Megtalálni a közös nyelvet idősek és fiatalok között

Egy asztalnál a 2010 utáni Orbán-kormányok kulturális államtitkárai

Sárdi Krisztina – 2018.06.23. 00:20 –

Beszélgetést szerveztek a 2010 utáni Orbán-kormányok eddigi kulturális államtitkáraival a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az eszmecserén Szőcs Géza, L. Simon László és Hoppál Péter az eddigi teljesítményüket, Fekete Péter pedig a közeljövő terveit vázolta fel.
Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet műhelysorozatának részeként kultúrpolitikai témájú beszélgetést rendeztek csütörtökön a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az eszmecserén Szőcs Géza, L. Simon László és Hoppál Péter volt államtitkárok összegezték a 2010 utáni Orbán-kormányok kultúra területén elért eredményeit, a saját stratégiáikat, valamint Fekete Péter jelenlegi kulturális államtitkárral közösen áttekintették, mi várható a következő négy év folyamán. A beszélgetés elején a vita moderátora, Prőhle Gergely, a múzeum igazgatója rámutatott: a kultúrpolitika mindig aktuális és komoly érdeklődést vonzó téma, amit az ezen az eseményen megjelent közszereplők, művészek nagy száma is igazol.

Elsőként Szőcs Géza költő, jelenleg miniszterelnöki főtanácsadó, a 2010–2012 közötti időszak államtitkára vázolta azt a hibrid helyzetet, amely a második Orbán-kormány idején meghatározta a művészetpolitikát. Mint felidézte, a megszorítások mellett az állam szerette volna finanszírozni a kultúrát, de nem olyan mértékben, mint azt a kulturális szereplők elvárták. Kiemelte, hogy mindez mélyítette a kulturális élet megosztottságát. L. Simon László elmondása szerint aztán 2012–2013-ban, az ő időszakában „mindennapi mocsárharcot” kellett vívnia emiatt. A nehéz költségvetési helyzet és a sok jogos igény, elvárás, a kulturális ízlés és a politikai nézetek viszonyának meghatározása komplex feladat volt – magyarázta a József Attila-díjas L. Simon, aki a magánmecenatúra kultúrában betöltött helyének erősődésére is kitért összegzésében.

Mindezek következtében viszont mire Hoppál Péter 2014-ben elfoglalta a kultúráért felelős államtitkári széket, a pozíció már egyfajta stigmát is jelentett, ráadásul az egyre erősödő hazai és globális kultúrharc okán érezhetően kényes területté vált. Hoppál azt is kifejtette, bár kinevezése idejére stabilizálódott a szféra gazdasági helyzete, a „kulturális immunrendszer” erősítésére szükség volt. Szőcs Gézával egyetértettek abban, hogy utóbbi azért is kiemelten fontos, mivel az identitás fogalma nyolc év alatt szitokszóvá vált, a nemzet identitásának legfőbb motorja, alakítója pedig a kultúra. Hoppál hangsúlyozta, hogy e „sebezhetőség” ellen harcolni csak közönségneveléssel lehet, a kultúrának társadalomfejlesztő célja kell hogy legyen. Hozzátette: nem mondhatunk le senkiről, hiszen ki fogja érteni, szeretni és továbbadni Kányádit vagy Bartókot, ha nem húzunk fel mindenkit egy átlagos alapszintre, amíg pedig ez nincs meg, esélyünk sincs eljutni a magas kultúrához, a napi katarzisélményhez, ami Freund Tamás agykutató, MTA-alelnök szerint az agy fejlődésének egyik kulcsa. Megemlítette az általa bevezetett kulturális alapellátás programot is, de a kultúra ilyetén közüggyé tétele, a „kulturális akadálymentesítés” a kontinuitás szellemében Fekete Péter, a nemrég kinevezett új államtitkár számára is kiemelten fontos.

Fekete Péter szerint a szférába áramló kicsit több forrással szeretnék elérni, hogy a kultúrának köszönhetően az emberek azt érezzék, jó itt élni. Zárásul reflektált L. Simon László is Prőhle Gergely korábban felvetett kérdéseire a kultúraközvetítésről, amelyhez nélkülözhetetlen figyelemmel kísérni a világ változását és megszólítani a fiatalokat, megtalálni azt a közös nyelvet, amelyet fiatalok, az idősebbek, a szakemberek és az amatőrök egyaránt értenek. w

AddCookie('cancookie', 'enabled=yes', 300000, '/', 'null', 'false');