredménytelenek – vallja. „Nem elég csak reagálni a kormány elképzeléseire, sajáttal is rendelkeznünk kell” – folytatja. Beszédes az is, hogy kitér arra: erősítené „a szakszervezet demokratikus működését”, a vezető testületek szerepét. „Egy demokratikusan meghozott döntés lehet, hogy lassúbb, de tartósabb” – fogalmaz Tarnay.