Kacsoh DánielKiskutyakomédia

Álláspont. A kiskutyával kezdődött minden. Amikor Vona Gábor megnyerőnek szánt mosollyal tekintett a kamerába, ölében egy cuki vizslával, lehetett már sejteni, itt valami készül

Kacsoh Dániel – 2018.06.09. 02:38 –

Addig a Jobbik valamiféle fasisztoid mozgalomhoz volt hasonlatos, s tegyük hozzá, politikusaik finoman szólva sem tettek meg mindent, hogy ezt a leginkább a balliberális rettegősajtó által felvázolt képet árnyalják. Lángolt az uniós zászló, lobogtak a palesztin sálak a harcos nézésű gárdisták nyakában, csattogtak a bakancsok a cigánysoron, Vona pártelnök pedig ország-világ előtt küldött el egy tévés műsorvezetőt Iz­raelbe, amikor az antiszemitizmus volt éppen a téma. Meg hasonlók.

Aztán 2014 után indult az erjedés, Vona konditerembe vitte az ATV vidám riporterét, később pedig őt vitte a „haladó” média egyik rangos munkatársa a Spinoza Házba. Végül a kacifántos utat bejáró formáció eljutott Simicska pénztárcájáig, no meg a CEU- és a Soros-féle civilhálózat védelméig. Enyhén szólva is rapid módon vették be a száznyolcvan fokot. Nem csoda, hogy az áprilisi választási eredményük a közelében sem járt a beígért kormányváltásnak. Sőt. Pedig, amúgy tényleg mindent bevetettek. Vona a fejüket kapkodó radikálisok kedvéért még Toroczkai „burkabetiltó” László ásotthalmi betyárpolgármestert is beemelte az elnökségbe, ahol a későbbi szakadár végigasszisztálta a kampányt. A mocskos kampányuk után az identitászavaros szalonnácik végül bebukták a történetet. Furcsa is volt a túltolt öntudat egy olyan bagázs részéről, amely legfeljebb azt tudja, honnan jött, azt azonban már kevéssé, hogy éppen hol is van, azt pedig már egyáltalán nem, pontosan hova is tart. Külső szemlélőként egy dologra gondolhattunk csak: a hatalomba, bármi áron. Ám az ember nyilván nem szívesen vesz meg egy terméket, amelynek a csomagolásán nem szerepelnek az összetevők.

A vereség utáni fájdalom mindenesetre ismét előhozta Toroczkaiból a radikálist. Érvelésében van logika: nem vált be a néppártosodás, talán vissza kellene fordulni az eredeti elképzelésekhez. Elég a Magyar Narancsból, legyen ismét a Kuruc.info az etalon! A Novák Előd által közölt információk alapján azonban tudjuk, az első és a másfeledik vonal is keres annyit a pártból, hogy meg se forduljon a fejében holmi korrekció, esze ágában sincs a drága öltöny helyett ismét koszlott gárdamellényt húzni.

Nem csoda tehát, hogy a Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton által fémjelzett, nyomokban Vonát tartalmazó vezetőség hamar eldöntötte, az alapszabállyal ellentétes platformozással taktikus mártírkodást előadó Toroczkainak útilaput köt a talpára. Nem kellett sokat várni arra sem, hogy Novák felesége, a frakcióból már korábban kitessékelt Dúró Dóra bejelentse, követi a szakadárt. Nekik kívül tágasabb. Ha elegen követik őket, jöhet a teljes összeomlás vagy legalábbis egy könnyed kisgazdásodás.

Persze, távol álljon tőlünk, hogy akár egy kicsit is aggódjunk eme zavaros formáció sorsáért, ám annyit mindenképp rögzítsünk: ebben a történetben mindenki sáros. Az újabb, talán az utolsó felvonást nézve nem árt felidézni, hogy egészen a kudarc nyomán felhevülő irányvitáig valamennyi szereplő, kizárt és kizáró egy irányba tolta a szekeret. Elfogadták egy sértett milliárdos jogilag és erkölcsileg aggályos támogatását, máig homályban hagyva, hogy pontosan miből is él a párt.

Pénzügyi tisztázatlanságok, elvtelen alkuk, zavaros nézetek – ez lett mára a Jobbikból. Pontosabban, ez már egy jóval korábbi állapot, ám a szélesebb közvélemény előtt leginkább az elmúlt hetekben, hónapokban lett teljesen egyértelmű.

Egy dolgot tudunk tehát: a kiskutya marad.