Babucs ZoltánHonvédségi őrségváltás

Álláspont. Százhetven éves fennállását ünnepli idén a honvédség. Akkor is történelmi idők jártak, csakúgy, mint most

Babucs Zoltán – 2018.05.17. 03:26 –

Nem véletlen, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tegnap arról beszélt a parlamentben: a rendszerváltozás óta nem volt példa arra, hogy egy katona a Magyar Honvédség éléről vállalja el a honvédelmi miniszteri tisztséget. Százhetven esztendeje egy kiművelt katonafő, Mészáros Lázár huszárezredes került a hadügyi tárca élére, most pedig Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar eddigi főnöke.

Az elmúlt csaknem harminc évben teljes mértékben érvényesült a honvédség feletti civil kontroll – hiszen a tárcavezetők kivétel nélkül civilek voltak –, ennek eredményeként a honvédség működése sem volt akadálytalan. Nem érvényesült a védelmi doktrína, minden kormány más honvédelmi politikát folytatott, aminek természetesen a hadsereg itta meg a levét.

Amikor 1999-ben beléptünk a NATO-ba, sokan elégedetten dőltek hátra: lám-lám, most már honvédség sem kell, mert a nyugati katonai szövetség megvéd minket. Pedig a történelemből okulnunk kellett volna, ugyanis a katonai szövetségben való feltétlen bizalom az ország vesztét okozta, ez történt a huszadik század két világégése során, amikor hiába verekedtek derekasan dédapáink és nagyapáink, a túlzott szövetségesi hit a háborúvesztést hozta. Az „átkosban” teljességgel lejáratták a honvédség tekintélyét, ennek következményeként függesztették fel az általános hadkötelezettséget 2004-ben.

Elmondhatjuk, 2010 óta más szelek fújdogálnak nálunk. A kormányzat számos rendelkezése a honvédség régi tekintélyének visszaállítását hivatott szolgálni, így költözött vissza a tisztképzés a Ludovika Akadémia épületébe, kiépülőfélben van a területi tartalékosok rendszere, a honvédség mennyiségi és minőségi fejlesztése végett pedig meghirdették a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési tervet.

Szent István királyunk óta hazánk a nyugati kereszténység védőbástyája, akár tatár, akár török, akár a modern kori „gépesített tatárjárás” tört Európára, mi ott álltunk a vártán. Ezer éven keresztül a Nyugat védelmében ontottuk vérünket, amit aztán a huszadik században két Trianonnal köszönt meg a „hálás” Nyugat, ráadásként 1945-ben a szovjetek martalékául vetettek minket. Napjainkban a mesterségesen gerjesztett népvándorlás idején ismét mi vagyunk azok, akik „testünk eleven torlaszát toljuk gátnak”, s ha 2015-ben nem építjük meg a déli határkerítést, elképzelhetetlen mennyiségű migráns árasztja el az öreg kontinenst.

Ma, csakúgy mint 1848-ban, számos veszély fenyegeti hazánkat, s itt bizony ember kell a gátra! Mészáros hadügyér kiváló választásnak bizonyult akkor, a honvédsereg felállításában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Benkő vezérezredes szintén ízig-vérig katona, ismeri a honvédség helyzetét, s jól tudja, mire van ahhoz szükség, hogy hadseregünket ütőképesebbé tegyük, és az megfeleljen a mai kor kihívásainak.
A kormány helyesen ismerte fel, hogy az ország gazdasági stabilitásának megteremtése után a honvédség fejlesztése is elkerülhetetlen. NATO-tagok vagyunk, de a GDP két százalékának honvédelmi célú felhasználása nemcsak szövetségesi kötelezettségünket jelenti, hanem hazánk biztonságát is szolgálja. Erős hadsereg révén nemzetbiztonságunk, szövetségesi tekintélyünk növekszik, egyúttal hatékonyabban őrködhetünk elszakított nemzetrészeink sorsa felett. Mint a miniszterelnök hangsúlyozta a vezérkari főnöki tisztség átadás-átvételi ünnepségén, Magyarország megvédése nem a NATO feladata és kötelessége, hanem a miénk, s erős Magyarország nem létezhet erős hadsereg nélkül!