Jobbágyi ZsófiaKönnyűvérű nők, töketlen férfiak

Álláspont. A család iránti vágy belső döntések kérdése, és akiben tényleg megvan rá a szándék, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de megtalálja a számításait

Jobbágyi Zsófia – 2018.06.04. 00:55 –

Nem lehet parancsra szülővé válni – ez csak egy a sok ezer dühös, sértett és felháborodott reakció közül, amelyek a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom egy hete közzétett, és azóta a világhálón nagy kört futott videójára érkeztek. Ezekkel a kommentekkel egyetlen megállapítás hoz csak közös nevezőre: a „felhívás”, amit a videóban szereplő Budaházy Edda – aki egyébként a mozgalom vezetője – közöl, még annak a háromgyermekes, boldog házasságban élő édesanyának is elveszi a kedvét az élettől, aki épp a negyedik gyerek kihordását tervezi. Budaházy Edda ugyanis gyakorlatilag hazaárulónak nevezi azokat, akik „nem szülnek legalább még egy magyart”.

Egy ilyen videón az ember röhög egy jót. Persze nem is Magyarország lenne, ha a baloldali értelmiség, a liberális jogvédők és a celebvilág frusztráltabb fele nem fröcsögte volna tele habzó szájjal a világot arról, hogy ugyan hogyan várhatná el tőlük bárki is, hogy harminc-negyven éves koruk között vagy netán előbb családot alapítsanak, hogy ha egy: nyomorog az ország, kettő: a férfiak mind „töketlenek” vagy „szociopaták”, a nők pedig buták és könnyűvérűek, három: hadd valósítsam már meg önmagam, nekem ne parancsolgasson senki.

Az első gondolat, ami eszembe jutott mostanra már sokadjára: ugyan ki kényszeríti a magyar nőket arra hogy szüljenek? Az viszont tény, Budaházy Edda elég számonkérő stílusban szól azokhoz, akik inkább még bulizni akarnak, vágynak a gyerekre, de egyelőre csak kutyát tartanak, és azokhoz, akik például tüntetnek az abortusz legalizálásáért, de ha egy gyerek földhöz vág egy szurikátát, nyilvánosan akarják a szemet szemért elv alapján földhöz vágni a kisfiút is.

Nyilván nem releváns a párhuzam a szinglilét és a kutyatartás között. Ugyanakkor érdekes az is, hogy a frusztrált kifakadók végül mégiscsak arra jutnak, bár szeretnének családot, fontosabb az önmegvalósítás. Vagyis elértünk a mai kor egyik legnagyobb dilemmájához, már ami a nőket illeti: karriert építsenek vagy házasodjanak és szüljenek gyereket?

Körülöttünk a világ az egyént önmaga folyamatos tökéletesítése felé tolja, meggyőzi arról, hogy egyedül sokkal többre képes, mint egy lehúzó társsal az oldalán, és nyomás alatt tartja a férfit és a nőt is azzal, hogy a hibátlan külsőt és a makulátlan életkörülményeket állítja be egyedül elfogadhatónak. Ennek a húzásnak rengetegen engednek, s ezt erősítik például a folyamatosan magukban gyönyörködő celebek, a Facebook, a képmegosztók vagy a teljes reklámipar.

Érdekes módon azonban van több millió olyan ember is, akik túllépve mások folyamatos hibáztatásán ugyan nem posztol minden lélegzetvételéről a közösségi térben, mégis képes teljes életet élni, és urambocsá talált egy „hülyét” is, akivel családot alapított. Merthogy bármely jól működő és tartós emberi kapcsolat vagy a gyermekvállalás alapja a minden ember iránt gyakorolt alapvető tisztelet és önmagunk háttérbe szorításának képessége.

E két tulajdonsággal viszont mára egyre kevesebben rendelkeznek, amit belátni nehéz, elsajátítani még nehezebb. Maradt a külső körülmények hibáztatása, a kormányt pedig – még ha valamihez semmi köze sincs – mindig jólesik egy kicsit démonizálni.

A hibás azonban nem a mindenkori kormány, nem az aktuális gazdasági helyzet, de még csak nem is a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom. A család iránti vágy belső döntések kérdése, és akiben tényleg megvan rá a szándék, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de megtalálja a számításait. Ehhez pedig a magyar családpolitika pusztán segítséget ad, mostanra nem is keveset. Nem ezen kéne felkapni a vizet.