Új horizontok a városban

Kilátó épül a magyar pavilon fölé a Velencei Biennálén – Az utcák és terek újrahasznosítása áll az idei rendezvény középpontjában – Alakítható-e Budapest a lakók által?

Péntek Orsolya – 2018.05.10. 03:35 –

Bemutatták a Ludwig Múzeumban tegnap a Szabadság híd – Új horizontok a városban című projektet, amely a 16. alkalommal megrendezett Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén a magyar pavilon kiállítása lesz. Az északolasz városban május 26-ától november 5-éig látható rendezvényt az idén a szabad tér mint kulcsfogalom jegyében rendezik meg.

szabadsaghidA Szabadság híd a 2016-os lezárásakor spontán módon közösségi térré változott, ezt a jelenséget mutatja be hazánk a magyar pavilonban (Fotó: Hegedüs Róbert)
Tízméteres kilátó áll majd a május végén kezdődő Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén a magyar pavilonban. Az installáció a Szabadság híd – Új horizontok a városban című kiállítás része. A projektet Fabényi Julia, a Velencei Biennálé nemzeti biztosa, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, valamint a kurátorok, a Kultúrgorilla egyesület tagjai, Oravecz Júlia, Göttler Anna és Tornyánszki Éva mutatta be tegnap, a Ludwig Múzeumban.

Mint azt Fabényi Julia elmondta, az idei biennálé főkurátorainak, Yvonne Farrellnek és Shelley McNamarának az volt az alapötlete, hogy olyan tereket mutassanak be, amelyeket közösségi munka révén alakítottak át. A rendezvény fókuszában ezért ezúttal nem ikonikus épületek állnak és nem technológiák, hanem a terek és az épületek újrahasznosítása, újragondolása, amely a társadalmi mozgással is összefügg.
A magyar tárlat kurátorai a budapesti Szabadság híd 2016. nyári „elfoglalásából” indultak ki, és olyan társadalmi-kulturális jelenséget állítanak a középpontba, amely reflektál az épített környezetre, de meg is változtatja azt. Két évvel ezelőtt, amikor a környékbeli beruházások miatt lezárták a hidat, a civilek birtokba vették azt, így városi útvonalból köztérré változott, és megtelt élettel. A következő évben már városi ünnepet szerveztek a hídra, s ezt folytatni is szeretnék.

A velencei magyar pavilon első termében video- és hanginstalláció lesz látható, amely azt mutatja be, hogyan változott meg a budapestiek gondolkodása, és megidézik a korábbi hídfoglalásokat is. Így az 1990-es taxisblokádot és 2004-et, amikor az uniós csatlakozáskor fűvel borították be a Szabadság hidat.
A hídhoz kapcsolódó személyes élményeket rövidfilmekben mutatják be, s a megszólalók közt van építész, várostörténész, de megszólal a hídmester és egy, a hídon rendszeresen olvasgató hajléktalan is.
A Studio Nomad tagjai (Pásztor Bence, Pongor Soma és Tarcali Dávid) a pavilon átriumába tízméteres kilátót terveztek. Mint elhangzott, olyan tervet alkottak, amely harmonikusan illeszkedik a magyar pavilon szecessziós épületéhez, és nem változtatja meg a tér struktúráját. Pásztor Bence hangsúlyozta, ezért is figyeltek az anyaghasználatnál az ideiglenességre és az alkalomszerűségre, a beépített fémszerkezettel pedig a vízfelületet is meg kívánták idézni. Hogy oldják a fémhatást, a térben jógaszőnyegekből készített padokat helyeztek el. Az ideiglenes kilátó nem nyúl bele a pavilon térstruktúrájába, mégis teljesen új horizontot nyit, hasonlóan, mint a Szabadság híd 2016 nyarán – mondták a tervezők.

A kiállítás katalógusát Boros Géza, a Velencei Biennálé Iroda vezetője mutatta be. A kötetet magyar és angol nyelven is megjelentetik. Mint emlékeztetett, a magyar pavilon először jelentkezik urbanisztikai fókuszú kiállítással, amely azonban szellemiségében kapcsolódik a két évvel ezelőtti, Aektivátorok című velencei tárlatunkhoz is. A kiállításon középpontba kerülő nagyvárosi projekt szerinte a nemzetközi színtéren is jól kommunikálható.

A katalógusban található tanulmányok és interjúk közül felhívta a figyelmet Hans Karssenberg írására, amely nemcsak nemzetközi összefüggéseiben mutatja be a 2016-os „hídfoglalást”, de megpróbálja a rendszerváltás utáni kontextusba is beágyazni a történteket.

A katalógus tanulmányainak szerzői a városi terek alakítását, az „urban creativity” (városi – civil – kreativitás) jelenségét, a Szabadság hídon eddig tartott demonstrációk történetét, és a 2016-os megmozdulás hátterét is vizsgálják, míg az interjúkban szakértők szólalnak meg, mások mellett Kocsis János Balázs városszociológus és Tömör Miklós, a Valyo – Város és Folyó Egyesület alapítója beszél a tapasztalatokról.

Boros Géza bejelentette azt is: tegnap a Ludwigmuseum.hu honlapon közzétették a 2019-es Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar kiállításának kurátori pályázatát.